A körmünkre égett a magyarországi vízválság, a Dunán vesztegelnek a nagy szállodahajók

A kevesebb lehulló csapadék hatékony megtartása került a fókuszba a hőhullámok és az aszályok miatt: a kialakult vízhiány egyik oka, hogy a lehullott eső mintegy 80 százaléka hasznosítás nélkül távozik az ország területéről.

A Duna alacsony vízállása miatt napok óta korlátozzák a nagyobb hajók forgalmát,

egyes szállodahajókról busszal hozzák a fővárosba a turistákat

a Dunakanyar előtt veszteglő hajókról, miközben a Velencei-tó vízszintje már csak 43 centiméterre apadt. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter szerint már készül a vízmegtartásról szóló új terv, mert néhány éven belül akár egymillióan élhetnek elsivatagosodó környezetben Magyarországon.

Elhalasztott problémák 

Amit már korábban is lehetett tudni, hogy a kevesebb eső mellett 

egyre nagyobb itthon az egy főre jutó vízfelhasználás, ami fenntarthatatlan.

Az OECD 2026 márciusban megjelent, Magyarország vízgazdálkodási ellenállóképességéről szóló jelentése szerint 2000 és 2023 között Magyarország teljes megújuló édesvízkészlete átlagosan évi 3 százalékkal csökkent. A vízkészletünk erősen függ a határainkon túlról érkező vízhozamoktól, ami különösen sérülékennyé teszi az országot.

Magyarországon emelkedett a vízkivétel, 2023-ban pedig

az elérhető adatokkal rendelkező 13 uniós ország közül Magyarországon volt a harmadik legmagasabb az egy főre jutó vízkivétel: 495 m3/fő

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) 2026-ban közölt vizsgálata szerint a Nyírség felszín alatti víztároló rétegeiben 2010 és 2022 között 5,21 köbkilométerrel csökkent a talajvíz mennyisége. Ez a térség egészére vetítve átlagosan 102 centiméteres talajvízszint-csökkenést jelent, ami 1,042 milliárd köbméter vízhiánynak felel meg – a körkörös gazdálkodással foglalkozó körkörös.hu adatai szerint.

A Homokhátság helyzete különösen súlyos: az OVF adatai alapján 

jelenleg közel 2 köbkilométer víz hiányzik a Homokhátságról a sokéves átlaghoz képest, ami nagyjából egy Balatonnyi vízmennyiségnek felel meg.

Az aszály miatt a Velencei-tó vízszintje mindössze 43 centiméter volt július 9-én, és a nyár nagy része még hátravan.

Gyorsan elfolyik a csapadék négyötöde

A víz mennyisége és eloszlása is problémás: a hosszú száraz időszakokat hirtelen, intenzív esőzések szakítják meg, ilyenkor a csapadék nem beszivárog, hanem lefolyik. A városokban a burkolt felületek és a túlterhelt csatornahálózatok gyorsan elvezetik, a mezőgazdasági tájakon pedig a kiszáradt, tömörödött talaj sokszor nem képes elég gyorsan befogadni.

A víz négyötöde felhasználás nélkül távozik az ország területéről.

A klímaváltozás, a terméshozam-csökkenés, a szárazság és a növekvő vízigény miatt elengedhetetlen a tudatosabb vízgazdálkodás és a vízvisszatartás.

Százezer illegális kút

Az Állami Számvevőszék korábban több jelentésében is felhívta a figyelmet a vízgazdálkodás hiányosságaira, kockázataira. Például komoly probléma az illegális vízkivétel, amit nem ellenőriznek megfelelően.

Évente átlagosan 133,6 millió m3 vízmennyiséget jelent az engedély nélküli vízkivétel felszín alatti forrásból, ami szemléletesen a Balaton víztérfogatának 7,0%-a; a Tisza-tó 81%-a volt.

