Távlatokat nyit hazánk előtt az olajpiaci egyesülés – Hogyan előzte meg a Mol a szerb államot?

A siker kulcsa egyértelműen a kapcsolatokban keresendő – állapította meg érdeklődésünkre a szakember. Toldi Ottó úgy látja: a mindenkori politikának alapvető kötelessége, hogy a hazai gazdaság előtt ajtókat és ablakokat nyisson. Ezt látjuk szinte minden kormánynál, államfőnél és miniszterelnöknél. A nemzetpolitika minden esetben erős gazdasági vetülettel bír, és ebből a szempontból Magyarországnak komoly helyzeti előnye van: az, hogy gyakorlatilag mindenkivel képes tárgyalni.

A geopolitikai nyitottság haszna

A kutató kiemelte: hazánk az elmúlt években kiváló kapcsolatokat épített ki az Egyesült Államokkal – különösen a Trump-elnökség időszakától kezdve –, Kínával, Oroszországgal és más meghatározó globális szereplőkkel is. Ez a diplomáciai nyitottság nem önmagáért való: közvetlen gazdasági következményei vannak. Ha a legfelsőbb politikai szinten jó a kapcsolat, abból viszonylag rövid úton következnek a vállalati, gazdasági együttműködések is. Ez a logika a magyar gazdaságpolitikára és a Mol mozgásterére is egyértelműen igaz.

Nyitottságunk hozott eredményt Szerbiában? – tettük fel a kérdést. Válaszában Toldi Ottó arra emlékeztetett, hogy a szerb állam komoly szereplővé kívánt válni, ezért – a kiszivárgott információk szerint – a Mol ajánlatának akár kétszeresét is hajlandó lett volna megfizetni az adott részesedésért. Az eladó azonban az orosz fél volt, és háború ide vagy szankciók oda, végső soron továbbra is a tulajdonos dönt arról, kinek adja el a portfóliót. Az oroszok pedig a Mol mellett döntöttek.

A szerb elnök maga beszélt arról, hogy a szerb állam állítólag mintegy kétmilliárd eurós ajánlatot tett, miközben a Mol fele ennyiért vitte el az üzletet. Aleksandar Vučić elmondása szerint máig keresi a magyarázatot arra, hogyan történhetett mindez így – emelte ki Toldi Ottó. A kutató azt hangsúlyozta, hogy a válasz geopolitikai és stratégiai természetű: Magyarország jó viszonyt ápol Oroszországgal, a magyar miniszterelnök és az orosz elnök között működő kapcsolat van és a Mol folyamatos tárgyalásban áll az orosz féllel. Mindeközben Magyarország világossá tette: nem kívánja feladni az orosz kőolajat.

Ez a jövő szempontjából is kulcskérdés – jelentette ki a szakember. Amennyiben Magyarország meg tudja őrizni a hozzáférést az orosz kőolajhoz, úgy a pancsovai finomító a Barátság kőolajvezetéken keresztül is ellátható lesz az épülő Algyő–Újvidék vezetéken keresztül, amely – a magyar és szerb miniszterelnökök megállapodásának eredményeként – felgyorsított ütemben valósul meg. Ez a vezeték csatlakozik majd a Janaf-rendszerhez, az Adria-vezeték déli ágához, amely eddig is ellátta a finomítót.

Nemzetközi érdekek metszéspontjában

Az így létrejövő eredmény Toldi Ottó szerint kettős: egyrészt több forrásúvá válik az ellátás, másrészt végtermék-vezetékek is épülnek, ami lehetővé teszi, hogy a pancsovai finomítóban előállított termékek az egész régióba eljussanak. Szerbia ezzel sokkal szorosabban bekapcsolódik a közép-európai kőolajpiacba. A NIS korábban elsősorban belföldi, illetve balkáni fókuszú vállalat volt, de több mint 400 töltőállomásával már eddig is jelentős regionális szereplőnek számított. A Mol belépésével ugyanakkor ez a portfólió valódi közép-európai dimenziót kap.

Ez pedig az orosz fél számára hosszú távon ígéretesebb konstrukció lehetett – tette a szakember. Egy esetleges háború utáni normalizáció, az orosz–ukrán béke és a nemzetközi kapcsolatok rendeződése esetén mindez nagyobb stratégiai mozgásteret biztosíthat Oroszországnak – és ezzel párhuzamosan a Mol-nak is. Toldi Ottó szerint érdemes azt is figyelembe venni, hogy a Mol tulajdonosi körének több mint 40 százaléka nem magyar kézben van, és a becslések szerint 10–15 százaléknyi amerikai befektetői részesedés is jelen van a cégcsoportban. Ez tovább erősíti azt az összképet, hogy a Mol nem pusztán regionális, hanem nemzetközi érdekek metszéspontjában működő vállalat, amelyet nem könnyű „leütni a pályáról”.

