Teljesen felforgatja Európát a gazdák tüntetési hulláma: fordulat jöhet az agrárpolitikában

Forrongó agrárium

Viharos idők járnak az európai agráriumban. Jelenleg a Németországban zajló tüntetésekről szóló hírek töltik meg a különböző sajtóorgánumok hasábjait, az európai gazdálkodók ’’forradalmi’’ hulláma azonban nem most kezdődött. Valójában 2022-ben a holland gazdák indították a sort, akiket feldühített, hogy a magas energiaárak miatt elszálló termelési költségek és a régóta fennálló humánerőforrás problémák mellett a holland állam olyan nitrogén-kibocsátási célokat kívánt klímavédelmi okokra hivatkozva bevezetni 2030-ig, amelyek gyakorlatilag teljesíthetetlenek lettek volna és egyes régiókban akár a gazdaságok harmadának bezárásához vezetnének.

A helyzet valójában azóta sem oldódott meg, így a holland agrárium harca nem ért véget.

Jelenleg a kérdést az jelenti, hogy a Geert Wilders, konzervatív politikus vezette új kormány, hogyan viszonyul a nitrogén-kibocsátási korlátozáshoz.

Éppígy Franciaországban is zajlottak gazdatüntetések, 2022-ben, majd 2023-ban. A francia gazdák blokádokkal akadályozták a közlekedést és traktorokkal árasztották el Párizst. A problémák itt is hasonló okokból fakadna: túlzottan szigorú környezetvédelmi szabályok, emelkedő termelési költségek, növényvédőszer-korlátozások.

Majd pedig eljutottunk a napjainkban zajló német tüntetésekhez, ahol a problémát ezúttal is a környezetvédelmi célokkal indokolt agráriumot súlytó intézkedések jelentik. Mindezt olyan piaci környezetben, amikor épp rázúdítják az ukrán agrár- és élelmiszeripari termékeket az EU-s belső piacra. A német szövetségi kormányzat eltörölné az agrárdízel-kedvezményt, valamint a mezőgazdasági és erdészeti járművek gépjárműadó-mentességét. Ez az intézkedés csomag pedig komoly terhet róna az amúgy is problémákkal küzdő német gazdálkodókra.

A helyzet margójára érdemes megjegyezni, hogy napjainkban Romániában is gazdatüntetések zajlanak, szinte azonos okokból, amelyek a következőek: a román gazdálkodók (és szállítmányozók) számára komoly problémát okoz a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások (KGFB) drágulása és az üzemanyag jövedéki adójának növekedése, valamint az ukrán gabonaimport (utóbbi a lengyel gazdálkodókat is ellenállásra sarkallta 2023-ban).

Mindebből jól kitűnik, hogy bár a konkrét kiváltó okokban van némi különbség, alapvetően az egész Európai Unióban a különböző teljesíthetetlennek tűnő klíma célok és az unió gyors zöldítési terve jelent problémát a gazdálkodók számára.

Meddig ésszerű a zöldítés?

Ezen a ponton pedig el kell gondolkoznunk, kinek miben van igaza. Látva a bolygót sújtó problémákat könnyen rávághatnánk, hogy muszáj fenntarthatóbbá tenni a termelést és ez részben igaz is. Azonban nem mindegy milyen áron.

Az agrárium valóban nagy vízfelhasználó, jelentős a nitrogénkibocsátása, a növényvédő szerek pedig valóban okozhatnak problémákat, és természetesen számottevő a CO2 kibocsátása a szektornak (a globális kibocsátás kb. 20 százaléka), mi több a nagy monokultúrás ültetvények rossz hatással vannak a biológiai sokféleségre.

Épp ezért arra kell törekedni, hogy a mezőgazdasági termelés negatív hatásait minél inkább mérsékeljük, de semmiképpen sem azon az áron, hogy ezzel tönkre tesszük az ágazatot, veszélyeztetve ezzel az élelmiszerellátást és rengeteg ember megélhetését.

Ha ellehetetlenítjük az európai gazdálkodókat és tönkre tesszük az élelmiszeripart, akkor két út között lehet választani: vagy éhínség sújtja majd a kontinenst, vagy importra szorulunk.

