Régiós energiaközpont leszünk? - Gigantikus olajüzlet küszöbén a Mol

A napokban sokat emlegetett felvásárlási csomag egyik legfontosabb eleme a NIS (Naftna Industrija Srbije). A Gazprom Nyeft és a Gazprom többségi tulajdonában lévő vállalat üzemelteti Szerbia egyetlen finomítóját a belgrádi Pančevóban.

A létesítmény 4,8 millió tonna nyersolajat (közel 96 000 hordót) dolgoz fel naponta, és az ország üzemanyag‑igényének mintegy 80 százalékát biztosítja.

A NIS a szerb GDP mintegy 9 százalékát termeli meg, így a vállalat stratégiai fontosságú. Október végén az Egyesült Államok szankciók alá helyezte, majd a szerb kormány 50 napot adott az orosz tulajdonosoknak, hogy eladják részesedésüket; ellenkező esetben államosítás következik.

Hivatalos közlések szerint a Mol a Gazprom 11,3 százalékos részesedését mindenképpen megvásárolná, de a vállalat nagyobb tulajdoni hányadot is szerezhet. Ha az adásvétel sikerül,

Szerbia egyetlen finomítója és kiterjedt benzinkút‑hálózata a Mol logisztikai és beszerzési rendszerébe integrálódhat, ami már önmagában is hatalmas lépés lenne a régiós jelenlét erősítésében.

Alekszandr Novak orosz miniszterelnök‑helyettes elismerte, hogy a Kreml „magyar partnerekkel” egyeztet a vagyonok eladásáról, vagyis Moszkva nem gördítene akadályt a tranzakció elé. Ám a régió országai és az amerikai szankcióhatóság egyaránt nehezíthetik az üzlet útját.

A csomag másik kulcseleme a bulgáriai Burgasz mellett lévő Lukoil Neftohim Burgas. A 190 ezer hordó/nap kapacitású üzem a Balkán legnagyobb finomítója, és Bulgária üzemanyag‑szükségletének mintegy 80 százalékát fedezi.

2024 őszén már hét ajánlattevő versengett a finomítóért; Orbán Viktor szerint a Mol volt az egyetlen uniós jelentkező.

A bolgár parlament november 7‑én rekordgyorsasággal fogadta el azt a törvényt, amely különleges kormánybiztost nevezett ki a vállalat élére. A jogszabály lehetővé teszi a finomító értékesítését vagy állami irányítás alá helyezését, sőt Bulgária 2 milliárd eurós állami garanciát biztosított a tranzakcióhoz.

A londoni szankcióhivatal november 14‑én általános engedélyt adott a bolgár Lukoil‑cégeknek, hogy 2026. február 14‑éig fennmaradjanak a piacon. Az Egyesült Államok ugyancsak engedélyt adhatott az üzem működtetésére, hogy a benzinkutak és a finomító működni tudjanak, ám az engedély csak akkor marad érvényben, ha a bevételek nem jutnak el Oroszországba.

A Mol a Burgasz megszerzésével Fekete‑tengeri kikötői kapuhoz és mintegy 600 bolgár benzinkúthoz jutna,

de az EU versenyhatóságának és az amerikai OFAC engedélyének jóvá kell hagynia az üzletet, miközben más érdeklődők – például az azeri SOCAR és a török Cengiz Holding – is ajánlatot tehetnek.

Stratégiai romániai vagyonok

A romániai csomagban a Lukoil Petrotel Ploiești finomító és a Fekete‑tenger alatti Trident gáz‑ és olajkutatási koncesszió szerepel. A Ploiești üzem 48 600 hordó/nap kapacitásával a román üzemanyagpiac mintegy ötödét látja el, és körülbelül 320 benzinkutat üzemeltet. A román kormány az amerikai szankciók hatályba lépésekor azt közölte, hogy teljes mértékben alkalmazza a szankciókat, és szükség esetén államosítaná a Lukoil‑érdekeltségeket. Bogdan Ivan energiaügyi miniszter szerint

a román állam kész átvenni a finomítót és a kiskereskedelmi hálózatot,

hogy megelőzze egy „orosz hátterű fedőcég” megjelenését – egyelőre azonban nincs meg a szükséges fedezet. Ennek ellenére 2024‑ben a Mol már tárgyalt a Ploiești megvételéről és a Trident koncesszió átvételéről, ám a román hatóságok elutasítóak voltak.

