Milyen örökséget hagy hátra az IMF-et nyolc évig vezető Lagarde?

Elemzések2019. aug 26.Szabó Anna

Szeptember elején átadja az IMF vezetését Christine Lagarde vezérigazgató a bolgár Kristalina Georgievának, aki az első kelet-európai vezető lesz az alap élén. Mennyit tudott változtatni a Valutaalapon a szervezetet 2011 óta irányító Lagarde?

A pont 75 évvel ezelőtt alapított Nemzetközi Valutaalap – bár a legrázósabb időszakon kétségtelenül túljutott, – mentőcsomagjait jelenleg is 35 ország veszi igénybe mintegy 200 milliárd dollár értékben. A legnagyobb adós 57 milliárd dollár hitelprogrammal Argentína, mellette Ukrajna, Ecuador, Egyiptom, Irak, Jordánia Tunézia, Marokkó, Angola, Kolumbia és Pakisztán szerepel nagyobb adós-országként. Az IMF program alatt álló országok közel fele a Szaharától délre eső afrikai ország.

A Valutaalap összesítése szerint a 2008-as válság óta 540 milliárd dollár kölcsönt nyújtott 90 országnak,

Európában elsőként Izlandnak, majd Magyarországnak, de az európai listán szerepelt Szerbia, Románia, Ukrajna, Írország, Lettország, Portugália és a legsúlyosabb esetnek számító Görögország. A görög hitelezési programból a Valutaalap később kilépett, így maradt a trojka másik két tagja, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank.

Az IMF elemzése szerint a programjai háromnegyede sikeres, vagy legalább részben sikeres volt, így hozzájárult a fizetési mérleggel kapcsolatos problémák megoldásához, illetve elősegítette a gazdasági növekedést. A megállapodások harmada alacsony jövedelemmel rendelkező országokkal köttetett, ezek célja a növekedése felgyorsítása, a szegénység csökkentése volt.

A most távozó Christine Lagarde vezérigazgató 2011 júliusi beiktatása óta eltelt időszakban sokat változott az IMF hozzáállása a mentőcsomagok mellé kért feltételekkel kapcsolatban,

és az általános tapasztalat azt mutatja, hogy ma már óvakodnak a túlságosan optimista forgatókönyvektől, és a feltételek megszabásánál jóval rugalmasabbak.

Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, a kisebb és törékenyebb gazdasággal rendelkező államok esetén a hitelnyújtás feltételeit sokkal jobban hozzá kell igazítani az ország adottságaihoz, mint az erősebb, nagyobb gazdaságok esetén. Azaz nem lehet már mereven ragaszkodni a korábban általános előírásokhoz, amelyek miatt sok országban közellenségként tekintenek az IMF-re, mert a hitelfeltételek teljesítése akár hosszabb távon is visszavetheti az adott ország gazdaságát. 

Bár az IMF értékelése szerint ma már sokkal jobban odafigyelnek arra, hogy ne legyenek túlságosan szigorúak a feltételek, és a pénzügyi egyensúly megteremtése ne okozzon gazdaság visszaesést, ezt egyes szakértők a mai napig vitatják. Jayathi Ghosh közgazdászprofesszornak a Project Syndicate honlapon megjelent elemzése például rámutat, hogy szavakban már elismerte a Valutaalap, hogy nem számolt azzal, milyen súlyos, a mai napig ható gazdasági következményekkel jártak a Görögországnak nyújtott hitel fejében elvárt megszorító intézkedések.

A professzor szerint a jelenlegi gyakorlat azonban azt mutatja, semmit nem tanultak a történtekből. Példaként hozta fel Argentína esetét,

ahol az IMF által kért gazdaságpolitikai lépéseknek, megszorításoknak köszönhetően a szegénységi ráta pedig meghaladja a 30 százalékot. Az alábbiakban néhány jellemző példán keresztül mutatjuk be, milyen hatással van egy-egy ország gazdaságára a Nemzetközi Valutaalap által nyújtott kölcsön, illetve annak felhasználása fejében elvárt gazdasági intézkedések.

