Elmúlt 45? Általában a vezérigazgatókat ennyi idősen nevezik ki
SikerA vezérigazgatók az első évben általában átlagon felüli teljesítményt érnek el, de a második év az igazi vízválasztó. Ha egy vezető túl van a második éves visszaesésen, a fellendülés időszaka következik. A Harvard Business Review öt szakaszt azonosított, amelyek nehézségeit a legtöbb vezető megtapasztalja a hivatali ideje alatt.
A Harvard Business Review kutatói több mint 700 vezérigazgató hivatali idejét követték nyomon. Mindent összevetve öt különböző szakaszt azonosítottak, véleményük szerint az ezekre jellemző nehézségeket a legtöbb vezető megtapasztalja.
Az S&P 500-as cégek vezérigazgatóinak hivatali ideje egyébként átlagosan 7,2 év, a Harvard Business Review listájára felkerülő legjobban teljesítő vezetők viszont átlagosan 15 évig töltik be a pozíciót. Általában 45 éves korában válik valaki vezérigazgatóvá.
Az első év a „A nászút” elnevezést kapta.
A legtöbb vezérigazgató az első évben átlagon felüli teljesítményt ér el.
Készen állnak a vezetői szerep betöltésére, mondhatni „feltöltött akkumulátorokkal” lépnek munkába. A lelkesedésük legtöbbször pozitív hatással van a részvényárfolyam alakulására, egyesítik a befektetőket, az igazgatótanácsot és magát a szervezetet is.
A második évre már a lelkesedés mérséklődése a jellemző.
Az összeállítás készítői szerint a vezetőknek idejében fel kell ismerniük a második évre jellemző visszaesést, hogy aztán eredményesen tudják kezelni ezt az időszakot. A vezérigazgató és az igazgatótanács ezt az „alulteljesítési időszakot” még előnyükre is formálhatja, ha szorosan együttműködnek, tovább finomítják a cég stratégiáját, és – ami mind közül talán a legfontosabb – kiépítik a bizalmat.
A harmadik és ötödik év közötti időszak a fellendülés periódusa.
Ha egy vezető sikeresen túlvan a másodéves visszaesésen, a legtöbbjük esetében egy növekedési időszak veszi kezdetét, az első két évben hozott döntéseik végül megtérülnek. Az egyik vezérigazgató a kutatás során úgy fogalmazott, ekkor a vezetőben már megbízik a csapata, továbbá az, hogy együtt néztek szembe egy krízissel, összekovácsolta őket.
A hatodik és tizedik év között sok vezető esik bele az „elégedettség csapdájába”.
A fellendülést gyakran hosszan tartó stagnálás és közepes eredmények követik. Egy erős évet néhány gyengébb is követhet. A Harvard Business Review adatai alapján ebben az időszakban számos vezérigazgató távozott posztjáról.
A tizenegy és tizenötödik év közötti időszak azonban az „aranyévek” elnevezést kapta. Azoknak a vezetőknek, akik eljutottak idáig, általában a legjobb értékteremtő éveik következnek.
Hosszú távú elkötelezettségük és a megújulásra való képességük segítségével a cég is szép eredményeket ér el. Néhány vezérigazgató azt mondta, azok a projektek és beruházások, amelyek korábban nem hoztak eredményt, ilyenkor végre megtérülnek.