Miért érné meg Magyarországnak?

A Mol jelenleg három finomítót üzemeltet: ezek a százhalombattai Duna Finomító (165 000 hordó/nap), a pozsonyi Slovnaft (124 000 hordó/nap) és a horvátországi Rijeka (90 000 hordó/nap). Együttes kapacitásuk 379 000 hordó naponta. Ha sikerülne megszerezni a NIS, a Burgasz és a Ploiești finomítókat, a Mol összkapacitása 713 600 hordó/napra nőne, vagyis csaknem megduplázódna. A léptéknövekedés jelentős méretgazdaságossági előnyöket,

rugalmasabb nyersolaj‑beszerzést (Adria, Fekete‑tenger, Druzhba) és integrált délkelet‑európai ellátási hálózatot hozhatna.

A szerb és a bolgár Lukoil‑, illetve NIS‑hálózat domináns kiskereskedelmi jelenlétet biztosít: Szerbiában az üzemanyag‑eladás mintegy százalékát a NIS ellenőrzi, Bulgáriában és Romániában pedig a Lukoil a piacvezető. Ezek beolvasztása révén

a Mol a Balkán legnagyobb üzemanyag‑kereskedőjévé válhat, és a Százhalombatta–Rijeka–Burgasz–Ploiești tengelyen számos tengeri és szárazföldi tranzitútvonalat ellenőrizne.

Milyen Lukoil‑érdekeltségek vannak még a térségben?

A Mol figyelmét eddig leginkább a fent említett finomítók és kiskereskedelmi hálózatok kötötték le, de a Lukoil számos más országban is jelentős jelenléttel bír, amelyek a jövőben eladóvá válhatnak a szankciók miatt:

• Moldova – a Lukoil‑Moldova 110 töltőállomást üzemeltet és a kis ország egyetlen nemzetközi leszállóhelye, a Chişinău melletti Eugen Doga repülőtér kizárólagos üzemanyag‑ellátója. A szankciók miatt a vállalatnak november 21‑ig fel kellett hagynia a működéssel, így a moldovai kormány tárgyalásokat kezdett az infrastruktúra átvételéről. A cég még november közepén ingyenesen átadta az államnak a repülőtéri üzemanyag‑terminál használatát, hogy biztosítsa a légi közlekedés zavartalan ellátását.
• Észak‑Macedónia – a Lukoil Makedonija Dooel hivatalos honlapja szerint a vállalat 40 töltőállomást és egy olajraktárt üzemeltet Štip városában, amivel mintegy 15 százalékos piaci részesedést szerzett. A benzinkutak többsége a Burgasz finomítóból érkező üzemanyaggal működik, így a burgaszi üzem sorsa a macedóniai hálózat működésére is hatással van.
• Montenegró – egy montenegrói üzleti portál szerint a Lukoil tíz benzinkutat működtet a kis tengerparti államban, 130 embert foglalkoztat, és a kiskereskedelmi piac mintegy 15 százalékát birtokolja. A helyi vállalat a Lukoil International GmbH tulajdonában van, ezért a nyugati szankciók és a vállalat eladási szándéka ezt a hálózatot is érintheti.
• Finnország – a Lukoil finn leányvállalata, a Teboil 430 benzinkutat üzemeltet, ami az északi ország kútjainak mintegy ötödét teszi ki. Novemberben a cég bejelentette, hogy az amerikai szankciók miatt hamarosan bezárja állomásait: 1200 alkalmazottja közül 180 a kenőanyag‑gyártó üzemben dolgozik. A Lukoil nem tud üzemanyagot importálni, így a finn hálózat is potenciálisan eladóvá válik.

Az East Europe Lukoil‑kenőanyag‑hálózat honlapja arról számolt be, hogy

a Lukoil töltőállomás‑hálózata Bulgáriában, Horvátországban, Észak‑Macedóniában, Montenegróban, Romániában és Szerbiában együttesen több mint 750 helyszínből áll.

Ez azt jelenti, hogy a Mol a NIS, a burgaszi és a ploiești‑i üzemek megvásárlása után is találhatna újabb, földrajzilag közelebb eső célpontokat.