Oroszország leghátborzongatóbb városa: Dargavs, az ősi temetkezési hely
Utazás
Dargavst a Holtak Városának is nevezik, nem véletlenül: több mint 10 ezer ember maradványait őrzi. Számos mítosz és legenda veszi körül a térséget, a helyiek közül többen is megtagadták az ideutazást, attól tartva, hogy akik itt kirándulnak, nem lépnek ki innen élve.
Oroszország délnyugati részén, a Kaukázus hegység északi oldalán található Dargavs, amely egy ősi temetkezési hely, és több mint 10 ezer ember maradványait őrzi. A középkori nekropoliszt éppen ezért a Holtak Városának is hívják. A legendák szerint, bárki, aki be mer lépni oda, nem jön ki élve.
Noha a grúziai határ túloldalán található temetőt sok rejtély veszi körül (még a keletkezésének dátuma is csak becslés) a történészek folyamatosan próbálják feltárni a város teljes történetét – olvasható a BBC oldalán.
A feltételezések szerint a dél-orosz mezőgazdasági területet már a 16. században is temetkezési helyként használták. Eredete viszont még mindig nem tisztázott.
Az egyik elmélet az, hogy a 13. században a mongol-tatár invázió idején a területet ritkán lakták, ezért a kaukázusi hegyek 17 kilométeres körzetében élő helyiek a terület megőrzése érdekében felszíni kriptákat hoztak létre.
Egy másik elmélet azonban azt sugallja, hogy a Holtak Városát az indoiráni hagyományok szerint a szarmaták hozták létre, akik Dél-Oroszországban telepedtek le, és halottaikat a föld felett temették el, így tisztelték a termékeny földet.
Ma a helyszínen 99 fehér, házszerű építmény található, amelyeket a füves dombra építettek. A meglepően jól fennmaradt házakon egyetlen ablak található, amelyeken keresztül valószínűleg a holttesteket helyezték be az adott épületbe.
A Holtak Városának története a régió történelmének egy másik szeletét is magában foglalja: a 17. és 18. században pusztító járványok sorozatát.
Számos bizonyíték támasztja alá, hogy a fertőzött lakosok úgymond száműzték önmagukat a kriptákba, ahol a közeledő halálukra vártak.
Néhány holttestet hajókra emlékeztető faszerkezetekbe helyeztek, az egyik test mellett még egy evezőt is felfedeztek. Mivel a közelben nincs olyan folyó, amin hajózni lehetne, a történészek szerint
a lakosok úgy gondolhatták, az eltávozott léleknek át kell mennie egy folyón, hogy a mennybe jusson.
Létezik egy másik érdekes elgondolás is. Mivel minden kripta előtt található egy kút, és sok érmét találtak bennük, a tudósok azt mondják, hogy mikor az ott élők eltemették egy szerettüket, érmét dobhattak a kútba. Ha az érme egy kőbe ütközött a kút alján, az azt jelentette, hogy a halott lelke elérte a mennyet.
Rengeteg turista érkezik a 1,5 hektáros temetőhöz, hogy a figyelemreméltóan jó állapotban fennmaradt középkori építészetet tanulmányozza. Luidmila Gaboeva történész szerint ugyanakkor nemcsak ez az egyetlen oka a hely népszerűségének. Úgy véli, hogy
azok, akik a város szépsége miatt érkeznek, valójában egyfajta békére is lelnek, és nem érzik a haláltól való örökös félelmet.
