Aki látta Stanley Kubrick örökbecsű klasszikusát, annak ismerős lehet az alábbi történet:
Pár száz éve a szénbányászok segítettek a világnak elindulni az energiaforradalom és a fejlett társadalommá válás útján. Nem sokkal később az energiaipar egy hatékonyabb energiaforrás után kutat a Földön, több méterrel a felszín alatt, betemetett kráterek mélyén, melynek eredményeképp 1942-ben Szilárd Leó és Enrico Fermi igazolja a szabályozott láncreakció megvalósíthatóságát a világ első kísérleti atomreaktorában.
A Világ ugrásszerűen elkezd fejlődni az olcsó és megbízható ám kisebb-nagyobb mértékben környezetszennyező energiaforrások segítségével. A környezetvédők azonban expedíciót indítanak, hogy megtudják, hogy lehet lecserélni az évmilliók óta földbe temetett kincsekből származó energiát egy számukra szimpatikusabbra. Az expedíció űrhajóján utazik a Szén, a Gáz, az Atom és az Olaj hibernálva.
Az út során az űrhajót irányító Zöld Lobbi programozási hiba miatt úgy véli, hogy a Szén és az Atom veszélyt jelent a küldetésre, ezért megöli őket és az Olajat is. A Gázzal is végezni próbál, de ő még idejében jelzi a hibát. A Gáz végül egyedül érkezik meg az expedíció céljához, ahol egy nagyobb erővel találkozik, akit úgy hívnak Gazprom. Ez beszippantja és egy szobában ébred egyedül, ahol rájön, hogy ez csak egy szimuláció lehet, amit a Zöld Lobbi kedvéért hoztak létre. Ezután megöregszik, meghal, majd újjászületik a lét egy 150 €/MWh körüli magasabb fokán.
Ha azt gondolnánk, hogy ez a történet csak egy science fiction lehet, sajnos tévedünk, elég csak ránézni a világ energiapiacaira és rögtön szembe ötlik, hogy az 1997-ben elfogadott Kiotói jegyzőkönyv, majd a 2015-ös Párizsi éghajlatvédelmi egyezmény óta az energetika története egy „szimuláció”, melyben a science azaz tudományos részt teljesen felülírta a szent tehénként kezelt fikció, mely a világ összes konvencionális erőművét megújuló energiaforrásból táplálkozó erőműre cserélné le.
Az ébredés a világ számára azonban elég keményre sikerül(t), hiszen 2021-ben olyan eseményekről kellett beszámolnia a világsajtónak, (a teljesség igénye nélkül) mint a:
- februári texasi villamosenergia- és gázválság, melyben a világ legfejlettebb országának egyik legnagyobb állama nagyjából 10 napon át nem jutott elegendő villamosenergiához és földgázhoz a kemény tél közepette, mely nagyjából 500-700 ember halálát okozta és kb. 0,5 százalékkal rontotta az USA Q1-es GDP adatait
- a kora tavaszi ázsiai hidegbetörések okozta LNG-, gáz-, és villamosenergiaár elszállás, valamint a városokat megbénító áramszünetek
- az olimpia alatti japán bizonytalanságok az áramellátásban
- az egész Pakisztánt érintő black-out januárban
- a horvátországi Ernőháza alállomásának hibája, mely az egész európai villamosenergia rendszerben feszültségingadozásokat eredményezett, és kis híján teljes áramszünetbe sodorta Kelet-Közép-Európát
- az óriási nyári villamosenergia szabályozási kilengések, melyek a hazai rendszerirányító (MAVIR) szerint is kis híján országos szintű áramkimaradást okoztak
- az őszi kínai energiaválság, mely gördülő áramszüneteket eredményez 10 milliós városokban és az ország GDP-jét eddigi becslések szerint kb.1,5 százalékkal veti vissza
- az angliai energiaválság, melynek eredményeképp kilométer hosszú sorok állnak üres benzinkutak előtt, villamosenergiaszolgáltatók csődölnek be, több millió fogyasztót magukra hagyva
A fenti problémák persze nem kizárólag egy okra vezethetők vissza, viszont talán felhívják a figyelmet arra, hogy a szél nem akkor fúj, és a nap nem akkor süt, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Egy zöld energia átmenetet csak úgy szabadna/szabadott volna véghez vinni, hogy közben az energiaellátás biztonságát nem veszélyeztetik a szereplők és megfelelő tartalékokat hagynak a rendszerben, melyekkel elkerülhető lett volna a fenti feketelista. A közelmúltban számtalan stabilan, olcsón és sok energiát termelő atom- illetve konvencionális alaperőműveket állítottak le világszinten, melynek eredményeképp a villamosenergia kínálat csak nehezen és roppant drágán képes követni a Covid-sokk után felfutó keresletet.
