Szigetvár és a pécsi Zsolnay manufaktúra megtekintése kiváló program, óriási információhalmazzal. Pécs oda-vissza Budapestről legalább 500 kilométer, ajánlott több napra menni. Mi nem így tettünk, a csodás belvárosi attrakciók emiatt kimaradtak. Ami viszont megvolt, azt szép emlékként hoztuk haza, még akkor is, ha pillanatnyilag porcelánra nézni sem bírunk.
Amikor Lengyelországban jártunk, nyertünk egy pécsi-szigetvári buszos utazást, egy személyre. Hajnalban indultunk, utunk többek között a kivételesen dugó nélküli M7-es sztrádán vezetett, majd a 67-esen haladtunk tovább, amely összeköti Szigetvárt Balatonszemessel.
A szakasz különösen „zenélése óta” híres, hírhedt.
Ez egy ötszáz méteres részt jelent az 59. kilométernél, Balatontól Kaposvár felé haladva, a Mernye és Mernyeszentmiklós közötti szakaszon. Működése nem ördögtől való: a külső sáv szélső részére ráhajtva a Republic együttes A 67-es út című dalának dallamrészlete hallható. A jó „hangminőség” érdekében az ajánlott sebesség 80 kilométer/óra. Sokan nem szeretik a környéken lakók közül - érthető.
Ha 67-es úton közlekedünk, feltétlen álljunk meg pár percre a Szigetvár melletti Csertő egyik jelképévé vált török-magyar emlékparknál.
Ezután több emlékhely is vár ránk, hiszen olyan délnyugati országrészbe látogattunk, ahol a 150 éves török megszállás domináns volt. Sokszor eszünkbe is jutott, hogy „izgalmas és érdekes” hazánknak a törökökkel való viszonya. Ráadásul az idén ünnepeljük, hogy a modernkori diplomáciai kapcsolatunk immár száz éves.
A trianoni diktátum miatti elszigeteltség után az elsők között velünk kötöttek 1923-ban barátsági-együttműködési szerződést. Így számos – hol leigázásunkkal, hol a kibékülésünkkel – kapcsolatos emlékmű van hazánkban. Magát a helyszínt a szigetvári várért és a városért vívott 1566. évi ostrom, a harc során életüket vesztett ellenséges hadvezérek, Zrínyi Mikós és I. (Nagy) Szulejmán szultán, valamint a magyar és török nép közötti megbékélés emlékére alakították ki.
Az átadás 1994-ben, Szulejmán születésének 500. évfordulóján történt.
„Érdekes”, hogy a park felavatásakor csupán a szultán szobrát állították fel, amely az uralkodó szülővárosa, a Fekete-tenger partján fekvő Trabzonban található eredeti másolata.
Pár évvel később, 1997-ben a török fél jóvoltából elkészült Zrínyi Miklósé is – eredetileg üvegszálas műanyagból (!). Később a Zrínyi-szobor felújítása mellett a park is teljesen átépült, az átadón az akkori köztársasági elnök, Áder János is részt vett.
A gondozott parkban – ahol egy jelképes türbe is épült – a hadvezérek életét tablók mutatják be, illetve a török-magyar külkapcsolat fejlődéséről is olvashatunk.
A park tökéletes rákészülést biztosít következő állomásunkra, a tízezer fős Szigetvárra, ahová rövid buszozás után érkezünk meg.
Elsőként a kihalt utcák tűnnek fel, illetve az, hogy rengeteg családi házra telepítettek napelemet.
Ahogy közeledünk a városközponthoz, úgy szépülnek, a porták, a homlokzatok. Az utcák tiszták, de mitől lenne szemét, hol vannak az emberek?
Szigetváron megállt itt az idő? Lehet, hiszen van a Török Ház, amely a hódoltság egyetlen épen maradt lakóháza Magyarországon. Napjainkban múzeum a téglalap alapú, török téglából épült kétszintes épület.
Kép forrása: Wikipedia
Nyolcvan négyzetméteres, a belmagasság alacsony – fejre vigyázni! Egykor vagy iskola volt vagy vendégfogadó lehetett, félő ma már nem derül ki, a vélemények megoszlanak.
A második szinten szinte ijesztően életszerű bábuk teáznak, kenterbe verik a nemrég megnyílt budapesti Madame Tussauds panoptikumban kiállított figurákat. A látogató tényleg az érzi, visszament az időben a török hódoltság korába. Alapos, informatív kiállítás.
Ezután a főtéren keresztül megérkezünk az egyik fő attrakciónk helyszínére, a szigetvári várhoz. Apropó főtér: a csoportnak – és másnak is – a Kisváros című film ugrik be, rengeteg jelenetet forgattak itt.
