Tervezett már forintot? 30 éve bárki megrajzolhatta fizetőeszközünket

Forgalmi fémpénzeink 1993 előtt nem alkottak egységes sorozatot. Az 1993. március 29-én bevezetett új érmesor tudatosan készült egy koncepció mentén mind az éremképeket, mind az anyagokat, de még a peremdíszeket is figyelembe véve. Két részletben vezették be a héttagú új sort. Március 29-én került forgalomba az 1, 2 és a 20 forintos, majd június 21-én az 5, 10, 50 és 100 forintos.

SZABAD A PÁLYA

Komoly érdeklődés előzte meg az új pénzek megjelenését mind a szakmai, mind a sajtó, mind a lakosság részéről. A forint történetének első nyílt tervezési pályázatát hirdette meg a Magyar Nemzeti Bank 1991 júniusában. A feltételek szigorúak voltak: csak teljes a teljes sor terveivel, azaz a hét címlet elő- és hátoldali tervével, 14 tervvel lehetett pályázni.

Minden tervet be kellett nyújtani egyrészt 1:1 arányú grafikán, másrészt meghatározott paraméterű gipsztányéron. Ez utóbbi okozott az éremtervezésben kevésbé jártas jelölteknek problémát, különösen, hogy a rendelkezésre álló idő kevesebb, mint öt hónap volt. Jeligével ellátva kellett benyújtani a pályaműveket, egy pályázó több sorozattal is indulhatott.

Az első díj a tervek megvalósításán túl 1 millió forint volt. A zsűri által kért változtatásokat viszont díjmentesen kellett elvégezni. A II. helyezettet 700.000, a III. 400.000 forint pályadíj illette, míg további hét kiemelt résztvevő 200.000–200.000 forint pályadíjban részesült.

HOSSZABBÍTANI KELLETT

A beérkezett 47 érvényes pályázatot egy szakmai, egy művészzsűri véleménye és a közönség szavazás eredménye alapján a jegybank vezetősége döntötte el. A Magyar Nemzeti Múzeumban elhelyezett műveket először a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által felkért 12 magyar művészből álló zsűri véleményezte 1991 novemberében. Ők első helyre a Lamantin, II.-ra az Inda, III-IV. helyre holtversenyben a Weindorf és a Rozmaring jeligéjű pályaműveket jelölték. Következő nap a másik zsűri folytatta a munkát.

Tagjai a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, – egyben a bizottság elnöke –, a múzeum Éremtárának emlékérem gyűjteményének muzeológusa, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, a galéria numizmatikai gyűjteményének muzeológusa, a British Museum, a Staatliche Museen zu Berlin és a Kungl Myntkabinettet, Stockholm numizmatikai egységeinek vezetői voltak. A verési, tömeggyártási szempontokat az Állami Pénzverő igazgatója ellenőrizte.

Az első helyezett tekintetében véleményük megegyezett a művészzsűriével, a második és a harmadik helyet azonban más művésznek ítélték volna. A pályázati kiírásban szereplő 10 kiemelt sor helyet 11-et javasoltak.

Ezt a 11 sorozatot állították ki a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében, és itt adhatta le voksát a lakosság. A szavazás idejét meg kellett hosszabbítani, mert a különösen erős havazás miatt sokan közlekedési nehézségek miatt nem tudtak eljutni a múzeumba. A látogatók végül 12.349 érvényes és 399 érvénytelen szavazatot adtak le. A szavazatokat a Nemzeti Bank főpénztárosai számlálták.

A két zsűri és a közönségszavazás eredményét figyelembe véve a végső szót az akkor frissen kinevezett elnöknek, Bod Péter Ákosnak kellett kimondania.

GYŐZTEST NEM HIRDETTEK

Mivel nem volt olyan pályamű, amelynek mind a 14 érmeoldala úgy esztétikai, mint technikai szempontból változtatás nélkül megfelelt volna gyártásra és kibocsátásra, az 1.000.000 forintos első díjat nem adták ki. Két második díjat ítéltek oda, a Rege jeligét választó Bartos Istvánnak és az Értékeink jeligét választó Kósa Istvánnak, aki a pénzverde vésnöke volt. A két sorozat művészi összehangolását Kiss Nagy András éremművész irányításával végezte el a két pályázó. A harmadik díjat a Lamantin jeligéjű Holló Istvánnak ítélték.

