A majdnem kihalt fajta, amely újra stratégiai erőforrás lett - A szürkemarha reneszánsza
AgráriumA klímaváltozás, az alkalmazkodóképesség és a génmegőrzés kérdése ma már nem csupán tudományos vagy természetvédelmi téma, hanem gazdasági és stratégiai ügy is. A Magyar Közgazdasági Társaság Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakosztályának szakmai ülésén a magyar szürke szarvasmarha került középpontba, nem pusztán mint nemzeti szimbólum, hanem mint gazdasági, ökológiai és kulturális erőforrás.
A magyar szürkéhez hosszú ideig romantikus eredetelméletek kapcsolódtak, például az „őstulok–magyar” leszármazási vonal. A modern kutatások azonban árnyaltabb képet mutatnak. Az archaezoológia, a kraniometria és a paleobotanika módszerei alapján ma már tudjuk, hogy a Kárpát-medencében a 12–13. században elsősorban kis testű, rövid szarvú marhák éltek, feltehetően ilyen állatok érkeztek a honfoglalókkal is - ismertette a történeti előzményeket a tanácskozáson Kaltenecker Endre, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete (MSZTE) ügyvezetője.
Középkori eredetű fajta
A 15. századtól jelennek meg azok a régészeti leletek, amelyek már a mai magyar szürke testfelépítésére utalnak. A hosszú szarvú, nagy testű típusok tehát középkori fejlemények. A koponyaméretek vizsgálata egyértelműen elkülöníti a magyar szürkét más európai típusoktól, stabil fej- és szarvformája jól körülhatárolható fajtajelleget mutat.
A fajta legközelebbi rokonai a podóliai típusok között keresendők, például az olaszországi Maremmana vagy az ukrán szürke, ugyanakkor a magyar vonal elkülönül az intenzívebben nemesített változatoktól. Génbanki értéke és tiszta húshasznosítási jellege különösen fontossá teszi - állapította meg a szakember.
Hanyatlás és majdnem kihalás
A 19–20. század fordulóján a nyugati hús- és tejhasznú fajták térnyerése, valamint a mezőgazdaság gépesítése az igaerő szerepének megszűnéséhez vezetett. A fajta állománya drámai mértékben csökkent a következő adatok szerint:
- 1870: 1–1,3 millió egyed
- 1925: 321 ezer
- 1947: 279 ezer
- 1957: 45 ezer
- 1967: mindössze 180 tehén
Az 1960-as években a fajta gyakorlatilag a kihalás szélére sodródott.
A megmentés kulcsszereplője Bodó Imre volt, aki elindította a tudatos génmegőrzési munkát. A rendszerváltozás után, 1991-ben megalakult a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete, amely az in situ és ex situ génmegőrzés rendszerét is megszervezte
- hívta fel a figyelmet a génmegőrzés szerepére Kaltenecker Endre.
Az eredmények látványosak: 2020 után a tenyészegyedek száma meghaladta a 22 ezret.
Ökológiai és gazdasági előnyök a 21. században
A magyar szürke ridegtartásban kiválóan teljesít, szélsőséges időjárási viszonyok között is ellenálló. Alacsony takarmányigényű, gyengébb minőségű legelőket is hasznosít, tartása vegyszer- és műtrágyamentes rendszerekben is megoldható. Ez a biotermelés és az agrár-környezeti programok szempontjából komoly előnyt jelent.
A modern hasznosítás egyik iránya a prémium húsmarha-ágazat. Az oltalom alatt álló földrajzi jelzésű magyar szürkemarha-hús a gasztronómiai reneszánsz része lett, miközben a turizmusban is megjelentek a látványgulyák, élményközpontok és tanösvények.
A magyar szürke nem csupán gazdasági haszonállat, hanem kulturális ikon. A pásztorélet, valamint az olyan népi mesterségek, mint a kovács, a szíjgyártó, és a szűrszabó és a pusztai hagyományok elválaszthatatlanul kapcsolódnak hozzá. Szarvformája, megjelenése a magyar táj vizuális jelképe lett.
A magyar szürkemarha gasztronómiai hasznosítási lehetőségeiről szóló teljes előadást az alábbi linken tekintheti meg.
