Súlyos árat fizetünk, ha rossz a magyar befektetések hatékonysága

MAG2023. okt. 18.Csath Magdolna

A gazdaságok működésének termelékenységét általában az egy főre, vagy egy ledolgozott órára jutó bruttó hazai termékkel (GDP) mérik. A mélyebb elemzések azonban arra mutatnak rá, hogy nemcsak az emberi munka termelékenységét kell ahhoz elemeznünk, hogy az általánosan gyenge termelékenységi szint okait felfedezzük.

Vizsgálni kell azt is, hogy a befektetett tőke hogyan hasznosul. Ezek az elemzések a teljes tényezős, vagy soktényezős termelékenység (total factor productivity) fontosságát hangsúlyozzák. A tőkebefektetés hatékonysága pedig a tudásbefektetések szintjétől függ.

Hiába vesz ugyanis egy cég mondjuk 100 új gépet, ha a munkavállalók nem tudják, hogyan kell az új gépeket hatékonyan működtetni.

Ez esetben a cégnél a magas tőkebefektetés mellett megjelenik egy alacsony munkatermelékenység. Erre figyelmeztetnek a teljes befektetéseken belül a fizikai és a tudásbefektetések arányát vizsgáló elemzések is.

Ilyeneket készít például az Európai Beruházási Bank (EIB). Egy 2021 évi tanulmánya szerint Magyarországon 2020-ban az összes beruházás 78,19 százaléka volt fizikai (gép, épület, infrastruktúra) beruházás, és csak 21,81 százalék volt tudásberuházás (felnőttképzés, munkavállalói továbbképzés, szervezeti tanulás). Az osztrák adat 57,59 és 42,41, a dán 57,15 és 42,85 százalék.

De a magyar adat a V4-ken belül is a legrosszabb. Például a cseh érték 75,64 és 24,36 százalék.

Ugyanakkor hatalmas eredményként jelenik meg a magas magyar GDP arányos tőkefelhalmozási érték. Az adatokat, 2013-2022 között, nemzetközi összehasonlításban az 1. ábrán látjuk.

1. ábra. A GDP arányos bruttó tőkefelhalmozás 2013-2022 (%) néhány országban; Forrás: Eurostat 2023.07.21.

Azt láthatjuk, hogy a magyar érték, a vizsgált országokhoz viszonyítva, csaknem minden évben a legmagasabb.

Ezek az adatok megerősítik az Európai Beruházási Bank tanulmányának megállapításait: Magyarország sokat fordít fizikai beruházásokra, de keveset tudásberuházásokra. Gyenge termelékenységi adataink – mások mellett – ennek köszönhetők.

1. táblázat. Valós munkatermelékenység (GDP/ledolgozott óra) néhány ágazatban, a V4-ben és Ausztriában 2022-ben (2015=100)

Ágazat

Magyarország

Csehország

Lengyelország

Szlovákia

Ausztria

2022

2015=100

Mezőgazdaság

96

99

107

111

121

Feldolgozóipar

106

123

116

117

116

Infokommunikáció

130

128

148

100

104

Szakmai, tudományos és műszaki tevékenység*

129

117

120

122

105

Forrás: Eurostat 2023.09.06
*2021 évi adat

Az 1. táblázatban a valós munkatermelékenységet látjuk 2020-ban négy ágazatban, néhány országban, az EU átlaghoz viszonyítva (EU átlag=100).

A feldolgozóiparban, amely Magyarországon az ipari termelés kb. 95 százalékát teszi ki, ( az ipar aránya, a KSH szerint 2020-ban a bruttó hozzáadott érték 24,3, a feldolgozóiparé pedig 23 százaléka volt), 2022-ben a vizsgált országok között nálunk a legalacsonyabb a termelékenység, miközben a bruttó tőkefelhalmozás nálunk a legmagasabb.

A legmagasabb termelékenységi értékünk a tudásszektorokban – infokommunikáció, szakmai, tudományos és műszaki tevékenység - van.

A mezőgazdaság termelékenysége szintén alacsony.

Nézzük meg ezek után az állóeszközhatékonyságot, amit az Eurostat a nettó állóeszközállományra jutó hozzáadott értékkel vizsgál.

A 2-5 táblázatban a tőkehatékonyság adatainak éves változását látjuk a már vizsgált 4. ágazatban 2013-2020 között.

