Mérgező árhullám tart Magyarország felé - Megúszhatjuk a katasztrófát? 

Ma már tudjuk, hogy elsősorban emberi mulasztás és szerkezeti hiba vezetett a tragédiához. A vízügyi szakemberek szerint a Korond-patakba májusban bekerülő, nagy vízhozam először a bányagödröt töltötte fel.

Ezzel párhuzamosan nemrégiben ideiglenes töltéseket építettek a patakba, hogy lassítsák az áradást. Nemzetközi szakértők javaslatára két kisebb küszöb is állt ott, hogy kevesebb édesvíz zúduljon be a sóbányába. Csakhogy június 8-án a Salrom kivitelezője ezeket a gátakat felbontotta - egyes források szerint kifejezetten egy gép miatt nyitotta meg a rést. Ennek következtében a bányába betörő édesvíz sóval telítődve, szabadon áramlik vissza. 

Hol jár a kártékony víz, és mikor ér el hozzánk?

A kiindulópont Parajd környéke. Onnan a sóval telített víz a Korond-patakból a Kis-Küküllőbe ömlik, majd onnan a Maros főága felé tart. A román környezetvédelmi miniszter bejelentése szerint a víz magas sótartalma a következő 48 órában is megmarad, és hamarosan Nagylaknál (román–magyar határ) fog elérkezni a folyó magyar szakaszára.

A részletes mérések szerint a Kis-Küküllő vezetőképessége már 18–26 gramm oldott só/liter volt a szerda reggeli mintavételen – ez helyenként túlszárnyalja a tengervíz sótartalmát. A kloridkoncentráció több mint 15 000 mg/l, azaz közel 15 g só/liter körüli. Noha eddig még nem következett be katasztrófa, a Maroson lefolyó árhullám hamarosan a magyar vidékre is elérhet.

A sós víz mindent megöl

Már Parajd környékén is drámaiak a következmények. A megnövekedett sótartalom nemcsak az élővilágot veszélyezteti, a lakosság ivóvízellátását is tönkretette: több Maros megyei településen a vezetékes víz emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált. A hegyek közti mezőgazdaság is pórul járt, a só ugyanis beszivárog a talajba is, a talajvíz szennyeződésével veszélybe sodorva a helyi zöldségtermesztést, ami sok család megélhetését adja.

Az élővilágot különösen az áramló vizek halai és rovarai sínylik meg. A Kis-Küküllőben már százával pusztulnak a halak, számos fotó terjed a közösségi médiában, amelyek bizonyítják, hogy a vízben vergődnek és a felszínen immár elpusztult állapotban sodródnak a pontyok, márnák és védett csíkok.

Különösen veszélyeztetett a tiszavirág is. Édesvízi rovarlárvaként csak tiszta, sótlan vízben képes fejlődni, ezért a drasztikus sóemelkedés könnyen ellehetetlenítheti a május–júniusi rajzását.

Emellett már más folyó- és tározórendszerekben is halálos vízi életfeltételek alakultak ki: a parajdi sóbánya alatti Kis-Küküllőn a vezetőképességet tekintve a víz több mint az óceánnál is sósabbá vált. A tiszai élővilágra nézve pedig különösen kedvezőtlen lehet, hogy a sós hullám összetorlódva, többszörösen hígulva, de mégis sok sót juttat majd be Magyarországra. A Maszol azt írja,

„a Tiszába érkező sós árhullám olyan magas sókoncentrációt eredményezhet, hogy meghaladhatja a folyó ökoszisztémájának tűrőképességét”. Magyarországon eddig még nem látott kémiai terhelésről van szó, ezért a holtágak, mederpadok élővilágát (halakon kívül pl. rákok, puhatestűek és gerinctelenek) komoly stressz éri.

A Maros a Szeged térségében ömlik a Tiszába, ahol még a mostaninál kisebb sótartalom-emelkedés is okozhat halpusztulást, algavirágzást és toxintermelést.

Az árhullám a becslések szerint a magyar határt is elérheti, és bár a Maros és több mellékfolyója hatására tovább hígul a sótartalom, könnyen előfordulhat, hogy a Szeged–Szinérváralja közti szakaszon az így is a megengedettnél magasabb lesz. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) és az alsótiszai kutatóhelyek már felkészültek:

öt helyszínen napi mintavétellel figyelik a Maros sókoncentrációját. Az eddigi mérések szerint – szerencsére – még a jelenlegi terhelés mellett sem lépte át a határértéket, így a mezőgazdasági öntözővíz-szolgáltatást egyelőre nem kellett teljesen leállítani.Ennek ellenére szakértők szerint a magyarországi Tisza élővilága is sérülhet, ha a sóhullám tovább erősödik. A jelenlegi tapasztalatok alapján – érzékeny halfajok és védett imágók révén – még egy enyhe sóemelkedés is halpusztulást válthat ki, nem is beszélve az algák szaporodásáról.

Az ökológusok emlékeztetnek: a Kis-Küküllőn már végigsöpört egy jelentős mértékű halpusztulás a hírhedt 2000-es Baia Mare-i ciánszennyezés miatt. Akkor a nagybányai Aurul-gyár cianiddal szennyezett ülepítőgátjának átszakadása 100–120 ezer köbméter mérgező vízét a Szamoson át a Tiszára is eljuttatta. 

Hogyan lehetne megelőzni a katasztrófát?

Már Románia területén is szóba kerültek megoldások, több víztározóból engedik ki a vizet, hogy csökkentsék a Nagy- és Kis-Küküllő vizének sótartalmát. Magyar oldalról is az azonnali hígítást javasolták, és az ATIVIZIG vezérigazgatója bejelentette, hogy ha kell, öntözővízből veszik el a Maros-szakaszra jutó vizet.

Emellett nemzetközi szakértők a Korond-patak teljes elterelését és a bányagödrök kiszivattyúzását javasolják: csak úgy lehet ténylegesen megfékezni a só befolyását. Azaz a patakmedret végleg el kellene terelni, majd szivattyúkkal kiszivattyúzni a bányát elöntő vizet, mielőtt további só kerül a felszíni rendszerbe.A román kormányzati felelősök rendre hárítják a felelősséget, de a megelőző intézkedések elmulasztása kritikus hiba volt. Ami most tehető, az elsősorban koordináció és erőforrás-kijelölés. A politikai és szakmai döntéshozóknak sürgősen rendelkezniük kell a megfelelő szakértői tervekről és finanszírozásról: a Hargita megyei vezetés becslése szerint hozzávetőleg 130 millió lejre (10 milliárd Ft körüli összegre) lenne szükség ahhoz, hogy ténylegesen eltereljék a Korond medrét, kiemeljék a sósvizet, és helyreállítsák a bánya biztonságát. Az eljárások pedig legyenek jogilag kifogástalanok: senki se bonthassa el engedély nélkül a hidakat és gátakat, ahogy az megtörtént a Korond-pataknál.