Dollárkorszak után aranykor - Átrendeződőben a globális pénzügyi rend
PénzügyDollárkorszak után aranykor? Az amerikai deviza globális szerepének jövőjét, a világgazdasági erőviszonyok átrendeződését, Kína térnyerését, az Európai Unió lehetőségeit, valamint a vámháborúk és geopolitikai feszültségek hatásait vitatták meg a szakértők a Magyar Közgazdasági Társaság Pénzügyi Szakosztályának kerekasztal-beszélgetésén, ahol a dollár hegemóniájának történelmi alapjai és lehetséges kihívói is terítékre kerültek.
A vámháborúk, a nagyhatalmi rivalizálás, a globális ellátási láncok újrarendeződése és a pénzügyi rendszer technológiai átalakulása mind olyan tényezők, amelyek új megvilágításba helyezik a dollár szerepét.
A világ három nagy gazdasági pólusa, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi asszimmetriák látványosak. Az Egyesült Államok tartósan negatív kereskedelmi mérleggel rendelkezik az Európai Unióval és Kínával szemben egyaránt, miközben az EU szintén jelentős hiányt halmoz fel Kínával szemben. Kína ezzel párhuzamosan az elmúlt évtizedekben a világgazdaság egyik legnagyobb nyertesévé vált. Míg 1980-ban a globális GDP alig 2–3 százalékát adta, ma már 15–18 százalék körüli arányt képvisel. Az Egyesült Államok részesedése ezzel szemben nagyjából stabil, 25 százalék körül alakult az elmúlt évtizedekben.
A kereskedelmi egyensúlytalanságok mögött azonban mélyebb, rendszerszintű tényezők húzódnak meg.
A dollár globális hegemóniája nem csupán gazdasági méret kérdése, hanem történelmi és intézményi örökség is. A második világháborút követően kialakított Bretton Woods-i rendszer a dollárt tette meg a nemzetközi pénzügyi rendszer központi valutájává. A Marshall-terv keretében nyújtott támogatások jelentős része dolláralapú elszámolásban történt, ami hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetközi kereskedelem és tartalékképzés dollárközpontúvá váljon
- boncolgatta a dollár térnyerése mögött álló eseményeket Spéder Balázs, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője.
A hetvenes években a Bretton Woods-i rendszer felbomlása után a globális fizetési mérlegek egyensúlytalanságai felerősödtek. Az Egyesült Államok tartós folyó fizetési mérleg hiánya és növekvő külső adósságállománya, ami mára a GDP közel 90 százalékát teszi ki, paradox módon nem gyengítette, hanem részben épp megerősítette a dollár szerepét. Az amerikai államkötvények, különösen a 10 éves lejáratú papírok, a világ de facto kockázatmentes eszközeivé váltak, a globális megtakarítások jelentős része pedig az Egyesült Államok pénzügyi piacain köt ki.
A dollárhegemónia mögött több pillér áll. A mély és likvid pénz- és tőkepiacok, a nemzetközi elszámolások dollárdominanciája, az amerikai vállalatok külföldi befektetéseinek magas hozama, valamint a Fed monetáris politikájának globális hatása mind hozzájárulnak a dollár vezető szerepéhez. A Fed döntései világszerte befolyásolják a tőkeáramlásokat, a hitelfeltételeket és az eszközárakat, miközben a kiterjedt dollárfinanszírozás is tovább erősíti az amerikai deviza központi szerepét.
Ugyanakkor a kihívók is erősödnek. Az euró nemzetközi súlya jelentős, ám az Európai Uniónak a közös kötvénykibocsátás és a mélyebb pénzügyi integráció irányába kellene elmozdulnia ahhoz, hogy valódi alternatívát kínáljon.
Kína gazdasági ereje és növekvő kereskedelmi jelenléte komoly potenciált jelent, de a jüan teljes internacionalizációja a tőkemozgások liberalizálását és a jogi-intézményi környezet átalakítását igényelné.
A BRICS-országok a dollármentes elszámolás irányába keresnek utakat, ezekkel párhuzamosan pedig az arany súlya a globális tartalékokban ismét emelkedő pályára állt, és már mintegy 20 százalékot tesz ki.
Az amerikai deviza kilátásairól szóló teljes kerekasztal-beszélgetést az alábbi linken tekintheti meg.
