Ezt a várost mindenkinek látnia kell, aki az ősi Kínára kíváncsi
Utazás
Anhui tartomány déli részén, a Huangshan-hegység lábánál található egy különleges település, amelynek nevét ma már világszerte ismerik: Hongcun. A festői szépségű falu 2000-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára, és nem véletlenül. Az itt megőrzött vidéki városszerkezet és építészeti örökség egyedülálló bepillantást enged a középkori Kína világába.
Hongcun városát 1131-ben alapította Wang Wen tábornok. A település mintegy 150 lakóháza a Ming- és Qing-dinasztiák idejéből származik. Ezek a házak a központi udvar köré szerveződnek, szimmetrikusan elhelyezett helyiségekkel, és az egyszerű, letisztult anhuji stílusban épültek. A homlokzatokat finom faragások díszítik, a belső terekben pedig ízléses bútorok és dekorációk idézik meg a konfuciánus világszemléletet. A falu egyik legnagyobb látványossága a Chenzhi Hall, amely ma múzeumként működik.
A természet és az ember harmóniája
Hongcun különlegessége nemcsak az épületeiben, hanem egész városszerkezetében rejlik.
A központi Holdtó (Yuehu) és a déli Nanhu-tó a víz körforgásának szimbólumai, a szűk sikátorok és a ritmikusan váltakozó terek pedig a nyugalom érzetét keltik. Ez a tudatos várostervezés jól tükrözi az ősi kínai gondolkodást: az ember és a természet összhangját.
Nem véletlen, hogy a Tigris és sárkány című világhírű film több jelenetét is itt forgatták, kihasználva a hely atmoszféráját.
A kisváros elrendezése is szimbolikus: a Leigang-hegy egy képzeletbeli az ökör fejét jelképezi, két fa a szarvakat, a Jiyin-patak a beleket, a Nanhu-tó pedig a belső szerveket. A falut keresztülszelő négy híd az állat lábait idézi. A 400 éves vízrendszer minden házat összeköt a vízforrásokkal, így a víz nemcsak az életet szolgálta, hanem a település szimbolikus rendjét is kifejezte.
Élő örökség, szigorú védelemmel
Az UNESCO három kritérium alapján is világörökségi értéknek ismerte el Hongcunt: egyrészt a feudális kori, kereskedelmi alapú falusi települések kiváló példája, épületei és utcahálózata hitelesen tükrözik a kor társadalmi-gazdasági szerkezetét, valamint máig egyedülálló módon megőrizte a hagyományos kínai falusi településformát.
Ma a település 330 hektáros védett területe és közvetlen környezete nemcsak a régi házakat és utcákat foglalja magába, hanem a falusi élet szellemi és kulturális örökségét is: a helyi konyhát, népművészetet, orvoslást és hagyományos szokásokat.
Hongcun szigorú állami védelem alatt áll, és külön menedzsmentbizottság felügyeli, hogy a turizmus és a modernizáció ne veszélyeztesse az örökség hitelességét.
Hongcun ugyanis nem csupán múzeumfalu. Lakói mindmáig őrzik azokat a hagyományokat, amelyek több mint hatszáz éve alakítják életüket. Az utcákon sétálva egyszerre érezhető a múlt csendje és a jelen lüktetése. Aki ide ellátogat, nemcsak egy falut fedez fel, hanem egy világképet: azt a régi kínai hitet, hogy az ember és a természet, a hagyomány és a mindennapi élet szorosan összetartozik.
