Évfordulóra készül az aranyváros – Károly Róbert forintja összeköthet minket

Ha tovább folytatódik az arany árának szárnyalása, ismét a tervezőasztalokra kerülhet a korábban már felhagyott történelmi bányák újra nyitása.

A nemesfém felszínre hozatalával lassan már olyan bevételeket lehet elérni, amely a mélyebben fekvő rétegek feltárásához, költségesebb technológiák alkalmazásához is biztosíthatják a szükséges fedezetet – vélik a témában jártas szakemberek.

Kérdés, hogy az okozott környezeti károk, várható társadalmi költségek miatt csakugyan megéri-e az arany bányászatába újra belekezdeni. Ez a dilemma ismét felmerülhet a történelmi Magyarország – a mai Szlovákia – egyik legjelentősebb bányavárosában, Körmöcbányán (Kremnica) is.

Vízköpő sárkányfej a város felett

A hét hegycsúcs ölelésében fekvő felvidéki városban hivatalosan 1971-ben ért véget – bár az egyik völgyben még 1992-ig folytatódott – a bányászat. A fénykorukban évi 400 tonna aranyat termelő vájatok és tárnák hossza összességében elérheti a kétszáz kilométert is. Évtizedekig úgy tűnt, hogy a föld méhében még meglévő kincseket már nem bolygatja senki sem, amíg 2003 júliusában meg nem jelent Körmöcbányán egy kanadai tulajdonban lévő cég. A Kremnica Gold Rt. évi 150 tonna arany kitermelésének tervét jelentette be a környéken, mégpedig jórészt külszíni fejtéssel.

Madárbegyből kihulló aranyrögök

Az elképzelést már a kezdetektől fogva jelentős civil ellenállás fogadta. A Kremnica nad zlato néven létrejött, közel nyolcezer tagot összefogó szervezetnek 2007-re sikerült elérnie azt, hogy a beruházás terve lekerüljön a napirendről.

Ugyanakkor ez a konfliktus is jól mutatta azt, hogy a felhagyott termelés újrakezdése ezen a környéken változatlanul csábító lehet.

Egyes források szerint Körmöcbánya környékén már jóval a város megalapítása előtt, időszámításunk előtt 745-től megjelent az arany kitermelése a kvádok és gótok jóvoltából. A bányászat megjelenéséről szóló legendák szerint

a környéken vadászók az általuk elejtett fogoly madarak begyében talált arany rögök után kezdték el a hegyek oldalának feltárását.

Ami viszont tény, hogy Kálmán király 1100-ban adott királyi város rangot a zömmel sziléziai és thüringiai német nyelvű hospesek (korabeli szóhasználattal: vendégek) által 400 évvel korábban alapított településnek.

A Szent Katalin templom bejárata

De a bányaváros igazán az Anjou-házból étkező Károly Róbertnek köszönhetően nyerte el az igazi rangját.

Az idén hétszáz esztendős aranyforint veretésével is közép-európai léptékű nagyhatalmat építő király különleges kiváltságokat adott Körmöcbánya hospeseinek:

két mérföldes körben minden birtok tulajdonát, valamint bíráik, tanácsosaik megválasztásának és a városi igazságszolgáltatásnak a jogát. A csehországi Kuttenberg mintájára

szabad királyi várossá emelt település 1328-tól máig üzemelő pénzverdével gazdagodott.

Az új üzem palettájára 1330 után az aranyforint is felkerült. Nem véletlenül. Európa legtisztább aranyát állították elő itt, amely alapja volt az 1521-ig garantáltan értékálló magyar forintnak.

A „jó körmöciből” még Ferenc József is veretett aranykoronákat.

A bányaváros adta közel ötszáz évig a Magyar Királyság fő pénzverdéjét, amelyből olyan minőségű nemesfém pénzek kerültek ki, amelyek Európa-szerte az első világháború végéig töretlen népszerűségnek örvendtek.

Elváló torony és repedő kupolák

A felvidéki városban a régi dicsőséget ma is lépten-nyomon számos emlék hirdeti. A varázslatos főteret változatlanul a már régi históriákban is említett középkori eredetű házak ölelik át. A szökőkút közelében magasodó Szentháromság-szobor mögött már első látásra szokatlanul üres a terület. 1880-ig a város főtemploma állt itt, abban az évben viszont lebontották. Már az előző év karácsonyán arra lettek figyelmesek a hívek, hogy repedések jelentek meg a kupolán. Az északi oldalon lévő torony pedig az épülettől elvált.

Kormánybizottság szállt ki és indított vizsgálatot, amelynek eredményeként kiderült: megmozdultak a nyers kővel feltöltött, már nem üzemelő bányaüregek.

Az óratorony megújulását hirdető felirat

A bontás tehát elkerülhetetlenné vált, ugyanakkor a magát hibásnak érző bányavállalat annál több adományt adott a körmöcbányai vár tetején magasodó Szent Katalin templom felújítására. A belső csigalépcsőn most is megmászható templomtornyon ma is büszkén hirdeti egy magyar nyelvű felirat az 1884-es dátumot, amikor elnyerte mai formáját a város ékessége, amely több csodálatos hangú harangnak is otthont ad.

Vagonokba rakott gépek

Ha Körmöcbányán járunk, akkor – a vártemplom körül lévő kiállításokon túl – három múzeumban is képet kaphatunk arról, hogyan szőtte át a város történetét az arany. A pénzverde és a bánya mellett a legfontosabb látnivaló a főtér egyik több szintes gótikus épületében van.

Szlovákia jegybankjának pénzmúzeuma működik itt, amelynek állandó tárlatán arról is értesülhetünk, hogy készül a város 2028-ra, a pénzverde megalapításának hétszázadik évfordulójára.

Hasonló évfordulót, a magyar aranyforintét, mi idén ünnepeljük. A két jubileum nincs messze egymástól és sok a közös a két ünnepben. Mindez alkalmat adhatna arra, hogy helyreállítsunk valamit abból, amit a huszadik század és Trianon szétszakított.

Károly Róbert aranyforintja egyszerre lehetne büszkesége mindkét államnak: Magyarországnak és Szlovákiának.

Az elszakított szál újjákötésének egyik fontos része lehet annak felkutatása: hová lett és mi történt a legendás körmöcbányai pénzverde Budapestre szállított készleteivel és alkatrészeivel? Az Est című budapesti lap 1918. december 20-i száma tudósít arról, hogy a cseh hadsereg bevonulása előtt Ürmössy Kálmán, a pénzverde igazgatója még időben leszereltette a gépeket és 12 vagonban indította el azokat a magyar főváros felé. Más forrásból azt tudni, hogy Körmöcbányán 1918. november 30-án délelőtt negyed tízkor fejezték be a pénzverde szétszerelése előtt a pénzverést.

A gépek utoljára még hét darab vas kétfillérest állítottak elő. Azért vaspénzt, mert az arany és ezüstrudakat már korábban Budapestre szállították a csehek elől.

Az átkerült gépeknek még szerepe volt az új magyar pénzek, a pengők 1926-os verésének elindításában. A folytatás ugyanakkor már nem világos. Pedig érdemes volna feltárni, hogy mi történt, mert a körmöcbányai (kremnicai) gépalkatrészek előkerülése az egyik alapja lehetne az elszakadt szálak 2028-as újra kötésének.