A piacok Olaszországra figyelnek: milyen forgatókönyvek jöhetnek?

Elvileg keddig adott határidőt a pártoknak Sergio Mattarella köztársasági elnök, hogy egy életképes programmal és parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíciót hozzanak tető alá. A feladat nehézségét jól mutatja, hogy a 14 hónap után felbomlott eddigi koalíciót alkotó Liga és Öt Csillag Mozgalom (M5S) megállapodását tavaly közel három hónapig tárgyalták, és még így is állandó veszekedés, majd kudarc lett a vége.

Az idő sürget, mert Olaszország úgy fut neki az őszi parlamenti szezonnak – ha nem lesznek előrehozott választások – hogy nincs költségvetése.

Kérdés, ki hajlandó elvállalni a 23-25 milliárd eurós (közel 7600 milliárd forint) megszorító csomaggal járó adóemelést, amelyre még a Paolo Gentiloni vezette szakértői kormánynak kellett ígéretet tennie az Európai Bizottság felé.

A vállalás szerint nem csak a 3 százalékos hiány alatt marad az olasz államháztartás, hanem 2018-tól minden évben tovább mérséklik a hiányt, hogy lefaraghassanak a hatalmas államadósságból, ami a GDP 134 százalékát súrolja. A 2300 milliárd eurós probléma joggal aggasztja az euróövezeti vezetőket:

az olasz állampapírokból Franciaország és Németország is bevásárolt, és egyéb olasz kötvényekbe is bőven fektettek a francia, német és holland bankok.

Az olasz bankok helyzete pedig továbbra sem megnyugtató, annak ellenére, hogy az utóbbi 3 évben csökkent a bedőlt hitelek aránya, ami még mindig magas, 8,4 százalékon áll.

A megoldás kulcsa Giovanni Tria független gazdasági miniszter kezében lehet, aki a Corriere della Sera napilapnak adott interjújában a jövő évre még a 2,1 százalékos hiányt is tarthatónak vélte, sőt, az áfa-emeléssel kapcsolatban is optimista hangot ütött meg. Az olasz áfa jelenleg 22 százalék, a kedvezményes kulcsok 4,5, illetve 10 százalékosak. A politikai erőviszonyok döntenek azonban arról, hogy megtarthatja-e pozícióját.

Megszorítás nélkül a hiány 4,4 százalék lehet jövőre, az új kabinetnek tehát mindenképp be kell vállalnia népszerűtlen intézkedéseket.

Renzi ötlete: egy második Conte-kormány

Miután Giuseppe Conte miniszterelnök augusztus 20-án beadta a lemondását, az eddig kormánypárti Öt Csillag Mozgalom és az ellenzéki balközép Demokrata Párt (PD) kezdett el tárgyalásokat egy új koalícióról. Amennyiben sikerül megegyezniük, és az egymástól nagyon távol álló két pártprogramot egymáshoz közelíteni elsősorban a költségvetés elfogadásáért, úgy akár Giuseppe Conte is folytathatná a kormányfői poszton. Ezt leginkább a PD Matteo Renzi vezette szárnya támogatná, az elsőre nehezen elképzelhető Öt Csillag-szövetség is állítólag a volt kormányfő ötlete.

Roberto Fico, a köztes megoldás

Komolyan felmerült a képviselőház M5S párti vezetőjének, Roberto Ficonak a miniszterelnöki jelölése, személyét a Demokrata Párt Nicola Zingaretti főtitkár vezette szárnya támogatná. Bár Conte személyéről kifejezetten elismerően nyilatkozott Donald Tusk a G7 csúcson, és pártonkívülisége is sokat segíthet, ráadásul eddig sikerült összetartania egy folyamatosan veszekedő, egymással hadban álló pártkoalíciót, a baloldal egy része a folyamatosság látszatát is szeretné elkerülni, így inkább Ficot részesítenék előnyben.

