Ekkora most Magyarország lemaradása a V4-ek rangsorában, itt vannak a friss adatok!

Tavaly csökkent a nemzetgazdasági beruházásokon belül a kutatás-fejlesztési, vagyis tudásberuházások aránya, a GDP százalékában a kutatás-fejlesztési ráfordítások aránya, valamint az összes foglalkoztatott létszámon belül a kutató-fejlesztők aránya. Az 1. táblázatban az utóbbi öt év adatait látjuk.

1. táblázat. A kutatás-fejlesztés főbb mutatói (2018-2022, %)

Forrás: KSH 2023

A táblázatban látható, hogy két esetben a 2020-21 évi javulás után 2022-ben jelentős romlás következett be. A harmadik adat, a K+F beruházások a nemzetgazdasági beruházások százalékában, pedig folyamatosan romlik érzékeltetve a beruházásokon belül a fizikai, gépi és infrastrukturális beruházások növekvő arányát a tudásberuházások kárára.

A három adat természetesen szoros kapcsolatban van egymással. A háttérben két alapvető ok húzódik meg: egyrészt az új beruházások tipikusan nem innovatív, hanem összeszerelő tevékenységekkel járnak együtt, így nem is hoznak létre új tudásalapú munkahelyeket. Rögtön meg kell említenünk, hogy egyenlőre egyetlen év romló adatait látjuk, amelyek 2023-ban már akár korrigálhatók is lennének.

Ennek ellenére egy fontos összefüggésre rá kell mutatnunk. Arra, hogy jelentős innovációs teljesítményjavulásra a meglévő gazdasági szerkezeten belül valószínüleg nem számíthatunk.

A jelentősebb előrelépéshez az ágazati szerkezet dinamizálására, új, feltörekvő ágazatok megjelenésére, sok új kezdő, friss vállalkozásra lenne szükség. Ilyen új feltörekvő ágazat a környezetgazdaság, amely magában foglalja az új anyagok, új energiaforrások, új eljárások, például digitális megoldások terjedését a gazdaságban. Ezeken a területeken azonban Magyarország jelenleg nagyon gyengén teljesít.

Nézzünk néhány számot ennek az állításnak a bizonyítására. Az adott ágazati szerkezeten belüli innovációs teljesítményjavulás korlátait érzékelteti, hogy – az EU innovációs teljesítménytáblája szerint -  míg a magyar kormány az EU átlaghoz viszonyítva (EU=100)  126,7 százaléknyi innovációs forrást biztosít a cégeknek, addig a szabadalmi tevékenység alig haladja meg az EU-s átlag 50 százalékát (53,5%), az innovatív munkahelyek aránya messze az EU-s átlag fele alatt van (33,3%), és az exporton belül az innovatív termékek aránya is csak kicsit magasabb, mint az EU-s átlag (56,6%).

Fel kell figyelni arra is, hogy az új, környezeti technológiák alkalmazása területén szintén az EU átlag fele alatti a magyar érték (46,9%), míg például a versenyképességben vezető Dániáé csaknem kétszerese az EU átlagnak (190,8%). (Eurostat, Európai teljesítménytábla 2023). Vizsgáljunk meg néhány további részletet is ezen adatok értelmezéséhez.

A magyar gazdaságban döntő arányt képviselő feldolgozóiparban az innovatív vállalkozások aránya 33,1%, míg Dániában 56,3, Ausztriában 63,9 és Svédországban 65,7%. Még a cseh adat is lényegesen jobb a magyarnál: 58,3 százalék.

Fel kell figyelni arra is, hogy a nagyvállalatok innovációs teljesítménye is elmarad a V4 országok adataitól, és messze le van maradva a fejlett gazdaságú, versenyképes országok adataitól. Például Magyarországon az innovatív nagyvállalatok aránya az Eurostat adatai szerint 56,6 százalék. A cseh érték 83,3, a lengyel 69,4 és a szlovák 65,6 százalék.

Ez is arra utal, hogy a feldolgozóiparban működő nagyvállalatok tipikusan nem innovatív tevékenységekkel, hanem összeszereléssel foglalkoznak. Ezt bizonyítja az is, hogy például a feldolgozóiparban a teljes árbevétel csupán 10,4 százaléka származik a cég vagy a piac számára is új, vagy jelentősen továbbfejlesztett termékekből.

Ezen belül pedig a piac szempontjából új vagy jelentősen továbbfejlesztett termékek árbevételének aránya csupán 2,9 százalék. Feltételezhető, hogy a jelenlegi szerkezetben ezeken az arányokon jelentősen nem is lehet javítani, hiszen nem valószínű, hogy ezek a cégek nagy arányban hoznának érdemi innovációs tevékenységeket hozzánk.

