Romániában jódtablettát osztogatnak atombaleset esetére - Nálunk miért nem? 

Egészség2022. márc. 30.Haiman Éva

A jódtabletta nem univerzális „sugárzás elleni szer”, ezért csak akkor és csak ott alkalmazandó, ahol a szedésével járó előnyök meghaladják a kockázatokat. Negyven éves kor felett pedig csak nagyon ritkán szükséges. Egy, akár harci cselekmények miatt bekövetkező erőműbaleset következtében egyébként nem csak radioaktív jód, hanem sokféle más káros anyag is a levegőbe kerülhet, amelyek mindegyike súlyosan egészségromboló.

Azt követően, hogy a csernobili, majd a zaporizzsjai atomerőműnél is harcok folytak, Franciaország megerősítette, hogy 2,5 millió adag jódkészítményt küld Ukrajnába nukleáris vészhelyzet esetére.

A közelmúltban pedig Romániában közölték, hogy elkészültek a "nukleáris incidens" esetére előkészített jódtabletták, amelyeket a családorvosokon keresztül juttatnak el a lakossághoz.

Alexandru Rafila egészségügyi miniszter azt mondta, a tabletták felhasználásáról tájékoztató anyagokat fognak szétosztani, mert a jódtablettákat szigorúan csak hatósági javaslatra szabad bevenni, megelőzésszerű alkalmazásuknak semmi értelme, sőt, kifejezetten veszélyes, mert pajzsmirigybetegséget okozhat.

A jódtabletta nem egy univerzális „sugárzás elleni szer”,

akkor indokolt az alkalmazása, ha nagy mennyiségű radioaktív jódot tartalmazó kibocsátás történik és akkor is csak ott, ahol a szedésével járó előnyök meghaladják az azokkal járó kockázatokat – hívja fel a figyelmet blogján Aszódi Attila volt paksi kormánybiztos,

a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára és az egyetem Természettudományi Karának dékánja. Mivel radioaktív jódizotóp csak működő reaktorban tud keletkezni, a kálium-jodid betárazása Csernobillal kapcsolatban értelmetlen, de

Magyarországra a zaporizssjai erőműből sem tud eljutni akkora mennyiségű radioaktív jód, hogy itthon inaktív jódtablettát kelljen bevenni

– hangsúlyozta az egyetemi tanár egy interjúban. (Ukrajnában összesen öt atomerőmű található, a csernobili már régóta nem üzemel, ebből kettő található Nyugat-Ukrajnában, hazánkhoz a legközelebb: a rivnei és a hmelnickiji, a másik két működő az ország déli, Romániához közelebbi részén van.)

Csak „központi utasításra és csakis indokolt esetben” szabad szedni jód, illetve egészen pontosan kálium-jodid tablettát – húzza alá az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság útmutatója is.

Ráadásul az alkalmazás az életkortól és az egészségi állapottól is függ – mutatnak rá, hozzátéve: a paksi atomerőmű 30 km-es körzetében lévő településeken polgármesteri hivatalaiban raktározott, valamint a patikában kapható jódtabletták mellett az ország rendelkezik szükség esetén kiosztható központi készletekkel is.

Mint Aszódi Attila hangsúlyozza:

az atomerőművek baleseteiből származó sugárzóanyag-kibocsátások tipikusan az erőmű 10-30 km-es körzetében okozhatnak akkora dózisokat, hogy lakosságvédelmi intézkedéseket legyen szükséges elrendelni.

A másik fontos alapelv, hogy a környezetbe kikerülő radioaktivitás a környezetben történő terjedése során hígul, a koncentrációja csökken, és az idő előrehaladtával a radioaktív izotópok bomlanak is, így minél tovább terjed a kibocsátás, annál kevésbé veszélyes a környezetre. 

Ami a kálium-jodidot illeti, az a szervezetet érő esetleges sugárterhelést legfeljebb csökkenti, de teljesen nem védi ki, így megelőzésre nem alkalmas.

A kálium-jodid szedésének az az értelme, hogy azzal telítődik a pajzsmirigy, az már nem tud felvenni sugárzó jódot, ami daganatos megbetegedést okozhat. A sugárzó jód az uránium és plutónium maghasadásakor keletkezik az atomerőművekben, zárt térben, szabályozott körülmények között, veszélyt csak akkor jelent, ha a reaktor megsérül, és ez az anyag kikerül a levegőbe, és a bőrön, a tüdőn, a nyálkahártyán keresztül felszívódik.