2. táblázat. A nettó állóeszközállományra jutó bruttó hozzáadott érték változás[1] a feldolgozóiparban, éves összehasonlításban 2013-2020 (%)

Évek

Magyarország

Csehország

Lengyelország

Szlovákia

Ausztria

2013

-4,8

-10,7

-5,1

-3,0

-2,7

2014

3,7

1,1

6,0

18,0

0,3

2015

6,3

4,0

4,6

8,9

-1,1

2016

-3,2

1,5

0,0

-4,0

2,0

2017

-1,0

5,7

-2,4

-1,8

0,2

2018

-2,4

-1,1

1,2

10,1

1,5

2019

-4,1

1,2

1,8

4,1

-2,0

2020

-11,2

-11,8

-7,1

-15,3

-7,3

Forrás: Eurostat 2023.09.06.

3. táblázat. A nettó állóeszközállományra jutó bruttó hozzáadott érték változás a mezőgazdaságban, éves összehasonlításban 2013-2020 (%)

Évek

Magyarország

Csehország

Lengyelország

Szlovákia

Ausztria

2013

14,9

-4,4

9,7

20,6

-3,8

2014

14,7

3,1

-0,5

30,8

2,7

2015

0,5

5,3

-11,5

-18,1

2,0

2016

14,0

1,5

2,9

6,0

2,5

2017

-6,1

-7,7

4,3

-8,3

5,0

2018

5,1

0,8

-8,7

11,8

2,5

2019

-2,8

1,4

-0,2

-21,1

-2,5

2020

-7,8

8,7

17,6

5,7

-3,0

Forrás: Eurostat 2023.09.06.

4. táblázat. A nettó állóeszközállományra jutó bruttó hozzáadott érték változás az infokommunikáció ágazatban éves összehasonlításban 2013-2020 (%)

Évek

Magyarország

Csehország

Lengyelország

Szlovákia

Ausztria

2013

2,7

-8,3

1,5

-1,4

0,5

2014

5,7

7,3

2,7

-3,5

-0,4

2015

2,9

7,2

12,9

8,1

-0,6

2016

6,1

2,4

18,1

11,6

0,8

2017

12,3

6,5

10,9

1,9

1,0

2018

10,9

4,7

13,5

1,9

4,9

2019

10,0

7,1

7,2

0,0

2,7

2020

7,2

1,9

4,1

2,3

-3,7

Forrás: Eurostat 2023.09.06.

5. táblázat. A nettó állóeszköz állományra jutó bruttó hozzáadott érték változás a szakmai, tudomány és műszaki ágazatban éves összehasonlításban 2013-2020 (%)

Évek

Magyarország

Csehország

Lengyelország

Szlovákia

Ausztria

2013

2,1

-6,2

3,0

-7,6

-0,7

2014

0,6

1,5

-2,7

1,1

-1,7

2015

1,5

4,3

-0,5

-1,4

2,1

2016

5,2

2,4

-7,7

4,4

0,4

2017

6,9

3,4

8,1

-6,3

0,0

2018

7,5

2,9

7,5

-4,5

-0,5

2019

1,2

-0,6

-0,3

-22,7

0,2

2020

-0,1

-2,4

0,0

4,3

-5,9

Forrás: Eurostat 2023.09.06.

A magyar feldolgozóiparban két év kivételével (2014, 2015) évente romlott a tőkehatékonyság. a többi ágazatban jobb a helyzet. A legjobb az infokommunikáció esetén, ahol minden évben jelentős javulást tapasztalunk.

De jók az értékek a szakmai, tudományos és műszaki ágazatban is, csak az utolsó évben tapasztalunk enyhe hatékonyság romlást.

Ez utóbbi két ágazatot nagy hozzáadott értéket termelő tevékenységek jellemzik. A probléma csupán az, hogy szemben a 23 százalékos feldolgozóipari aránnyal az infokommunikációs ágazat a gazdasági teljesítmény csupán 4,9 és a szakmai, tudományos, műszaki ágazat kb. 10 százalékát teszi ki.

Az adatok és azok összefüggései még további elemzéseket is szükségessé tesznek.

Annyit azonban már a bemutatott adatok alapján is megállapíthatunk, hogy a munkaerő termelékenységét és a tőkehatékonyságot együtt kell elemzeni. Azt is ki lehet jelenteni, hogy a munkatermelékenység javítása nem képzelhető el a tőkehatékonyság növelése nélkül.

Továbbá, figyelembe véve az alacsony tudásberuházási szintet, valószínűsíthető, hogy ennek növelése nélkül a tőkehatékonyság kapcsán további csökkenő megtérülésre számíthatunk.

Egyszerűbben fogalmazva a munkaerő tudásszintjének változatlansága esetén minden további egységnyi fizikai tőkebefektetés egyre kisebb termelékenység javulást hoz.

[1] Tőkehatékonysági mutató: az egységnyi befektetett tőkére jutó új értékteremtés. Értéke nő, ha a megtermelt új érték jobban nő, mint a fizikai tőkebefektetések. (Eurostat: Methological note and quality aspects. 2021. december)

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatóprofesszora.