Megnyílt Afrika nemzeti olajcégünk előtt – A Mol terjeszkedése hosszútávú stratégiára épül

A Mol-csoport újabb fontos lépést tett a nemzetközi terjeszkedés területén: a napokban stratégiai partneri szerződést kötött Líbia nemzeti olajvállalatával (National Oil Corporation, NOC). A magyar olajvállalat közlése szerint az együttműködés három nagy területet fed le: szénhidrogén-kutatás és termelés, technológiai innováció, illetve nyersolaj-kereskedelem. A helyszín beszédes: a szándéknyilatkozatot Budapesten írta alá Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója, valamint Masoud Suleman, a NOC elnöke. Fontos tudni, hogy ez még nem kitermelési szerződés. Lényegében kapunyitásnak nevezhetjük, ám a Mol még nem kapta meg a ház kulcsát. De a kapun túl ott van egy ország, amely papíron aranybánya: az amerikai energiaügynökség országprofilja szerint Líbia a legnagyobb bizonyított olajtartalékkal bír Afrikában (nagyságrendileg 48 milliárd hordó), és földrajzi szempontból is barátságos közelségben van Európához.

A kockázatok és lehetőségek országa

A Budapesten aláírt szándéknyilatkozat célja az, hogy a két társaság közös projekteket vizsgáljon meg olyan területeken is, mint a mezőgazdasági technológiai innováció, valamint a nyersolaj ellátási és kereskedelmi lehetőségek bővítése. Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója kiemelte, hogy a partnerség nemcsak gazdasági, hanem stratégiai értékkel is bír az ellátásbiztonság és az energia-szuverenitás szempontjából – ez különösen az olyan kontinentális, tengerparttal nem rendelkező országok számára meghatározó, mint hazánk.

A megállapodás hátterét az afrikai ország részéről az adja, hogy Líbia újra nyitna a befektetők felé. 2025-ben licenc-kört is előkészítettek 22 blokkra - vagyis a NOC nem csak túlélni akar, hanem pénzt és technológiát is hozna be az országba.

Ebben a keretben a Mol lépése logikus, bár a kérdés már csak az, nem lesz-e drágább a leves, mint a hús? Bár Líbia 2023-ban az OPEC hetedik legnagyobb nyersolaj-termelője volt Nigéria és Algéria mögött, a csábító kőolajkészletek ellenére a politikai konfliktusok és a milíciák szénhidrogén-infrastruktúrát érintő támadásai erősen visszafogták a beruházásokat az ország olaj- és földgázszektorában. Ezek a konfliktusok 2011 óta korlátozzák a készletek feltárását és fejlesztését is. 2024-ben például a belső hatalmi küzdelmek és törzsi rivalizálások olajmező-leállásokhoz, exportzavarokhoz, és a termelés több mint felének kieséséhez vezettek egyes időszakokban: a NOC maga is drasztikus veszteségekről számolt be.

Régóta sikeres a külföldi terjeszkedés

A líbiai terjeszkedés, bár új stratégiai iránynak látszik, valójában számít nem elszigetelt esetnek. Ne felejtsük el a szerb NIS többségi részesedésének várható megszerzését sem, amely jelentősen növelheti a cégcsoport regionális finomítási és ellátási kapacitását. A Mol az elmúlt hónapokban több más nemzetközi együttműködést is bejelentett: például átfogó kutatási és termelési megállapodást kötött az azerbajdzsáni állami olajtársasággal (SOCAR). Hernádi Zsolt, és Rovshan Najaf, a SOCAR elnöke már tavaly aláírták a szándéknyilatkozatot a „Heads of Terms” megállapodásról, amely feltárja a Sahamakhi–Gobustan régió új olaj‑ és gázlelőhelyeit. A dokumentum azerbajdzsáni koncesszióról, termelésmegosztásról szól, és a Mol 65 százalékos részesedéséről – vagyis operátori szerepéről – rendelkezik, míg a SOCAR 35 százalékos társtulajdonosként lesz jelen.

A Shamakhi–Gobustan projekt a kaszpi térség eddig kevéssé ismert része. A területen – a régió háromszögében, a sivatag és a hegyek határán – a geológusok korábban elszórt szénhidrogén‑jeleket találtak. A Mol számára emellett vonzó az ország politikai stabilitása és az azeri állami partner, amely hosszú távú kereskedelmi kapcsolatokat épít Közép‑Európával.

Kellenek az alternatív források

Hernádi Zsolt tavalyi nyilatkozatában nem is rejtette véka alá: az azerbajdzsáni jelenlét nem csupán üzlet, hanem „a magyar energiaellátás rugalmasságának” biztosítása. A célnak különös aktualitást ad az orosz–ukrán háború. Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz Barátság vezeték nyersolajától, de a kormány és a Mol stratégiai célja az, hogy a régió finomítói több alternatív forrásból, a tenger felől is elláthassák magukat. A 2025‑ös azeri megállapodás ennek az energiabiztonsági mozaiknak az egyik darabja.

De térjünk vissza Líbiára, amely az említett mozaik másik eleme lesz. A líbiai partnerség egyértelmű jele annak, hogy a Mol nem csupán lokális szereplő kíván maradni Közép-Európában, hanem aktívan építi ki globális együttműködéseit a feltörekvő olaj- és gázipari régiókban is. Ez a stratégia hosszabb távon stabilabb ellátási láncokhoz, szélesebb piachoz és potenciálisan magasabb profithoz vezet egy olyan iparágban, ahol az energiaforrások megosztása ma már kényszer.

A kérdés most az, hogy ez a régiós és afrikai nyitás milyen versenyt és geopolitikai hatásokat hoz majd Magyarország és a közép-kelet-európai energiapiac számára, és hogy a Mol képes lesz-e az új partnerségek révén fenntartható növekedést elérni az egyre kiszámíthatatlanabb globális környezetben.