A kálium-jodid tehát csak a pajzsmirigyet képes megvédeni és csakis a radioaktív jód megkötődése és az esetleges pajzsmirigyrák kialakulása ellen.

Amennyiben a levegőben nincs radioaktív jód, a kálium-jodid tabletta alkalmazása teljesen felesleges. A kálium-jodid sem nyújt ráadásul 100 százalékos védettséget. A védelem mértéke több mindentől függ: mennyi idő telt el a radioaktív jód belélegzése és a kálium-jodid tabletta bevétele között (minél kevesebb, annál jobb a hatás); hogy milyen gyorsan szívódik fel a kálium-jodid a vérből; mekkora mennyiségű radioaktív jódot lélegzett be az ember.

A kálium-jodid tablettát a szakemberek szerint egy katasztrófa bekövetkezése után legfeljebb egy-két napig szabad csak szedni, később már nemcsak értelmetlen, de orvosi felügyelet nélkül veszélyes is. A jódtabletták (kálium-jodid) szedését a radioaktív szennyezés megérkezése előtt 1-2 órával kell elkezdeni és naponta folytatni.

A csernobili atomkatasztrófát követő vizsgálatok kimutatták, hogy a radioaktív jód különösen gyermekekre és fiatalkorúakra veszélyes, ők könnyebben megbetegednek pajzsmirigyrákban.

Negyven éves kor felett nincs szükség kálium-jodid szedésére, kizárólag nagyon magas radioaktívjód-kitettség esetén.

Lengyelországban a csernobili reaktorkatasztrófát követően több mint 10 millió gyermek és 6 millió felnőtt kapott jódkészítményeket. A megfigyelt mellékhatások gyengék és átmenetiek voltak.

Egy atomreaktor-balesetben az esetleges tüzek és robbanások hatására azonban nem csak jód, hanem egyéb radioaktív anyagok is a levegőbe kerülhetnek, amelyek sugárbetegséget okozhatnak.

A plutónium már belélegezve is tüdőrákot, a stroncium-90 a csontokba épülve rosszindulatú daganatokat, vérképzőszervi betegségeket idézhet elő, míg a cézium 137-es izotópja az egész szervezetben lerakódhat, de leginkább az izomszövetet károsítja.

Az elsődleges sugárbetegség dózistól függően okozhat enyhe tüneteket, bőrkiütést, hányást, hasmenést, lázat, fejfájást, de kómát és azonnali halált is. Ha a szervezetet nagyjából 1 gray (Gy) sugárzás éri, akut sugárbetegség lép fel, 6 Gy fölött dózis pedig már néhány napon belül megöli az embert.

A sugárbetegség kezdeti tünete az émelygés, a hányás, a fejfájás. Minél súlyosabbak és minél hamarabb jelentkeznek a szimptómák, annál komolyabb következményekre kell számítani.

Napokkal a sugárzást követően fáradtság, általános gyengeség, vérhányás, szurokszerű széklet, hajhullás is kialakulhat, ahogyan fertőzések is.

Az alacsony sugárdózis okozta károkat a szervezet még helyre tudja állítani. Ha azonban a károsodás DNS-szintű és túl kiterjedt, akkor a szervezet a sérült sejteket a programozott sejthalál (apoptózis) során egyszerűen elpusztítja. Bizonyos mértékű sejtvesztést a szervezet még képes ellensúlyozni, de ha a veszteség túl nagy, akkor létfontosságú funkciók eshetnek ki.

A sugárbetegségnek három típusa van, ezek részben átfedhetik egymást.

  • Az első a központi idegrendszert vagy a szív-érrendszert érinti, és akkor következik be, ha az egész szervezetet extrém magas, 10 Gray-t meghaladó sugárterhelés éri. Ez minden esetben halálos kimenetelű.
  • Az emésztőrendszert érintő sugárbetegséget 4 Gy vagy annál nagyobb sugárterhelés okozza. A bélnyálkahártya elhalhat, ez bakteriális vérfertőzést, vérmérgezést okozhat. Jellemzően halálos kimenetelű, a túlélőknél csontvelő betegség léphet fel.
  • A csontvelő megbetegedése a sugárbetegség harmadik változata. Ezt általában 2 Gy feletti sugárterhelés okozza). A csökkent antitesttermelés miatt fertőzések alakulnak ki, vérzéses eredetű foltok lehetnek a bőrön, vérzések alakulhatnak ki a nyálkahártyán, a bőrön, esetleg a belső szervekben, miközben vérszegénység alakul ki. A túlélők esetében magas a leukémia kockázata.