Szigetvári vár, légifelvétel - Forrás: Wikipedia
A várban elsőként a kiállítást nézzük meg, remek helyi idegenvezetőt kapunk. Nem bemagolt szöveget hadar el, hanem sztorizik a végtelenségig, de úgy, hogy a csoport ifjúsága is tátott szájjal figyeli.
Szigetvár leghíresebb várvédője, kapitánya Zrínyi Miklós, korábban horvát bán, királyi tárnokmester, dunántúli főkapitány volt.
A tárlatvezetés alatt, a korabeli dokumentumokat, fegyvereket, ruhákat megtekintve szinte átéljük Zrínyi parancsnokságát és az utolsó napokat.
A mintegy 2300 főnyi végvári katonaság 34 napig állta az ostromot a hatalmas túlerő ellenében. Mígnem maradékuk Zrínyi vezetésével kitört a lángoló belsővárból, hogy véres közelharcban haljanak hősi halált. Szigetvári diadalát maga a török szultán sem érte meg. A rommá lőtt erődítményt a hódítók újjáépítették.
Teremről-teremre járva hallgatjuk a beszámolót, ám mi is kiképzésben részesülünk, ugyanis annyira meleg van a kicsiny helyiségekben, mintha szaunában lennénk. Egy kisfiú elájul, szerencsére hamar visszatér ereje.
A szellőztetés hiánya a kiállítótermek egyetlen negatívuma. Az idegenvezetőn látszik az „edzettség”, hiszen iskolaidőben az osztályok folyamatosan érkeznek a várba, amely Dél-Dunántúl egyik legmeghatározóbb, Nemzeti emlékhely címet viselő turisztikai központja.
Az elmélet után a gyakorlat következett. Salamon Ferenc hagyományőrző várkapitány a korabeli fegyverforgatásról, hadviselésről tartott nagysikerű interaktív bemutatót.
A közel háromórás várlátogatás után utunk Pécs belvárosába vezetett, ám a feszített tempó miatt az egykor Európa Kulturális Fővárosa címet elnyert Baranya vármegyei székhely megtekintésére jutott a legkevesebb idő. Oka, időpontra siettünk a Zsolnay porcelánmanufaktúrába.
A főutca végigrohanásán, illetve a Nemzeti Színház homlokzatrészletének megtekintésén kívül, a Gázi Kászim pasa dzsámijának – hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom – alagsoráig jutottunk.
Fájt a szívünk Pécsért: még felszínesen sem jutott idő gyönyörködni a virágoskertekben, a szépen rendbe hozott házakban, a Zsolnay kerámiás tetős önkormányzat épületében, a templomokban, műemlékekben, nem beszélve egy jó kávézásról.
Csupán egy kézműves porcelán hűtő mágnest sikerült levadásznom egy kézműves boltban. Cserébe a Zsolnay-manufaktúrában intravénásan kaptuk a magyar ipar történetének kiemelkedő, egykor külföldön is jó hírű szereplője munkásságának történetét.
A Zsolnay család, élén Vilmossal, Pécsből gyakorlatilag kiszakított egy szeletet, akkora vállalatbirodalmat hozott létre a századelőn.
Mire végigjártuk az idegenvezetővel a gigantikus mennyiségű vitrint, kiállítótermet, ledoktorálhatok fazekasságból, díszkerámiákból, népi motívumokból, bútorbetétekből, csempékből falburkoló mázas építészeti kerámiákból, színekből, anyagokból.
A Zsolnay-gyár öt hektáros területe Közép-Európa egyik legnagyobb gyárépület-együttesét foglalja magába.
Nem mehetünk el amellett, hogy fénykorában a gyár a századelőn több száz szakembert foglalkoztatott és több tucat országgal állt kapcsolatban. Megszámlálhatatlan magyar épületet díszítettek és díszítenek a kerámiák, így helyezve hangsúlyt a minőségi építészetre.
A Zsolnay kerámia befektetésnek is kiváló, az évtized iparművészeti szenzációjaként szerepelt a Virág Judit Galéria korábbi árverésén az 1906-os milánói világkiállítás egyik sztárdarabja, az egyméteres Zsolnay-váza, amely több mint száz év után bukkant fel ismét a műtárgypiacon.
A kiállítást elnézve a folyamatos megújulás annak a titka, hogy immár 170 éve van jelen a Zsolnay kerámia a piacon.
Fontos, hogy a Zsolnay Kulturális Negyed a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt több mint 11 milliárd forint költségvetésű beruházása volt, egyben Közép-Európa legnagyobb ipariműemlék-rekonstrukciója is, amelynek révén 5 hektáron 40 ezer négyzetméternyi épület felújításával Magyarország egyik legnagyobb kulturális központja jött létre. Tudjuk, hogy Magyarország csodás, gazdag és – sajnos – eseménydús történelemmel. Érdemes távolabbi célpontot is meglátogatni, ilyen volt nekem a Zsolnay kiállítás, amelyet most kipipálhatok.