Az éremképeken a kötelező elemek, a kibocsátó megnevezésén, a verési évszámon, a verdejegyen és az értékjelzésen kívül a fő jellemzők az alábbiak szerint alakultak:

*kupro-nikkel-cink, ** kupro-nikkel

Igyekeztek minél kevésbé összekeverhető címleteket alkotni. A méreteknél a szomszédos országok és azok az országok, ahonnan sok turista érkezett, például Németország fémpénzeit, valamint az automaták működését is figyelembe kellett venni, ezért több esetben az eredeti terven változtatni.

FLÓRA ÉS FAUNA

Magyarországon védett növények és állatok ábrázolása újszerű volt és egyúttal egyfajta társadalmi szerepvállalásnak is minősült, felhívás környezetünk védelmének fontosságára. A 2-es számjeggyel kezdődő címletekre került két védett növény. A 2 forintos előlapján a magyar kikerics (Colchicum hungaricum) látható, amely 1979 óta fokozottan védett növény. Az 1 és 2 forintosokkal 2008. március 1-jéig lehetett fizetni. Szintén fokozottan védett besorolást kapott a magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), amely a 20 forintost díszíti.

Az 5 és az 50 forintosra védett madarakat választottak, az alacsonyabb címletre a nagy kócsagot (Ardea alba), amely az 1992-es Magyar Közlönyben nagykócsag (egretta alba) néven szerepelt. A fokozottan védett madár a magyar természetvédelem szimbóluma. Az 50 forintoson a szintén fokozottan védett kerecsensólyom (Falco cherrug) szerepel. Egyes vélemények szerint azonos a mondai turullal.

A FILLÉREKNEK LEÁLDOZOTT

Bár fillérek még 1993-ban voltak forgalomban, az nem merült fel, hogy új típusokat vezessenek be. A címleteket különböző időpontokban vonták be a forgalomból. Utoljára az 50 filléres maradt, amely 1999. október 1. óta nem fizetőeszközünk többé.

A váltópénzek csak kivert pénzeink közül tűntek el, számolásnál, könyvelésnél elvileg léteznek, hiszen a forint pénzrendszert bevezető jogszabály nem módosult. 

Az új forintsor első változása a legmagasabb címlet, a 100 forintos lecserélése volt. 1996 közepétől 1998 végéig három különféle 100 forintos forgott párhuzamosan: a 100 forintos bankjegy, a nagy méretű 100 forintos érme és az 1996. október 21-én forgalomba hozott, kisebb átmérőjű, bicolor 100-as pénzérme. Majd a papírpénzt és a régebbi fém százast bevonták a forgalomból. A bicolor érme néhány évvel később technikai változtatáson ment keresztül. Az új változat súlya kisebb lett és anyaga módosult.200 forintos érme 1992-ben a Magyar Nemzeti Bank épületének képével és 1994-ben Deák Ferenc portréjával jelent meg, mégpedig ezüstből, de ezekkel ritkán lehetett találkozni a forgalomban.

1998 a 200 forintosok éve volt: először hivatalosan is megszüntették a nemesfém kétszázasok forgalmát, majd egyidejűleg kibocsátották az új, bicolor, nem nemesfém 200 forintos pénzérmét előlapján a Lánchíddal, valamint bevonták a 200 forintos bankjegyet.

A Pénzmúzeumban ma bárki tervezhet bankjegyet

A Pénzmúzeum egyik legsikeresebb attrakciója a saját arcképes bankjegynyomtatás. Itt nemcsak a bankjegy dekorációját, betűtípusát, védelmi elemeit tervezheti meg a látogató, de a saját arcképét is ráhelyezheti. A bankjegy természetesen nem valódi, inkább csak egy kedves emlék a múzeumban tett látogatásról.