A magyarok a tatárjárás idején jobban helyt álltak, mint gondolná

Amikor a régészek tatárjárás kori leleteket tárnak fel, sokszor elképesztő borzalmakra kapnak rálátást. Vannak csontok, amelyekből sejthető, hogy a kiéheztetett lakosság a kannibalizmusra is rákényszerült a mongol sereg dúlása alatt.

Az elpusztított falvaknál gyakori jelenség, hogy a tetemek nagy része nőkhöz és gyerekhez tartozik.

Többen is vannak, akik összeölelkezve haltak meg. Mint az a két gyerek, akiknek a csontjai Tázláron kerültek elő. A mészárlásoknak rendszerint a házi kedvencek is áldozatul estek. A bugaci pusztában például egyhelyütt nem csak hét gyermek és egy nő teteme került elő, hanem a közelükben akadt egy kutya is betört koponyával. Utolsó pillanataiban minden bizonnyal a gazdáit próbálta védeni a támadóktól.

Hogy mekkora pusztítást okozott pontosan a tatárjárás az mai napig vita tárgyát képezi. Egyes becslések szerint akár a lakosság fele is odaveszhetett.

De még a visszafogottabb számítások szerint is úgy százezerre rúghatott a halottak száma, úgy hogy akkoriban a Magyar Királyságban eleve csak 1-2 millióan laktak.

Bár az ország korábban is látott jó pár háborút, ilyen kegyetlent még egyet se. Azután, hogy 1241 áprilisában a magyar fősereg vereséget szenvedett Muhinál, rengeteg falu megpróbált felkészülni a védekezésre, de többnyire hiába.

A mongolok egyértelművé tették, hogy annak, aki fegyvert fog ellenük, nem kegyelmeznek. A korábban ellenálló településeken rendre ugyanaz történt: a túlélőkből kiválasztottak pár mesterembert és olyan nőket, akiket szépnek tartottak. Őket elrabolták, a többieket pedig kegyetlenül lemészárolták.

Volt, hogy a lakosok egy részét elevenen megégették, ahogy az Vácon is történt.

Viszont 1241 nyarára csak a Dunáig jutottak el a mongolok, és ezen a ponton meg is álltak. Feltehetően a télre vártak, hogy a folyó befagyjon és viszonylag könnyedén át tudjanak kelni.

A Dunántúlnak, illetve a Felvidéknek volt pár hónapja hogy felkészüljön az invázió folytatására. IV. Béla király megpróbált külföldi segítséget szerezni, de nem járt sikerrel. Viszont a védelem szervezése már jobban haladt.

A magyar fél taktikát váltott. A nyílt ütközetek helyett a főurak bevették magukat az erődítményeikbe. A magyar nemesek 1242 elején egy levélben a következőket írják:

elég sokan és megfelelően felfegyverkezve behúzódtunk Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zala, Léka várába, és más Dunán inneni várakba és erődített helyekre, a túlsó oldalon pedig Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár és más várakba és megerősített helyekre.

Azután, hogy 1242 elején a mongolok átkeltek a befagyott Dunán a szétszóródott seregük rendre eredménytelenül próbálta bevenni a fontosabb helyeket. A támadók a legnagyobb erővel a királyi székhelyet Esztergomot rohanták le. A város már készült a harcra: árkokkal, fatornyokkal és sáncokkal erősítették meg a védelmet.

A mongolok 30 ostromgépet állítottak fel és foglyok ezreit kényszerítették rá, hogy töltsék fel a védelmi árkokat.

A várost be tudták venni, de az esztergomi várat már nem. Magyarországon ebben az ütközetben használhattak először számszeríjat, ez a fegyver pedig kulcsfontosságú lehetett a védekezésben. Ezután a mongolok Székesfehérvárnál is kudarcot vallottak. A magyarokat az „olaszok” harci gépei mellett az időjárás is segítette, mivel a korai olvadás miatt mocsártengerré vált a város környéke. Így „csak” a külvárosok pusztultak el.

Bár a Dunántúlnak is kijutott a dúlásból, a mongolok többször is kénytelenek voltak érdemi győzelem nélkül tovább állni.

A kisebb csapatok ellen többek között Pannonhalma, Győr és Pozsony is sikeresen védekezett.

Végül 1242 tavaszán a mongolok elhagyták az országot. A miértek körül sok a kérdőjel. Sokáig úgy tartották, hogy a magyar hadjárat vezére Batu azért döntött a kivonulás mellett, mert eljutott hozzá Ögödej nagykán halálhíre és meg akart jelenni a kánválasztáson. De igazából az sem biztos, hogy hallott róla a kivonulás előtt, hogy Ögödej meghalt.

Valószínűbb, hogy több oka is van a mongol sereg távozásának.

Ezek között lehet a kedvezőtlen időjárás, az is hogy nehéz, mocsaras területeken kellett vonulniuk, vagy hogy nem is akarták tartósan meghódítani az országot. De épp így az egyre erősebb magyar ellenállás is közrejátszhatott abban, hogy végül nem maradtak itt.

Egy olasz érsek Giovanni da Pian del Carpine a mongol útja során számolt be róla, hogy annyi mongol katona halt meg Magyarországon, hogy otthon külön temetőbe rakták őket.

A tatárok földjén két temető van: az egyikben hantolják el a kánokat, a vezéreket és az összes nemesurakat, bárhol érje őket a halál, ha lehetőség kínálkozik rá, ide hozzák őket. Sok aranyat és ezüstöt temetnek el velük. A másik temetőben azokat helyezik el, akiket Magyarországon öltek meg, ott ugyanis sokan lelték halálukat

Bár a tatárjárás óriási pusztítással járt, Magyarország katonailag nem roppant össze. Nem sokkal a mongolok kivonulása után IV. Béla király sikeresen hódította vissza az osztrák hercegtől a korábban elzálogosított nyugati vármegyéket.