Németország és Japán is inkább gáz és szén alapú villamosenergia termelésre állt át a fukushimai katasztrófa után, mely egyrészt drágább, másrészt rövid távon környezetszennyezőbb, harmadrészt tovább növeli a keresletet a gáz és a szén piacain, illetve áttételesen nyomást helyez az olaj piacára is. Azokra a piacokra, ahol a Gazpromtól, az orosz Északi Áramlat 2 gázvezetékkel kapcsolatos politikai viszályoktól, a kifulladó amerikai palaolajforradalomtól, az OPEC-től, az áradásokkal sújtott ausztrál szénbányáktól, az éhbérért dolgozó kínai bányászoktól, továbbá a pandémia utáni ellátási láncok akadozásától függ mindenki.
Európa fél éven keresztül tétlenül nézte, hogy a Gazprom nem tárol be gázt télre az általa kontrollált tározókba, ezzel nyomást helyezve a Északi Áramlat 2 engedélyeztetési folyamatára, így a tél beköszönte előtt nagyjából 80 TWh-nyi gáz hiányzik az európai tározókból, mely Magyarország majdnem egész éves gázfogyasztásának felel meg.
Emiatt szenved a villamosenergia iparág is, hiszen a roppant drága gáz helyett alternatív energiaforrásokat keres, így felhajtva azok árait is. Európa nem volt rest azt sem végignézni, ahogy az egyedülállóan likvid európai károsanyagkibocsátás-kvóta ára a korábbiak tízszeresére, 65€/tonnára drágul, így kiszorítva azokat az erőműveket az energia mixből, akik megbízhatóan, menetrendszerűen tudtak volna villamosenergiát szolgáltatni a közeljövőben.
Ennek megfelelően a német jövő évi szállítású zsinór villamosenergia termék ára elérte a 175 €/MWh-t október elején, mely a korábbi 30-50 €/MWh-s sáv nagyjából négyszerese, úgy, hogy a 2022 Q1-es időszakot 320 €/MWh környékén is kereskedték.
A 2022 Q1-es időszaki TTF gáz ára elérte a 150 €/MWh-t, mely az átlagos ár hat-hétszerese, miközben erre az időszakra a szén ára 240 $/tonna fölé, a korábbi háromszorosára emelkedett. Ezen árak mellett persze elkerülhetetlen, hogy a villamosenergia termelés a sokkal olcsóbb fűtőolaj és gázolaj alapú termelés felé kacsintgasson, amely olajpiac amúgy a hétéves csúcsán van, ahol a Brent 83 $/hordó körüli áron ingadozik.
Ha a környezettudatosság eredményeként télen át kell állni a lehető legszennyezőbb fűtőolaj és gázolaj alapú villamosenergia- és a fa alapú hőtermelésre, vagy még szerencsétlenebb esetben ezek sem lesznek elegendőek és fogyasztói korlátozásokat kell bevezetni, akkor nem elég, hogy visszalépünk 50-100 évet az időben, de pontosan az ellentettjét érjük el, mint amit anno Kiotóban és Párizsban célként tűzött ki maga elé a világ.
Talán már késő, de jobb lenne még most meghallgatni a szakértőket egy megfelelő és fenntartható energiamix előállításával kapcsolatban, és felhívni a szabályozóhatóságok figyelmét, hogy az elöregedő villamosenergia hálózatokban és a rugalmasságot biztosító szabályozó erőművekben is megfelelő fejlesztéseket kell végrehajtani, hogy az egyre változóbb időjárásfüggő termelést és a különböző kilengéseket megfelelően tudja kezelni az összeurópai villamosenergia rendszer.
A szerző az E.ON igazgatósági tagja.
