Csiszolatlan gyémánt az Arab-félszigeten

Az Arab-félsziget délkeleti peremén elhelyezkedő Omán egyre népszerűbb célpont a magyar utazók körében. Az arab hagyományokat sajátos módon őrző szultanátust körülbelül 4 millió ember lakja, és meglepő a különbség, ha valaki Katarból vagy az Egyesült Arab Emírségekből érkezik. (Budapestről van közvetlen járat Dohába és Dubajba, innen köllbelül másfél órás autóút a főváros, Muscat.)

Annak ellenére, hogy Omán szintén az olajnak köszönheti gazdagságát, és a fejlődése is hasonló szakaszokat járt be mint a többi Öböl-menti országé, a kulturális eltérés szembeötlő. A fővárosban sokkal kevesebb a felhőkarcoló, inkább a néhány emeletes, fehér színű házak dominálnak, összességében az egész ország sokkal emberléptékűbb benyomást tesz az utazóra. 

A muscati Operaház épülete

Az ország történelme ötezer éves múltra tekint vissza, és - a szunnita többségű Öböl-menti államokkal ellentétben - Omanban az iszlám legbékésebb formáját, az ibadizmust követik.

Egy rövidebb portugál és egy hosszabb brit korszakot leszámítva Omán többnyire független volt, kivételes földrajzi helyzetéből fakadó gazdasági előnyeit pedig jól kihasználta.

Lovagvárak, mecsetek, homokos tengerpart

Az országban számos gyönyörű vallási épület, több mint 500 erőd és őrtorony található, legtöbbjük ma is jó állapotban van, illetve felújították.

A muscati Kabúz-szultén mecset

A Muscatba látogatóknak mindenképp érdemes megnézni a Kabúz-szultán mecsetet, amely a világ negyedik legnagyobb mecsete (képünkön), emellett a régi fővárost, Nizwa-t, ahol két erőd is található, valamint a Wadi Bani Khalid-ot, a sivatag közepén megtalálható oázist, amely pálmafákkal és kristálytiszta vízzel várja a látogatókat.

Omán fő kikötőit sem szabad kihagyni, amelyek a tömjén, arany és arab lovak exportálásának fő helyszínei voltak a középkorban. A tengerpartok nagyon szépek, sok helyen fehér homokkal, de kevésbé kiépítettek, mint Katarban vagy Dubajban. A lakosság nagy része beszél angolul, barátságosak, és a városok tiszták, rendezettek, jónak mondható a közbiztonság. Feltűnően kevesebb a külföldről érkezett munkavállaló, mint a gazdagabb Öböl-államokban.

A muscati Kabúz-szultán mecset

Az ománi utazást jól kell időzíteni: már április végén is 30-35 fok van napközben, júniustól októberig pedig kifejezetten nagy a hőség. 

Portugál, oszmán, majd brit befolyás 

A hetedik évszázad első felében az Arab Birodalomhoz csatolták a mai ország területét. Az 1500-as évek elejétől a portugál gyarmatosítók foglalták el Muscatot és környékét, a 17. század közepétől pedig az Oszmán Birodalom alá tartozott Omán területe.

1741-ben a jelenleg is uralkodó dinasztia alapítója, Ahmad ibn Szaíd kivívta a terület függetlenségét, és egyesítette az országot.

Az első világháború előtt az ország belsejében élő törzsek fellázadtak a brit uralom ellen, és kikiáltották a független Ománi Imamátust. A függetlenséget végül 1920-ban ismerték el.

1964-ben fedezték fel az első olajkészleteket, a kitermelés 1967-ben megkezdődik.

1970-ben Kábúsz bin Szaíd szultán magához ragadja a hatalmat egy puccs következtében, ezután mérsékelt reformpolitikát folytat.

2002-ben a szultán kiterjesztette a szavazati jogot minden 21 éven felüli állampolgár számára.

A muscati nagymecset parkja

Olajállam - másképp

Az ország az Arab-öböl térségében a kevésbé gazdagokhoz tartozik, de az egy főre eső GDP jelenleg így is Görögország szintje körül alakul. Összehasonlításképp az Öböl-menti államok közül Katar a legtehetősebb, ahol közel négyszer nagyobb az egy főre eső GDP mint Ománban.

Az Egyesült Arab Emirátusokban is magasabb az életszínvonal, de Kuvaittal összehasonlítva már sokkal kevésbé érzékelhető a különbség. A turisták az életszínvonalbeli eltérést inkább azon mérhetik le, hogy Ománban sokkal kevesebb a vendégmunkás, mint a gazdagabb olajállamokban.

Omán az úgynevezett Öbölmenti Együttműködési Tanács (GCC) tagja Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emirátusok, Kuvait és Bahrein mellett, bár az intergrációs törekvéseket akadályozza a katari-szaúdi konfliktus.