Létezik-e egyáltalán a jövőben még ilyen opció? Nem lehetséges az, hogy Magyarországot végül rákényszerítik az orosz kőolaj feladására? – kérdeztük a kutatót. A szakember úgy látja: a válasz nagyban függ az orosz–ukrán háború lezárásától. Valószínűbbnek tűnik egy átfogó amerikai–orosz megállapodás, mint az, hogy ebben a kérdésben végső soron az Európai Unió mondja ki a döntő szót.

Donald Trump elnökségének kezdetétől láthatóan békülékenyebb hangot üt meg Oroszországgal szemben, mint a Biden-adminisztráció. Már szakértői, majd politikai szinten is elindult a találgatás arról, hogyan nézhet ki az energetikai együttműködés a háború után. Szóba került az Északi Áramlat 2 esetleges újraindítása, amerikai üzemeltetéssel. Az amerikai cégek visszatérése az úgynevezett Arctic LNG 2-projektekbe, valamint a kelet-szibériai lelőhelyek közös kiaknázása is.

Ugyanakkor az is fontos tény – tette hozzá Toldi Ottó –, hogy az Egyesült Államok egyetlen, célzott szankciója hatékonyabbnak bizonyult, mint az Európai Unió addigi tizenkilenc csomagja együttvéve: ez kényszerítette tárgyalóasztalhoz a Lukoilt és a Rosznyeftyet portfóliójuk egy részének átadásáról. Trump ezt szükséges, de ideiglenes lépésként értelmezte és nyíltan jelezte, hogy nem kívánja hosszú távon fenntartani a korlátozást.

Távoli világok összekapcsolása

Mindez a szakember szerint arra utal, hogy egy átfogó békemegállapodás részeként új alapokra helyezhetik az amerikai–orosz kapcsolatokat és ebben helyet kaphat az is, hogy a szárazföldi, tengeri kijárattal nem rendelkező országokat – mint Magyarország – ne kényszerítsék irreális tempójú infrastruktúra-átalakításokra. Jogilag is nehezen vitatható, hogy az uniós alapszerződések szerint a tagállamok maguk határozzák meg energiamixüket és beszerzési forrásaikat.

Van azért minden eshetőségre egy B-tervünk? – érdeklődtünk a kutatótól. Toldi Ottó kiemelte: Magyarország ma már a diverzifikáció végén jár. A hazai finomítókba érkező kőolaj mintegy 60 százaléka orosz eredetű, 40 százaléka nem. A százhalombattai finomító technológiailag képes arra is, hogy akár 70 százalékban nem orosz kőolajat dolgozzon fel. A Mol tehát felkészült egy B-tervre: technikailag egy éven belül le tudna válni az orosz kőolajról – egyszerűen nem akar, mert nem lenne praktikus.

A szerbiai siker kapcsán abban is kikértük a szakember véleményét, hogy mennyire lehet reális a Mol számára a Lukoil bulgáriai és romániai töltőhálózatának megszerzése? Toldi Ottó emlékeztetett arra, hogy a régióban jelenleg három nagy szereplő versenyez egymással: az OMV–Petrom csoport, a Mol-csoport és a lengyel PKN Orlen. A Nyugat-Balkán eddig viszonylag érintetlen térség volt, ezért is számít stratégiai jelentőségűnek a Mol előretörése.

Nem túlzás kijelentenünk, hogy a Mol–NIS egyesülés alapvetően rajzolja majd át a közép-kelet európai olaj- és üzemanyagpiacot – jelentette ki Toldi Ottó. Az eddigi nyugat-keleti cégintegrációk helyett ugyanis elsőként jönne létre egy észak–déli irányban integrált regionális cégcsoport, amelyik egyszerre rendelkezne jelentős finomítói kapacitással, kiterjedt kiskereskedelmi hálózattal és közép-európai, balkáni piaci jelenléttel. Ez utóbbi pedig a szakember szerint döntő jelentőségű fejlemény, hiszen az orosz energiahordozók egyetlen valós alternatívája „transz-balkáni” irányból – Közép-Ázsiából, a Fekete-tenger irányából, Törökországból, vagy a Földközi-tenger keleti medencéje felől is – itt vezet át. A Mol eddigi stratégiája a közép-európai piacok védelmére és a rugalmasság növelésére épült, míg a NIS erőssége a szerb–balkáni pozíció, egy domináns finomító és egy kvázi monopolisztikus belső piac. Egyesülésük ezt a két világot kapcsolná össze Közép-Ázsiával és a Transz-Kaszpi régióval.

Ez tehát a „csomag” logikája – emlékeztet a szakember. Ha a finomító kell, akkor vele együtt jár az ellátási felelősség is. Toldi Ottó úgy látja, amennyiben a mostani geopolitikai hátszél – az orosz és amerikai kapcsolatok, valamint a magyar tárgyalóképesség – kitart, akkor a Mol előtt további komoly lehetőségek nyílhatnak. Ilyenkor valóban igaz a mondás: addig kell ütni a vasat, amíg meleg, hiszen most valódi esély kínálkozik a további terjeszkedésre is.