Hiszen látjuk, hogy a jelentős állami innovációösztönzés is nagyon alacsony hatékonysággal hasznosul. Ezért indokolt és kívánatos a gazdasági szerkezet dinamizálása, új tevékenységek megjelenésének ösztönzése.

Ezen a területen pedig a lehetőségek tárháza igen csak gazdag, és a mai helyzethez képesti kisebb javulás is jelentős országos innovációs teljesítményjavulást hozna, növelné a nagyobb hozzáadott érték előállítást és ezzel együtt a tudásalapú munkahelyek arányát is. Az innováció lehetőségeit kínálja a környezetgazdaság. De honnan is indulunk ebben az ágazatban?

Az Eurostat néhány környezetgazdasági adata néhány országra az alábbi táblázatban látható.

2. táblázat. A környezetgazdaság főbb teljesítmény jellemzői néhány országban (a GDP százalékában, 2020)

Forrás: Eurostat 2023

A fenti táblázat óriási lemaradásunkat világítja meg még a V4-ek között is, de egyben mutatja a lehetőségeket is. Különösen gyenge adatunk a környezetgazdasággal összefüggő export teljesítmény. Azt látjuk, hogy ebből csupán a GDP-nk 0,03 százaléka származik.

Láttuk, hogy gyenge pontunk az innovatív termékek alacsony aránya az exportban. Ez is arra figyelmeztet, hogy a meglévő gazdasági szerkezeten belül nagy arányt képviselő és a helyi összeszerelésre épülő feldolgozóipari export mellett új, innovációs  teljesítményjavulással járó megoldásokra is szükség és lehetőség lenne.

Ez egyben javítaná a hozzáadott érték előállítási adatokat is, hiszen sok új, tudást igénylő munkahely létrehozására kínálna lehetőséget. Jelenleg a környezetgazdaságban foglalkoztatottak aránya is rendkívül alacsony Magyarországon, lakosságarányosan 0,48%. A cseh érték például 1,3, az osztrák 2,1, a dán 1,4, a finn 2,7 százalék. (Eurostat 2020 évi adatok).

Ágazati bontásban a legtöbb környezetgazdasággal kapcsolatos munkahely, érthető módon, a víz-, gáz-, szennyvíz és hulladékgazdálkodás területen található. Érdekességként említsük meg, hogy Magyarországon, amely ország számára a mezőgazdaság stratégiai ágazatnak tekinthető, a teljes mezőgazdasági területből organikus gazdálkodásba bevont terület aránya tekintetében is rosszul áll.

Az EU-s átlag 10, az osztrák 26, a cseh 16, a szlovák 20, a magyar 6 százalék. Csak a lengyel adat rosszabb a magyarnál (4%). Az innováció ezen a területen is hozzáadott érték emelkedéssel járna.

Összességében azt mondhatjuk, hogy, bár a meglévő gazdasági szerkezet innovativitásának fokozása sem elhanyagolható, igazi áttörést csak új, innovatív ágazatok meghonosításával lehetne elérni.

Ez hatalmas lehetőség az ország számára, amelynek kihasználásával erős gazdasági függősége csökkenthető, válságállóképessége erősíthető, és összességében növekedésének fenntarthatósága is javítható lenne.

Végül említsünk meg egy további lehetőséget is. Magyarországon jelentősek és érdemben nem csökkennek a regionális különbségek. Ez például tetten érhető az egy főre jutó GDP értékének regionális megoszlásában.

Ha a két szélsőséget, Budapestet és Nógrád vármegyét tekintjük, akkor azt látjuk, hogy az egy főre jutó GDP értéke Budapesten hosszú ideje közel ötszöröse a nógrádinak. Megjegyzendő, hogy a GDP arányos kutatás-fejlesztési ráfordítás Budapesten szintén folyamatosan többszöröse a nógrádi értéknek. 2021-ben például 3,2-szeres volt az arány.

A nagy különbségek pedig az országos adatok javíthatóságát is nehezítik. A környezetgazdasági innovációt fel lehetne használni ezen fejlettségi lemaradás gyorsabb csökkentésére.

A lemaradt vármegyékben, régiókban nem a meglévő gazdasági szerkezethez kapcsolódó, azt még jobban megmerevítő, alacsony hozzáadott értéket előállító tevékenységek telepítését kellene erőltetni.

Az országos eredmények javítását, a jövő fenntartható és válságálló gazdasági szerkezete felé való elmozdulást leginkább az új tevékenységek, új ágazatok meghonosítása támogatná.

Hiszen, ahogyan az idézett szólás figyelmeztet rá:  amint a múlt innovációja befolyásolta a mai gazdasági eredményeket, ugyanúgy a ma innovációi alakítják majd a holnap gazdasági eredményeit.

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatóprofesszora.