A chipháború még csak most kezdődik – tényleg egymásnak esik a két szuperhatalom

Csupán körömnyi méretű szilícium darabokról van szó, amelyek olykor több milliónyi tranzisztort tartalmaznak. A chipek aprók, ám mint valami sunyi vírusok, mára behálózták az egész világot. Nem csak a játékkonzolokban és a Teslákban, hanem szinte minden új járműben, mikrosütőben, kávéfőzőben, okostelefonban ott vannak.

Kis túlzással, amit ki és be lehet kapcsolni abban rendszerint chip is van.

A félvezető hiányok úgy a 90-es évek óta mindig csak jöttek-mentek, nagyjából úgy ötévente. Volt hogy a gazdasági visszaesés, egy természeti katasztrófa, vagy valamiféle új, népszerű technológia miatt fogyott ki a világ az apró szilícium darabkákból.

Látszólag most épp jövünk ki a legutóbbi válságból, amit az okozott, hogy a COVID-járvány miatt összeomlottak az ellátási láncok.

Csakhogy máris egy újabb probléma jelent meg a horizonton. A chip ipar ugyanis földrengésszerű átalakuláson megy át. A jelek szerint ezen a piacon már semmi nem lesz a régi.

Az ágazatnak három igazán nagy szereplője van: a világ legnagyobb chip-bérgyártójának a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company-nak (TSMC) is helyet adó Tajvan mellett a másik két óriás, az USA és Kína.

Utóbbi a chipek legnagyobb felvásárlójának számít, míg az Egyesült Államok a legnagyobb értékesítőnek. Az amerikai félvezetőgyártó vállalatok összesen 275 milliárd dolláros forgalmat bonyolítottak le tavaly, úgy hogy a globális félvezető-értékesítés 2022-ben 574 milliárd dolláron állt. Vagyis az amerikaiak feleltek az eladások 48 százalékáért.

Egész az elmúlt évekig Peking és Washington a chipgyártás terén kart karba öltve haladt a fejlődés útján.

Az összefonódásra jellemző, hogy Kínában a jelentős chipgyártók a berendezéseikben legalább részben amerikai technológiát is használtak.

Az Egyesült Államok politikai szférájában azonban kialakult egy új konszenzus, amely szerint mindez nem volt annyira jó ötlet. Az elmúlt évtizedek gazdasági integrációja Kínával nem hozta meg a várt eredményeket, ezért a Kína-politikát újra kell gondolni - írja a New York Times.

A gyakorlatban ezt azt jelenti, hogy újabban Kína chipgyártása elé az USA igyekszik minél nagyobb akadályokat görgetni.

A Biden-kormányzat még tavaly év végén gazdasági szankciókat hozott annak érdekében, hogy azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel csúcstechnológiájú chipeket lehet gyártani Peking ne férhessen hozzá.

A kínai elnök Hszi Csin-ping egyértelművé tette korábban, hogy nagy reményeket fűz a chipeket gyártó Yangtze Memory Technologies Corporation-höz (YMTC). Az amerikaiak pedig többek közt ezt a céget hozták roppant kellemetlen helyzetbe, amikor a szankcióikat tavaly életbe léptették.

Mivel a vállalat partnerei közül villámcsapásra eltűnt három amerikai eszközbeszállító is, a YMTC most újra kell szervezze az ellátási láncait. Az egyik készülő gyáruk építését le is kellett fújják.

A társaságot a kínai kormány idén februárban átváltva 1,9 milliárd dollárral segítette ki, hogy az amerikai korlátozásokat jobban tudják kezelni a vállalatnál.

De több iparágat is érintenek az amerikai lépések: az állami tulajdonban lévő kínai elektromos járműgyártó a Guangzhou Automobile Group például 90 százalékban a tengerentúlról szerzi be a chipjeit.

Kína most azon dolgozik, hogy az ország chipgyártása minél függetlenebb legyen.

Az állami sajtóban nagy visszhangot kapott az a szinte jelképes párbeszéd, amely Hszi elnök és egy kínai darugyártó cég küldöttje között zajlott le. Az államfő afelől érdeklődött, hogy a daruikba helyben készült kínai chipeket raknak-e. A válasz persze igen volt.

Hogy pontosan mi lesz ennek a chipháborúnak a vége az még a jövő zenéje. Az amerikaiak persze abban reménykednek, hogy Kína el lesz vágva a csúcstechnológiájú chipektől, ami például a mesterséges intelligencia megoldások terén hátráltatni fogja a fejlődésüket.

A félvezetőgyártás terén láthatóan Kína és a Nyugat is igyekszik jobban megállni a saját lábán: az USA idén egy 52 milliárd dolláros programot jelentett be a helyi chipgyártás támogatására,

az EU pedig egy hasonló 2030-ig szóló kezdeményezést 43 milliárd euróból hívott életre.