Mindenesetre Conte a G7 csúcstalálkozón, Biarritzban úgy fogalmazott, hogy a Matteo Salvini belügyminiszter vezette Ligával nem szeretne a továbbiakban együttműködni, ami nem meglepő, hiszen gyakorlatilag Salvini buktatta meg a kormányát.

Ugrik az alapjövedelem?

A probléma azonban sokkal inkább az egymásnak ellentmondó pártprogramokkal van, igaz, a népszerűségéből az elmúlt év során sokat vesztő Öt Csillag mindenképp ragaszkodik, hogy a tavalyi választásokon szerzett jó eredményét most még kamatoztathassa, és egyelőre ne kelljen új választásokat kiírni. Egyik fő kérése a törvényhozás tagjainak létszámcsökkentése, ami az egyik legfontosabb vállalása volt tavaly.

Az európai szinten is kifejezetten jól fizetett honatyák számát a képviselőházban 630-ról 400-ra, a szenátusban 315-ről 200-ra csökkentenék.

Eddigi sajtóhírek szerint azonban könnyen lehet, hogy az új kormány kedvéért fel kell áldozza a másik sarkalatos programpontját, az idén márciusban hosszú viták után bevezetett alapjövedelmet. A személyenként 780 eurós állami „alapfizetés” komoly feltételek mellett folyósítható: függ az anyagi helyzettől, az eltartott személyek számától, cserébe három munkalehetőség közül legalább egyet el kell fogadni, és meg van határozva, mire költhetik el a pénzt, melynek csak egy kis része vehető fel készpénzben.

Új választások: Salvini és Berlusconi jöhetnek

A másik lehetséges forgatókönyv, hogy megállapodás híján Sergio Mattarella elnök feloszlatja a törvényhozást, és új választásokat ír ki, ez azonban sok időveszteséget, legalább három hónapot jelentene, ami veszélyes a költségvetés szempontjából.

A pártok népszerűségi listáját jelenleg a Liga vezeti 34 százalék körüli támogatottsággal, tehát Salvininek mindenképp szüksége lesz egy vagy két szövetségesre. A legvalószínűbb partner a 7-8 százalékos Forza Italia, és az 5-6 százalékon álló Olaszország Testvérei lehet, nem véletlen, hogy a 82 évesen EP-képviselőnek megválasztott Silvio Berlusconi, a Forza vezetője is inkább a választások mellett érvel.

A piacokat azonban cseppet sem nyugtatná meg a választásokkal – és kampányígéretekkel – járó bizonytalan helyzet, a vélhető győztes Liga programja ugyanis adócsökkentéseket tartalmaz, amire egyelőre nem tudni, honnan lenne forrás, sőt, Salvini már eddig sem zárta ki a 3 százalékos hiány átlépését. A végső befutó egyébként még akkor is Salvini lehet, ha most átmenetileg ellenzékbe szorul, de egy jövő tavasszal megrendezendő választáson tarolna.

Ursula-kormány? Szakértői kormány?

A The Economist információi szerint az Európai Bizottság érdekes módon az Öt Csillag, a Demokrata Párt és a Forza Italia koalícióját látná szívesen.

Mivel ezek a pártok szavazták meg Ursula von der Leyen személyét a bizottság élére, ezt a koalíciót már el is nevezték Ursula-kormánynak.

Kérdés azonban, hogy Berlusconi összeállna-e ősellenségével, a balközéppel.

Esélyes még, hogy a pártok egyezsége híján Sergio Mattarella végül egy átmeneti időre kinevezett szakértői kormány mellett dönt, ami nem lenne ritka megoldás a meglehetősen viharos olasz belpolitikában.

A piacok érdekes módon eddig alig reagáltak a kormányválságra, és egyelőre bíznak egy PD-Öt Csillag megállapodásában, és egy felelősségteljes költségvetés elfogadásában. Az előrehozott választások azonban megkeverhetik a kártyákat, ami az euróövezet stagnálás-közeli helyzetében, a Brexit-tárgyalások közeledtével, és az amerikai-kínai gazdasági háború élesedésével nem hiányzik az éppen felálló új Bizottságnak.