Bár az ÁSZ által vizsgált 2018-2023-as időszakban nem készült pontos becslés, a korábbi adatok szerint az illegális, főleg felszín alatti mezőgazdasági kutak száma a százezret is elérheti.

A vízdíjak rendezése szükséges

A mezőgazdaság az egyik legnagyobb vízigényű terület. A hazai öntözés 95%-ban a felszíni vizekre épül. A mezőgazdasági vízhasználat 70%-át a halastavak, 30%-át az öntözés teszi ki.

Magyarországon a termőföldek mindössze 2,25 százalékát öntözik, és ennek a területnek a döntő többsége az Alföldre koncentrálódik, itt található az öntözött földek 81 százaléka.

Az állam - különösen a 2022-es aszály után - átvállalta a vízdíjakat a gazdáktól az öntözés ösztönzésére.

Ez a kedvezményes rendszer viszont nem fedezi a tényleges működési és fenntartási költségeket, és folyamatos, növekvő pénzügyi terhet igényel.

A gazdálkodók saját fejlesztései révén az öntözött területek gyorsabban nőttek, mint az állami vízügyi infrastruktúra, amely forráshiány miatt nem tudott teljesen megújulni. 2019 és 2023 között az öntözött területek nagysága 27,5%-kal,

a felhasznált vízmennyiség 35,9%-kal nőtt, ami jelentősen növelte az agrárium versenyképességét.

Az ivóvíz negyede elvész

Az ivóvízellátás közel 95 százaléka felszín alatti vízből történik, a mintegy 1500 db üzemelő vízbázis kétharmada, továbbá a stratégiai tartalékot jelentő 66 db távlati vízbázis sérülékeny környezetben helyezkedik el - írja az ÁSZ.

A felszín feletti vízkészletek megoszlása egyenlőtlen térben és időben.

A Nemzeti Vízstratégiáról, a Kvassay Jenő tervről készített számvevőszéki jelentésben már korábban stratégiai és irányítási hiányosságokat állapítottak meg, ezért egy új, intézményesített döntéshozatali fórum létrehozását javasolták.

A vízdíjak befagyasztása óta az egy főre jutó lakossági vízfogyasztás 16%-kal emelkedett,

mert a jelenlegi vízdíjrendszer nem ösztönzi a fogyasztókat a takarékosságra, az ÁSZ szerint további ösztönző eszközök bevonása szükséges.

Előrelépés ugyanakkor, hogy az uniós finanszírozású beruházások sikeresek voltak, a szolgáltatott ivóvíz minősége javult.

Fontos javulás, hogy a vízbázis-eredetű (elsődleges) szennyeződések (pl. arzén, bór, fluorid) kockázata csökkent vagy megszűnt.

Ugyanakkor az elöregedett hálózatok és technikai problémák miatt a csővezetékekben keletkező vízminőség-romlás aránya emelkedett.

Több ezer milliárd forint kellene a vízhálózat korszerűsítésére

A szolgáltatók 15 éves fejlesztési tervei alapján

a hálózatok rekonstrukciós igénye hozzávetőlegesen 3 775 milliárd forintot tesz ki a következő 15 évben

– állapította meg az ÁSZ.

Bár a csőtörések száma csökkent,

a kitermelt ivóvíz egynegyede elfolyik, azaz nem kerül kiszámlázásra.

Ennek a veszteségnek az értéke évente meghaladja a 17 milliárd forintot.

A használati díjak nem biztosítanak elég forrást a felújításokra. A csökkenő létszámú humánerőforrás és a szűkös pénz miatt a szolgáltatók csak a konkrét hibák elhárítására (tűzoltásra) képesek, megelőző intézkedésekre alig van lehetőségük.

Hosszú távú megoldást jelentene a fent említetteken túl a természetes és mesterséges víztározók fejlesztése, az agráriumban a modern öntözőrendszerek használata, a városokban pedig a vízmegtartást segítő, több zöld felület kialakítása. Ebben segíthetnek a most felszabadított uniós források.