Mivel Európa fizetőképes, a világkereskedelem pedig úgy működik, hogy ahol pénz van, oda áramlik az áru, így nyilvánvalóan éhínség nem lesz, viszont az európai piacot elönti majd az import.

A fogyasztói szokások ettől nem változnak meg egycsapásra, és a lakosság nem áll át hirtelen a fenntarthatóbbnak gondolt rovarfehérje liszt, meg a babcsíra fogyasztására. Ugyanúgy fognak tejterméket, húst és szántóföldi termesztésből származó növényeket fogyasztani, ám ezek már nem az Európai Unióból, hanem harmadik országból fognak származni. Olyan helyekről, ahol nincsenek uniós környezetvédelmi normák.

Ez pedig a következő hatásokat fogja eredményezni:

• Kiszolgáltatottság: Az élelmiszerellátás stratégiai kérdés. Ha egy ország, vagy egy gazdasági térség nem képes saját lakosait élelmiszerrel ellátni, akkor kiszolgáltatott. Jól példázza ezt Kína helyzete, jelenleg ugyanis a kínai kormányzat számára az egyik legsúlyosabb stratégiai kihívás, amely korlátozza a nagyhatalmi ambícióit, hogy Kína nem önellátó az alapvető élelmiszerekből.
• Szállítás okozta környezeti terhelés: Miközben Európa szerte egyre divatosabb szlogen a Farm to Table, Farm to Fork kifejezés, addig az európai mezőgazdaság ellehetetlenítése épp ellenkező hatást váltana ki. Alapvetés, hogy minél messzebbről jön az élelmiszer, annál nagyobb CO2 kibocsátással jár a szállítása.
• Még nagyobb környezetkárosítás: Az EU mezőgazdasága így is a legfenntarthatóbb a világon: ez utóbbi egy tény, ami nem is kérdéses. Jelenleg az egész Földön az Európai Unió mezőgazdasága a legfenntarthatóbb, a legkevésbé környezetszennyező. Köszönhetően a már most is szigorú szabályozásnak. Ehhez eddig alkalmazkodtak a gazdák, bár néha nagy vérveszteség árán, de a különböző vámok részben védték őket.
• Ám az EU épp ezt készül tönkre tenni többek közt az ukrán agrárimport vámmentessé tételével és a dél-amerikai MERCOSUR kereskedelmi szövetséggel kötendő megállapodással. Amennyiben ugyanis a komoly környezetvédelmi szabályokkal sújtott európai termelőkre ráeresztik az olyan harmadik országok mezőgazdasági termékeit, ahol jóval lazábbak a környezetvédelmi normák, ezáltal pedig alacsonyabbak a termelési költségek, akkor az európai termelők versenyképtelenek lesznek, majd pedig tönkre mennek. Ezt követően pedig marad az import élelmiszer, amely azonban olyan termelésből származik, amely jóval környezetszennyezőbb, mint az uniós volt, így nemhogy csökken, de még nő is az uniós polgárok élelmiszerfogyasztása okozta környezeti terhelés. Legfeljebb nem az EU területén, hanem a világ más részén keletkezik a környezetkárosítás, ám emiatt a globális felmelegedés vélhetően nem zavartatja magát.

Meg kell védeni az agráriumot

Összességében tehát kijelenthető, hogy az ésszerűtlen zöldítés káros, és éppúgy több negatívummal jár, mint haszonnal, ahogy az atomerőművek bezárása Németországban.

Fontos az új technológiák alkalmazása, a minél inkább környezetkímélő termelési módszerek bevezetése, az állatjóléti előírások betartása, de eközben meg kell tartani a hatékonyságot és versenyképességet, a fejlesztésekben támogatni kell anyagilag a gazdálkodókat, be kell tartani a fokozatosság elvét és legfőképp a zöld átállás alatt (és után) védeni kell az uniós piacot a harmadik országból származó (de az unió területén belül is gazdaságosan megtermelhető) élelmiszerektől. Mert ha nem teszünk így, azzal végzetesen tönkre tehetjük a közösség agráriumát, és ezzel még a bolygónak is árthatunk.