"A mostani háborúk megkérdőjelezik a fennálló világrend szilárdságát"
ElemzésekA gazdasági többpólusosság eredete címmel írt tanulmányt Philip Pilkington, a Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa. Az ír közgazdász a konnektivitás témakörén belül járja körül, hogyan is alakulnak át és oszlanak el az erőforrások jelenleg a világban.
A tanulmányból kiderül: a gazdasági erő sokáig nagyrészt az USA-ban koncentrálódott, azaz unipoláris volt, még a hidegháború idején is, hiszen a Szovjetunió gazdaságát a zártság és a diszfunkcionalitás jellemezte.
Összeomlása után természetesnek tűnt, hogy a világgazdaság hatékonyan unipoláris, az Egyesült Államok pedig a globális rendszer magja, szoros szövetségeseivel a G7 országaiban.
Pilkington szerint azonban az elmúlt időszak eseményei megkérdőjelezték az eddig fennálló rendszer szilárdságát.
Ennek legfontosabb kiváltó oka Kína felemelkedése, amely egy rozoga fejlődő gazdaságból, szegénységtől és inflációtól sújtva vált a világ vezető gazdasági szereplőjévé.
Kínával számolva szinte elkerülhetetlen volt, hogy a világ elszakadjon az amerikai vezetésű unipoláris rendszertől, az Ukrajnában zajló háború és a BRICS+ gazdasági szövetség megerősödése és növekedése azonban azt jelzi, hogy ez a folyamat nagymértékben felgyorsult.
Pilkington úgy látja, hogy a gazdasági többpólusosság koncepciója sokkal hasznosabb módja annak, hogy megértsük a kibontakozó világgazdaságot, mint a blokk-képzés ötlete, hiszen előbbiben a szereplők rugalmas módon kölcsönhatásba lépnek egymással, s ezáltal az egyik hatalom kiegyensúlyozhatja a másikat, ami sokkal nagyobb mozgásteret biztosít számukra, mint amennyi elérhető volt az unipoláris világban.
Az 1990-es évek elejétől a világgazdaság teljesen megváltozott.
A nyugati blokk országai már nem a legfontosabb gazdaságok, sem méret, sem növekedés szempontjából.
Kína 2000-ben a globális kereskedelem körülbelül 3,2 százalékát, 2020-ra már kb. 12 százalékát tette ki.
Különösen figyelemre méltó, hogy Kína mára nagyobb arányban vesz részt a globális kereskedelemben, mint az Egyesült Államok vagy az Európai Unió.
Jelenleg a BRICS+ jóval több új lehetőséget teremt, mint a nyugati blokk.
Pilkington szerint minden okunk megvan arra, hogy elhiggyük: egy túlméretezett pénzügyi rendszer önmagában múltbéli gazdasági örökséget jelez, és valójában kevéssé tükrözi a globális elérés látszatát, ahol ez valójában alig létezik.
A mi időnk nagy története azoknak az gazdaságoknak a felemelkedése, amelyeket általában fejlődőnek gondolunk. Ezek egyre összefüggőbb blokkokká válnak, amelyek a mindinkább növekvő BRICS+ szövetség középpontjában állnak. Amit a BRICS+ felemelkedése a gazdasági többpólusosság születését jelzi.
- fogalmaz a közgazdász.