Az olyan típusú, azonnali kibocsátást okozó baleset, mint amit az 1986-os csernobili baleset kapcsán láttunk, nem tud bekövetkezni az Ukrajnában most működő vízhűtésű vízmoderálású reaktorokban - állítja Aszódi Attila. a jelenleg Ukrajnában működő reaktorok – még oly kedvezőtlen – balesete sem okozhat a csernobilit megközelítő kibocsátást. Így tehát az sem elképzelhető, hogy a csernobili környezeti kibocsátás sokszorosa következzen be ezeknél a reaktoroknál.

Hogyan csökkenthető a veszély?

Egy váratlanul fellépő nukleáris veszélyhelyzet esetén a Katasztrófavédelem iránymutatása szerint

a legjobb bezárkózni a lakásba, mert a szabadban tartózkodás, így akár menekülés közben is nagyfokú sugárterhelés érheti az embert. A falak és a jól záró ajtók, ablakok igen nagyfokú védelmet biztosítanak a külső sugárzás egészségkárosító hatásai ellen.

Ahol a nyílászárók nem zárnak hermetikusan, ott ragasztószalaggal vagy egyéb módon meg kell erősíteni azokat.

Amíg a sugárzásveszély fennáll végi fedett helyen, zárt ablakok és ajtók mögött kell tartózkodni. A sugárzás szintje általában 1-2 nap múlva már jelentősen csökken, akkor megfelelő védőfelszerelésben (ezt a polgári védelmi szervezeteknek kell biztosítaniuk) a terület már minimális sugárterhelés mellett elhagyható.

Ha valaki a balesetet követően a szabadban volt, annak az elzárkózás előtt célszerű lezuhanyoznia és a ruhát zsákba tenni, és tisztát venni fel. Hallgatni kell a Kossuth Rádiót, ahol közlik az óvintézkedések elrendelésére és feloldására vonatkozó információkat.

Ha a nukleáris katasztrófa jelentős mennyiségű radioaktív anyag kibocsátásával jár, akkor az illetékesek a M1, illetve a Kossuth Rádió útján, illetve helyben értesítik a lakosságot a kitelepítés helyéről és idejéről.

A kimenekítésnél mindig meg kell várni a központi utasítást, illetve ismerni kell a kimenekítési irányokat azért, hogy a radioaktív felhő és a szennyezett területek elkerülhetők legyenek. Önállóan, utasítás nélkül ne kezdjük meg a menekülést – figyelmeztet a Katasztrófavédelem.

Ha elrendelik a kitelepítést, követni kell a helyi védelmi bizottságok, illetve az általuk megbízott hivatalos személyek utasításait.

A lakásból való távozáskor: ki kell kapcsolni a villanyt, az elektromos készülékeket, a világítást; el kell zárni a víz- és gázvezetéket, berendezéseket; el kell oltani a kályhákban, tűzhelyekben az égő tüzeket; be kell zárni az ablakokat, leereszteni a redőnyöket; a lakásajtót kulcsra kell zárni. Ha valakinek mozgásképtelen és/vagy ágyban fekvő beteg családtagja van, azt a gyülekezési helyen be kell jelenteni, az ő elszállításukról központilag gondoskodnak.

A kitelepítettek egy maximum 20 kilogrammos csomagos csomagot vihetnek magukkal,

amelyen fel kell tüntetni a nevet és a címet, a következők lehetnek: személyi okmányok, értéktárgyak, készpénz, betétkönyv, bankkártya; két- három napi élelmiszer (konzerv, nem romlandó élelmiszer) egy liter ivóvíz, tea, üdítő; az évszaknak megfelelő cipő, felsőruházat, fehérnemű; tisztálkodási eszközök; rendszeresen használt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök; egyéni védőeszköz (ha van), szükség szerint légzésvédő és bőrvédő eszközként használható ruházat; takaró (esetleg hálózsák, gumimatrac, hordozható rádió ha rendelkezésre áll).

A gyermek ruhájára lehetőleg fel kell írni, vagy varrni a nevet, születési évet, és legyen náluk egy papír az esetleges gyógyszerérzékenységéről is.

Egy nukleáris vészhelyzet esetén az elzárkózáskor a haszon- és a háziállatokat, illetve a takarmányukat is el kell zárni, kitelepítéskor pedig a gyülekezőhelyre terelni, vinni. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor az emberek kimentését követően ez is a katasztrófa-, illetve a polgári védelem feladata.