A hazai óriásvállalatok nem nagyon kérnek a magyar vezetőkből

A nemzetközi porondon is erős magyar vállalatokat nem túl nehéz felsorolni. Ugyanis olyan cégből, amely európai szinten is tényező és itthon van a székhelye nem akad túl sok. Ha a pénzügyi szektor nélküli üzleti szférát nézzük, akkor a lista a Wizz Air-el és a MOL-al ki is fúj.

Pedig Kelet-Közép-Európa ma már számos olyan helyi tulajdonban lévő nagyvállalatnak ad helyet, amely kifejezetten jól teljesít az európai színtéren is.

Ebbe a sorba tartozik például a lengyel cipőbolt hálózat a CCC, amely már hazánkban is több mint egy tucat üzlettel rendelkezik. De lehetne említeni a Kross kerékpárgyártót, a divatipari óriássá vált Reserved-t, a yachtokat készítő Delphiát, a térség első-számú olajipari cégét a PKN Orlen-t. Vagy akár a Skodát is. Még úgy is, hogy az autógyártó a német Volkswagen tulajdonában van.

A Skoda ritka madárnak számít a kelet-európai óriáscégek között mivel bátran vállalja a gyökereit. A vásárlók rendszerint tisztában vannak a márka cseh eredetével. Ráadásul a székhelyük még mindig abban a 44 ezer fős Mladá Boleslav-ban található, ahol az alapítók az eredeti vállalkozást 1895-ben létrehozták. A népszerűségük pedig Nyugat-Európában is számottevő. Az idei első negyedévben Svájc legsikeresebb autó modellje például a Skoda Octavia volt.

A hasonló sikertörténetekből sajnos itthon nem sok akad. A Coface hitelbiztosító elemzése alapján a térség 60 legnagyobb cége között ugyan 6 magyar társaság van, de ezek többnyire állami vállalatok vagy külföldi mamutok hazai leányai.

A 15 legnagyobb vállalat Kelet-Közép-Európában

Forrás: Coface

Ezt a jelenséget részben lehet okolni azzal is, hogy a rendszerváltás idején a meglévő erős cégeinkkel nem sáfárkodtunk valami jól. Az Ikarus például a ’60-as és a ’70-es évek idején még Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában is piacot tudott szerezni magának. A cégnél dolgozó szakemberek pedig a becsuklásgátlók képében olyan fejlesztéssel is elő tudtak rukkolni, amelyet aztán világszerte is széles körben használtak. Ha nem hagyják lejtőre kerülni az Ikarus lehetett volna a „magyar Skoda”.

Sajnos a Ganz-MÁVAG is darabjaira esett, a Mirelite egy időben még felszámolás alá is került, a Csemege és az Orion pedig külföldi kézbe került, mielőtt a márkáik lassan jelentőségüket vesztették. Beszédes, hogy a privatizált állami cégek több mint fele már vagy nem működik vagy beolvadt egy másik társaságba.

Ritkán terjeszkedünk

A nagyvállalati cégekből mintegy ötezer van hazánkban. Azt, hogy ezek között kevés a magyar kézben lévő társaság az részben annak is köszönhető, hogy a nemzetközi színtérre nem sok hazai vállalat mer kilépni. Emiatt a vállalkozások egy idő után megrekednek a növekedésben.

„Bár egyre több az olyan kormányzati támogatású intézmény, amely segíti a külföldi piacra lépést, az itthoni cégek jó része az utóbbi időben inkább itthon maradt mivel Magyarországon egész jól ellehetett lenni”

- mondta korábban egy lapunknak adott interjúban Csorbai Hajnalka, az Opten Informatikai Kft. stratégiai igazgatója. Méretproblémák is vannak, hiszen rengeteg magyar cég nincs felkészülve arra a mennyiségre, ami például egy nyugati vagy egy kínai piacon elvárás. Erre számtalan példa van.

Mint Csorbai Hajnalka elárulta: a külföldi cégek közül főleg a németek és az osztrákok jönnek szívesen hozzánk. Ezekből 1900-2000 tevékenykedik itthon. Brit, szlovák, amerikai, illetve holland társaság nagyjából 1100-1400 van nálunk. A keletiek is jönnek hazánkba, de nem tömegesen. Kínai cégek főleg a kereskedelemben tevékenykednek, a törökök kisebb vendéglátóipari cégekkel vannak jelen nagyobb számban. 

Itthon az egyik olyan ágazat, ahol a külföldi tulajdonban lévő vállalatok felülreprezentáltak, azaz agrárium.

A mezőgazdaságban minden ötödik cégnél – vagyis a mintegy 20 ezer vállalkozás közül mintegy ötezernél – van külföldi magánszemély vagy vállalkozás a tulajdonosok között. A statisztikák alapján ezek a cégek megbízhatóbbak, mint a hazai tulajdonú társaságok.

A helyzetünk persze nem teljesen egyedi. A nyugat-európai és az ázsiai vállalatok az egész régióban erősek.

Ha Romániában sorra vesszük a 41 megye, illetve a főváros legnagyobb cégeit, akkor azt látjuk, hogy közülük 34 külföldi érdekeltségűnek számít.

Ami azt illeti a Kolozsvár központtal működő Kolozs megyében épp a magyar háttérrel működő Mol Romániáé az elsőség. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a hazai helyzet a térségben teljesen normálisnak számít.

Az Eurostat egyik tavalyi elemzése épp arra mutatott rá, hogy az Unióban a külföldi tulajdonú cégek súlya Magyarországon a legnagyobb. A sorban Szlovákia, Luxemburg és Románia követ minket.

Nálunk a német illetve az ázsiai kézben lévő nagy multinacionális cégeknél jellemzően a hazai leányokat is nemzetközi szakemberek vezetik.

A tíz legnagyobb között öt olyan társaság van, ahol az első-számú vezető magyar. De ha az élbolyban csak a multikat vizsgáljuk akkor egy olyan vállalatot se fogunk találni, amelynek hazai vezére van. Hisz az Audi Zrt., a Mercedes-Benz Kft., a Magyar Suzuki Zrt., a Flextronics Kft., a Samsung Zrt. és a hazai Bosch csoport élén is külföldi top menedzser áll.