A pénzügyi fogadalmak egyharmadát feladjuk
PénzügyA magyarok egyharmada tesz pénzügyi fogadalmat újévkor, vagy más jeles alkalmakkor ám harmaduk röviddel ezután feladja elhatározását, derül ki a Provident Pénzügyi Zrt. legfrissebb kutatásából. A fiatalok csaknem fele tudatosan tervezi pénzügyi jövőjét, szemben az 50 felettiek alig negyedével. Egy pszichológust is megkérdeztünk arról, miért vall kudarcot az elhatározások egy része már az első hónapokban, és mi a sikeres és a fenntartható fogadalomtétel titka - olvasható a Provident közleményében.
A lakosság egyharmada szokott pénzügyi fogadalmat tenni. Azok, akik tesznek fogadalmat, legjellemzőbben általános, kevésbé pontosan kijelölt cél mellett döntenek – derül ki a Provident Pénzügyi Zrt. megbízásából, az Ipsos Zrt. által 1000 fős mintán végzett, országos reprezentatív kutatásból.
A leggyakoribb cél az általános takarékoskodás. A második helyen egy kijelölt „vészhelyzeti alap” létrehozása áll. Emellett a befektetés, valamint az adósságrendezés és a nyugdíj-, illetve lakáscélú előtakarékosság is a pénzügyi tervek között szerepel.
Az adatokból az is jól látszik, hogy az elhatározás nem jelent önmagában sikeres végrehajtást, hiszen minden harmadik fő nem, közel fele pedig csak részben tartja be tervét. A fiatal korosztály tudatosabbnak tűnik, hiszen a megkérdezettek közel fele (a 18-35 éves korosztály 47%-a) januárban előre tervezi pénzügyeit, ez az arány az 50 év felettieknél csupán 26%. – derül ki a magyar lakosság pénzügyi helyzetét vizsgáló Provident Barométer-kutatásból.
Mi a különbség a változtatásra irányuló vágy és a gyakorlati megvalósítás között? – a kutatás kapcsán erről kérdeztük Halász András pszichológust. A szakember szerint
szokásaink megváltoztatása kitartó gyakorlást igényel, és még kellő motiváció mellett is kihívást jelent. A korábbi viselkedés megváltoztatásához önmagában nem elég az, hogy nagyon szeretnénk valamit. Szükség van megvalósítási szándékra és konkrét cselekvési tervre is.
A folyamat így zajlik: az első szakaszban, amíg nem érezzük szükségét a változásnak, minden megy a megszokott módon. Ezután elkezdünk érveket gyűjteni a változás mellett, hiszen realizáljuk, hogy a korábbi működésünk nem megfelelő számunkra (pl. ismételten azt tapasztaljuk, hogy a hónap végén nem marad pénzünk, ezért megfogalmazódik a vágy, hogy legyen egy vésztartalékunk). A felkészülés szakaszában elkezdünk apró lépéseket tenni, jó esetben valamilyen formában segítséget kérünk. A cselekvés fázisában pedig már aktívan teszünk a változásért. Hat hónap után az új viselkedés jól begyakorolt szokássá válik, amennyiben ezt sikerül fenntartanunk. Ekkorra mondhatjuk azt, hogy életünk részévé vált az új gondolkodásmód. Ezek a szakaszok folyamatosan váltakoznak, sokszor hónapokat, éveket töltünk a fontolgatás és a felkészülés szakaszában – magyarázza a pszichológus.
A fentiek alapján, vajon milyen a „jó” pénzügyi fogadalom? Létezik-e olyan struktúra, ami segíti a hosszútávú kitartást?
Egy jó stratégia a sikeres megvalósítás alapja, feltéve, ha az tartalmaz egy gyakorlatban reálisan kivitelezhető viselkedéses tervet, valamint olyan kisebb alcélokat, amelyek teljesítése önmagában jutalmazó, fenntartva a motivációnkat
– mondja Halász András. Döntően fontos, hogy ezek az alcélok specifikusak és időben nyomonkövethetőek legyenek (például a „Jövőre spórolni fogok.” gondolat helyett a „Minden fizetéskor 30 ezer forintot automatikusan átteszek egy megtakarítási számlára” a határozott terv). Minél kevesebb döntési kapacitást kell fordítanunk ezekre, annál valószínűbb, hogy megvalósulnak. Fontos továbbá, hogy számunkra valóban jelentős, énképünkkel egyező, belső motivációból fakadó célokat állítsunk fel, ne pedig mások elvárásai szerint cselekedjünk. Végül, engedjük meg magunknak a hibázás lehetőségét is! Ha kimarad egy hónap, vagy hozzá kell nyúlnunk a félretett pénzhez, ne csüggedjünk, hiszen ez a helyzet is természetes része a folyamatnak.
Miért érezzük úgy újévkor, hogy fogadalmakat kell tennünk?
Egy kutatott pszichológiai jelenség, a „fresh start effect” (magyarul tiszta lap hatásnak lehetne fordítani) állhat a háttérben, amelyet mindannyian tapasztaltunk már. Ennek lényege egy gondolkodási torzítás. Eszerint az időbeli mérföldkövek (például születésnap, újév, ünnepek) mentális határvonalat húznak a múlt és a jövő között.
Ekkor motiváltabbnak érezzük magunkat arra, hogy célokat tűzzünk ki, könnyebben elkülönítjük a „régi”, hibákat elkövető, és az „új”, jobb énünket.
Alapvető szükségletünk, hogy autonómnak és kompetensnek élhessük meg magunkat, a fogadalmunk másokkal való megosztása pedig már önmagában megadja az elismerés, tehát a pozitív megerősítés élményét. Emellett újévkor egy társadalmi nyomás is megjelenik: azt tapasztaljuk, hogy a környezetünkben mások is a fogadalmaikról beszélnek, így a modellkövetés miatt növekszik a belső hajlandóságunk.
