Varga Mihály: a stabilitás lett a jegybanki működés középpontja
PénzügyA világ gazdasági erőközpontjai átrendeződnek, Európa versenyképessége gyengül, az amerikai és kínai egyensúlytalanságok pedig új kockázatokat hordoznak. Ebben a környezetben Varga Mihály szerint a jegybanki működés legfontosabb hívószava a stabilitás lett.
A kihívásokkal teli világgazdasági környezetben minden korábbinál fontosabbá vált a stabilitás, amelyet a nemzetközi térben is csak együttműködéssel és összehangolt munkával lehet megteremteni
– erről beszélt Varga Mihály jegybankelnök a Lámfalussy-konferencián tartott nyitóbeszédében. Kiemelte, a Magyar Nemzeti Bank új vezetése ennek szellemében határozta meg az intézmény működésének új alapjait. Ez nemcsak a szervezet racionalizálását jelenti, hanem azt is, hogy a jegybank ismét a törvényben rögzített alapfeladataira helyezi a hangsúlyt.
Varga Mihály rámutatott:
a jegybankok nemzetközi kapcsolatai mindig kiemelt jelentőséggel bírtak, a jelenlegi, turbulens világgazdasági környezetben pedig az együttműködés szerepe tovább erősödött.
Mint fogalmazott, a leghatékonyabb együttműködés független jegybankok között valósulhat meg.
A világgazdasági pólusok korábban példátlan átrendeződésének vagyunk tanúi. Kína felemelkedésével párhuzamosan új kihívások érik az Egyesült Államok dominanciáját, miközben Európa lemaradása egyre nyilvánvalóbbá válik
- húzta alá a jegybankelnök hozzátéve, a nemzetközi összefogás szükségességét az is erősíti, hogy a világgazdaságban zajló válságok különösen nagy nyomás alá helyezik az európai kontinenst.
Varga Mihály kiemelte: ebben a környezetben helyes döntésnek bizonyult, hogy a Magyar Nemzeti Bank a törvényben rögzített alapfeladataira koncentrál.
Ennek eredményeként a hazai inflációt az elmúlt egy évben sikerült a jegybanki toleranciasávba mérsékelni, miközben a forint euróval szembeni árfolyama a korábbi, 410 forint körüli szintről tartósan 360 forint alá erősödött.
A jegybankelnök hozzátette: Magyarország stabilitását és ellenállóképességét tovább erősíti a rekordszintű nemzetközi tartalékállomány. Hazánk devizatartaléka 60 milliárd euró körül alakul, az aranytartalék pedig eléri a 110 tonnát.
Varga Mihály után a lengyel jegybankelnök emelkedett szólásra.
Adam Glapinski beszéde érintette az euró bevezetését, és annak kockázatait sem rejtette véka alá. Mint mondta, hazájában legkorábban 8 év múlva lehet reális a váltása közös valutára.
Majd Martin Kocher osztrák jegybankelnök beszéde következett, aki szintén ezt a témát járta körbe, ám más szemszögből. A megszólalás egyik fontos üzenete az volt, hogy az euróval csökkenhetne az ország gazdasági sérülékenysége. Vagyis stabilabb, kiszámíthatóbb környezet jöhetne létre a vállalkozásoknak, a befektetőknek és végső soron az embereknek is.
Nem arról van szó, hogy az euró önmagában minden problémát megoldana. De egyértelműen pozitívabb képet rajzolt arról, milyen hatása lehetne a bevezetésének.
A konferencia panelbeszélgetésein elhangzott, a globális egyensúlytalanságok még nincsenek történelmi csúcson, de 2019 óta gyorsan nőttek. A gond nem önmagában a növekedés mértéke, hanem az, hogy mögötte mélyebb, sérülékeny gazdasági folyamatok állnak.
Az Egyesült Államok esetében két fő kockázatot emeltek ki az előadók: az AI-boom körüli túlzott beruházási és hitelciklust, illetve az amerikai költségvetési politika fenntarthatatlanságát.
Még ha az AI hosszabb távon valóban termelékenységi ugrást is hoz, a mostani felfutás után jöhet egy piaci tisztulás, amelyben nem minden cég marad talpon. Ha mindez nagy adósságállománnyal párosul, abból pénzügyi feszültség lehet.
Kínánál a probléma más természetű. A kínai ingatlanpiaci buborék kipukkanása után visszaesett a belső kereslet, a kormány pedig az így felszabaduló erőforrásokat erősen az ipari termelés és az export felé terelte.
Ennek következtében a kínai kereskedelmi többlet látványosan megugrott: nagyjából a GDP három százalékáról hat százalékára nőtt.
A legfontosabb kockázat azonban az Egyesült Államokhoz kapcsolódik. Ugyan nem valószínű, de elképzelhető egy olyan válság, amely már nem úgy nézne ki, mint a 2008-as globális pénzügyi krízis. Akkor a befektetők menekültek a kockázatos eszközökből, de éppen az amerikai állampapírokba és a dollárba menekültek, vagyis az Egyesült Államok maradt a globális pénzügyi rendszer biztonságos központja.
Most viszont az igazán súlyos forgatókönyv az lenne, ha maga az Egyesült Államok válna bizalmi válság célpontjává. Ez azért lenne különösen veszélyes, mert az Egyesült Államok nettó nemzetközi befektetési pozíciója rendkívül negatív, közel a GDP száz százaléka. Egy nagy dollárleértékelődés ezért nagyot ütne a világ többi részén is.
Európa problémája eközben nem egyszerűen kereskedelempolitikai kérdés. Az európai technológiai és a versenyképesség területén látható lemaradás nem kezelhető pusztán protekcionizmussal. Nem arról van szó, hogy Európát vámokkal vagy védőfalakkal meg lehetne menteni.
A válasz inkább strukturális alkalmazkodás, ipari átalakulás, saját technológiai képességek fejlesztése és mélyebb európai reform lenne.
Vagyis Európának nem elzárkóznia kellene, hanem újra versenyképessé válnia.
