A negatív kamatok csapdába juttathatják Európát

Elemzések2019. dec 13.Sz.A.

Az alacsony, sokszor negatív kamatok könnyen az eladósodás felé csábíthatják az egyre lassabb küszködő euróövezetet, ami rövid távon jó lehetne, ha élénkítő programokra fordítják. Hosszú távon, vagy egy újabb válság esetén azonban súlyos csapdahelyzetet jelent - véli Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdász-professzora.

Miután a reálkamatlábak több évtizedes mélyponton vannak, az állami szektor adósságának nagyobb mértékű növekedése sem jelent veszélyt a fejlett országok gazdaságára – állítják neves közgazdászok. Úgy látják, most nyugodtan lehet több pénzt nyomtatni a magasabb kiadások finanszírozására, mert valóban rendkívül alacsony kamatok mellett adósodhatnak el az országok. 

Szerintük nem kell tartani a hosszú távú következményektől akkor sem, ha az államadósság GDP-hez (bruttó hazai termék) mért aránya közelíti a japánokra jellemző 150 százalékot, ugyanakkor a negatív kamatozással kibocsátott államkötvények összértéke már átlépte a 16 ezer milliárd dollárt.

Nincs azonban ingyenebéd Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdász professzora szerint, aki a Project Syndicate honlapján közzétett írásában veszi sorra a felpörgetett költekezés rejtett kockázatait.

Rogoff, aki korábban az IMF vezető közgazdásza volt, először is a nyugdíjak problémájával foglalkozik, kiemelve, hogy a modern társadalombiztosítási rendszerek általában úgy működnek, hogy az állam járulékot szed a dolgozóktól, és cserébe ígéretet tesz a nyugdíjak meghatározott szabályok szerinti fizetésére. Ezt hívják implicit államadósságnak, hiszen a kormány formálisan nem adósodik el a nyugdíjak miatt, de egyfajta kötelezettsége mégis keletkezik, mintha hitelt venne fel.

negatív kamatA Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaiban általában a GDP nyolc százalékát – Olaszországban és Görögországban 16 százalékát (!) – fordítják nyugdíj-kifizetésekre. A fejlett országokban tapasztalható lassú növekedés és az erősödő elöregedés miatt a jövőben várhatóan még többet kell szánni a nyugdíjakra.

A rejtett állami kötelezettséget tehát nem lehet eltüntetni, sőt, idővel még nagyobb lesz, ezért Rogoff kockázatosnak tartja a kiadások további jelentős növelését.

E gazdaságpolitikai megközelítés további hibájának tartja, hogy feltételezi a 2008-as válság megismétlődését, amikor az államadósságok kamatai is összeomlottak. Egy újabb válság esetén a kormányoknak le kell állítaniuk a növekedés motorjait, miközben óriási pénzeket kell költeniük környezetvédelemre, megelőzésre, kármentesítésre, a klímamenekültek helyzetének kezelésére. De az is lehet, hogy a kiberháború indítja be az újabb válságot, aminek beláthatatlan következménye lehetnek a növekedésre és a kamatokra – véli Rogoff. 

rogoff                             Kenneth Rogoff, az IMF volt vezető közgazdásza

– Semmi garancia nincs tehát arra, hogy a következő válság idején is esni fognak a kamatok – szögezi le Rogoff. Ezért nem érdemes túl nagy költségvetési hiányokat „bevállalni”.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői 55 ország elmúlt 200 évét tanulmányozták, és azt találták, hogy az idő csaknem felében a gazdasági növekedés üteme meghaladta az államadósság kamatát.

De ebből egyáltalán nem lehetett megjósolni, hogy válság idején nőttek-e a kamatok az egyes országokban vagy sem.

Az államadósságok finanszírozói sem lehetnek teljesen biztosak abban, hogy krízishelyzetben újfent az ő érdekeiket, és nem a nyugdíjasokét tartja majd szem előtt például az amerikai kormány. Mindez nem jelenti azt, hogy a kormányok egyáltalán nem használhatják ki az ultraalacsony kamatkörnyezetet. Vannak jól jövedelmező infrastrukturális projektek – mint például az oktatás –, amelyekbe az államnak kifejezetten érdemes befektetni.

De a pénznyomtatás nem csodaszer, a kockázatokat mérlegelni kell, és előbb-utóbb mindig adót kell emelni a megnövekedett kiadások fedezésére – hangsúlyozza az IMF korábbi vezető közgazdásza.