A hatékonyság növelését nem lehet megúszni - hogyan kerülhet új pályára a magyar mezőgazdaság? 

Az MBH Bank és partnerei konzorciumot hoztak létre, hogy támogassák az öntözési pályázatok sikeres megvalósítását. Ennek apropóján Ön arról beszélt, hogy az elmúlt években egy kicsit „belealudtunk” ebbe az öntözésfejlesztésbe. Mennyi idő lesz, amíg a hibákat korrigálva, az elmaradásokat pótolva sikerül egyenesbe hozni az ágazatot?

Amit elmulasztottunk, azt most görgetjük magunk előtt, és az öntözési beruházás pont egy olyan terület, amely az ötlettől a megvalósításig jó pár évet felölel. A jövő ugyanakkor biztató, azt látjuk, hogy most 130 milliárd forintnyi beruházás fog megvalósulni.

Ez nem jelenti azt, hogy hirtelen robbanásszerűen nőni fog az öntözött területeknek a száma, azt viszont igen, hogy nagyon sok olyan gazdálkodó, aki úgy látja, hogy enélkül nem akar vagy nem tud termelni, az most meg tudja valósítani.

Márpedig aki vállalja ezt a nem csekély beruházást, az 20-25 százalékkal növelheti az eredményét, a termésbiztonság javulásáról nem is beszélve. Lassú folyamat, de nem lehet tovább halogatni az elindítását.

Mennyire vevők a gazdák az ilyen nagyberuházásokra, érzik már olyan mértékben a bőrükön a fenyegetést, hogy a magas költségek dacára is belevágnak?

A gazdák, főleg azok, aki szántóföldi növénytermesztést folytatnak, óriási nyomás alatt vannak. Az elmúlt három évük igencsak rosszul alakult a korábbiakhoz képest. Nagyon sok jövedelem szívódott fel az aszály, a gabona ára, a működési, termelési költségek miatt, világpiaci, geopolitikai turbulenciák következtében.

Olyan jövedelemtömeg tűnt el az ágazatból, amit eddig önerőként be tudtak forgatni, most viszont nagyon hiányoznak ezek a pénzek. Ezt banki oldalról lehet finanszírozni, ami ezért hamarosan látványosan növekvő pályára fog kerülni. Hamarosan érkezik a 3 ezer milliárd forintos beruházási program, ahhoz, hogy ez meg tudjon valósulni, 700-800 milliárd forintnyi bankhitellel számolunk, csak a beruházási hitel oldalon.

A probléma inkább abban van, hogy a feltételek és a kamatszintek szigorodtak, emelkedtek. Ezen a területen kell olyan megoldásokat találnunk, amelyek kitermelhetővé teszik a kamatterheket.

Ha már említette az aszálykárokat, és más hasonló negatív tényezőket említette, sokszor szóba kerül, hogy a magyar agrárium jövedelmezősége irdatlanul kiszámíthatatlan, a volatilitása kiugróan magas, 18 százalék. Mi az oka annak, hogy nem tudunk jobbak lenni?

Pontosan a klímaváltozás miatt van ez, mivel Európán belül nálunk a legnagyobb a szántóföldi növénytermesztés aránya, a kibocsátásunk több mint fele. Ebből következik, hogy

ha jön egy olyan év, amikor az aszály elviszi a termésünk jelentős százalékát, akkor annak csak az lehet a végeredménye, hogy a szántóföldi növénytermesztési ágazat jóval kisebb terméshozamokkal rendelkezik, kisebb bevétellel, így az egész mezőgazdaságra jóval nagyobb a hatása.

Ezt kellene az öntözéssel, és hangsúlyozom, olyan talajtechnológiai és genetikai módszerekkel megelőzni, amelyek jó eséllyel segíthetnek azon, hogy ne legyen ekkora az ingadozás.

A háborús helyzet sem segíti a gazdák életét. Most felcsillant a remény, hogy hamarosan vége lesz. Mit tartogat egy esetleges béke a magyar gazdáknak?

Ez azért erősen feltételes, de ha meg is valósul a béke, ne áltassuk magunkat azzal, hogy számottevően könnyebb lesz a magyar agrárium helyzete pusztán attól, hogy elhallgatnak a fegyverek. A világ gyökeresen megváltozott.

Számolnunk kell azzal, hogy Ukrajna, de még inkább Oroszország nagyon komoly gabonatermesztővé vált az elmúlt évek alatt. Részben a klímaváltozás felelős érte, mert ahol lehetett, a tundrát feltörték, felszántották és bevetették. Érdemes megnézni az orosz gabonatermesztési statisztikákat, hogy milyen mértékben növekszik a kibocsátásuk.

Tehát versenyző piacra kell számítanunk, és a hatékonyság növelését nem lehet megúszni. Ahhoz pedig beruházás kell, azaz pénz, végső soron pedig a bank. Emellett gondolkodni kell. Szakértelem kell, nem lehet már kizárólag saját kútfőből nekiugrani a gazdálkodásnak, egyszerűen muszáj igénybe kell venni azokat a szakértőket, akiknél ott van a 21. század tudása.

Ön egy korábbi előadásában kiemelt több kulcsfontosságú tényezőt, amelyek meghatározzák a 2024-2027 közötti beruházási program sikerességét. Melyek ezek?

Az egyértelmű, hogy az intézményrendszernek ezt a sok pályázót, pályázatot kezelnie kell. Ez egy óriási feladat az államkincstár számára, gyakran nem is gondolunk bele, mekkora feladat hárul rájuk.

A másik, hogy ha meg is vannak ezek a pályázati döntések, akkor fel kell állítani az ügyfélnek egy olyan megvalósítási stratégiát, amivel ezt a megadott határidőn belül meg tudja csinálni. Itt számos tennivaló akad, többek között be kell fejezni a tervezést, kivitelezőt, bankot, projektmenedzsert kell még találni,

tehát ez egy összetett feladat. A harmadik, hogy magas a finanszírozási költség, tehát ki kell maximalizálni a kamattámogatási lehetőségeket, illetve az is kérdés volt bennünk, hogy megvan-e az önerő mennyisége az ágazatban. Ez nagyjából 500-700 milliárd forint, és nagyon jó kérdés, hogy ezt megtaláljuk-e, illetve, hogy van-e elég beruházási kedv. Egyébként ez utóbbira azóta pozitív választ kaptunk, mert úgy tűnik, hogy a gazdák túlpályázzák a kereteket.