A negatív kamatok csapdába juttathatják Európát

Miután a reálkamatlábak több évtizedes mélyponton vannak, az állami szektor adósságának nagyobb mértékű növekedése sem jelent veszélyt a fejlett országok gazdaságára – állítják neves közgazdászok. Úgy látják, most nyugodtan lehet több pénzt nyomtatni a magasabb kiadások finanszírozására, mert valóban rendkívül alacsony kamatok mellett adósodhatnak el az országok. 

Szerintük nem kell tartani a hosszú távú következményektől akkor sem, ha az államadósság GDP-hez (bruttó hazai termék) mért aránya közelíti a japánokra jellemző 150 százalékot, ugyanakkor a negatív kamatozással kibocsátott államkötvények összértéke már átlépte a 16 ezer milliárd dollárt.

Nincs azonban ingyenebéd Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdász professzora szerint, aki a Project Syndicate honlapján közzétett írásában veszi sorra a felpörgetett költekezés rejtett kockázatait.

Rogoff, aki korábban az IMF vezető közgazdásza volt, először is a nyugdíjak problémájával foglalkozik, kiemelve, hogy a modern társadalombiztosítási rendszerek általában úgy működnek, hogy az állam járulékot szed a dolgozóktól, és cserébe ígéretet tesz a nyugdíjak meghatározott szabályok szerinti fizetésére. Ezt hívják implicit államadósságnak, hiszen a kormány formálisan nem adósodik el a nyugdíjak miatt, de egyfajta kötelezettsége mégis keletkezik, mintha hitelt venne fel.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaiban általában a GDP nyolc százalékát – Olaszországban és Görögországban 16 százalékát (!) – fordítják nyugdíj-kifizetésekre. A fejlett országokban tapasztalható lassú növekedés és az erősödő elöregedés miatt a jövőben várhatóan még többet kell szánni a nyugdíjakra.

A rejtett állami kötelezettséget tehát nem lehet eltüntetni, sőt, idővel még nagyobb lesz, ezért Rogoff kockázatosnak tartja a kiadások további jelentős növelését.

E gazdaságpolitikai megközelítés további hibájának tartja, hogy feltételezi a 2008-as válság megismétlődését, amikor az államadósságok kamatai is összeomlottak. Egy újabb válság esetén a kormányoknak le kell állítaniuk a növekedés motorjait, miközben óriási pénzeket kell költeniük környezetvédelemre, megelőzésre, kármentesítésre, a klímamenekültek helyzetének kezelésére. De az is lehet, hogy a kiberháború indítja be az újabb válságot, aminek beláthatatlan következménye lehetnek a növekedésre és a kamatokra – véli Rogoff. 

                             Kenneth Rogoff, az IMF volt vezető közgazdásza

– Semmi garancia nincs tehát arra, hogy a következő válság idején is esni fognak a kamatok – szögezi le Rogoff. Ezért nem érdemes túl nagy költségvetési hiányokat „bevállalni”.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői 55 ország elmúlt 200 évét tanulmányozták, és azt találták, hogy az idő csaknem felében a gazdasági növekedés üteme meghaladta az államadósság kamatát.

De ebből egyáltalán nem lehetett megjósolni, hogy válság idején nőttek-e a kamatok az egyes országokban vagy sem.

Az államadósságok finanszírozói sem lehetnek teljesen biztosak abban, hogy krízishelyzetben újfent az ő érdekeiket, és nem a nyugdíjasokét tartja majd szem előtt például az amerikai kormány. Mindez nem jelenti azt, hogy a kormányok egyáltalán nem használhatják ki az ultraalacsony kamatkörnyezetet. Vannak jól jövedelmező infrastrukturális projektek – mint például az oktatás –, amelyekbe az államnak kifejezetten érdemes befektetni.

De a pénznyomtatás nem csodaszer, a kockázatokat mérlegelni kell, és előbb-utóbb mindig adót kell emelni a megnövekedett kiadások fedezésére – hangsúlyozza az IMF korábbi vezető közgazdásza.