Ecuador

Idén márciusban pedig 4,2 milliárd dolláros hároméves hitelt hagyott jóvá Ecuador számára a szervezet az államadósság csökkentése és a gazdaság reformja fejében. Cserébe az alap gyors költségvetési konszolidációt követel, valamint a bérek és a közszférában dolgozók számának csökkentését, továbbá az energiaárak, a kormányzati szolgáltatások díjainak és az adóknak az emelését. Közgazdászok arra hívják fel a figyelmet, hogy mindennek eredményeként 3-4 éves recesszióval számolhatnak az országban. Vagyis szó sincs arról, hogy a megszorítások eredményeként gyorsan talpra áll a hitelezett gazdaság, ahogy azt az IMF általában várja.

Argentína

Argentína 1816-os függetlenné válása óta eddig hétszer jelentett államcsődöt, s jelenleg is komoly gondokkal küszködik. Legutóbb a 2015-ben hatalomra került Mauricio Macri elnök fordult az IMF-hez tavaly májusban, amikor a gazdaságban jelentkező problémák orvoslására 30 milliárd dolláros hitelt kért a szervezettől. Ennek fejében az alap a költségvetési hiány és az államadósság csökkentését, valamint számos szociális kiadás visszavágását várta el. A korábbi baloldali kormány populista intézkedéseit – például a rezsicsökkentést – vissza kellett vonni, aminek eredményeként háromszorosára emelkedtek az energiaárak, az elnök népszerűsége pedig rohamos esésnek indult. 

A hitelkeretet több lépésben emelték, s így csaknem duplájára nőtt annak összege, amely tavaly szeptemberben elérte az 57,1 milliárd dollárt, s ezzel az alap történetének legnagyobb hiteleként tartják számon. 

Bár Argentína eleget tett az IMF által kért szigorításoknak, az infláció mégis a tervezett 30 százalék helyett várhatóan 40 százalék körül alakul az idei évben, s a gazdaság visszaesése is 1,3 százalékos lehet a várt 1,2 százalék helyett. 

A növekvő elégedetlenség miatt a közelmúltban Macri kezdeményezte az IMF-nél, hogy a szigorú szociálisi megszorításokon enyhíthessen, s legalább az alacsony bérért dolgozó anyák számára indíthasson segélyprogramokat.

Ukrajna

Az Oroszországgal a krími, illetve a kelet-ukrajnai ellentétek miatt kialakult ellenségeskedés is hozzájárult ahhoz, hogy az amúgy sem acélos gazdasággal rendelkező keleti szomszédunk folyamatos gazdasági nehézségekkel küszködik. Emiatt 2015-ben fordultak az IMF-hez, és 17,5 milliárd dolláros négy évre szóló készenléti hitelkeretet kaptak a szervezettől. Ukrajna ebből 2018 áprilisáig, négy részletben 8,7 milliárd dollárt használt fel, utána leállt a rendelkezésre álló keret felhasználása. Tavaly decemberben ennek kiváltására újabb, ezúttal 3,9 milliárd dolláros hitelkeretről szóló megállapodást kötöttek, amely 14 hónapig áll rendelkezésre. Ennek első részletét, 1,4 milliárd dollárt tavaly decemberben megkapta az ország.

A hitel feltételei között szerepel, hogy szorítsák vissza az állam szerepét a gazdasági életben, csökkentsék az ország függését Oroszországtól, és vezessenek be piaci energiaárakat. Ez utóbbi jelenti a legnagyobb gondot Ukrajna és a frissen megválasztott elnök, Volodimir Zelenszkij számára, mert jelentős olaj- és gázáremelést kellene végrehajtania.

Zelenszkij elődje is többek között az energiaárak emelésébe bukott bele. Ezért az ukrán kormány tárgyalásokat kezdeményezett az IMF illetékeseivel, hogy az elvártnál lassúbb lehessen az áremelés. Elismerik ugyan, hogy át kell térni a piaci árakra, de azt fokozatosan szeretnék megvalósítani.

A legfrissebb hír szerint az Ukrán Nemzeti Bank elnöke augusztus közepén már arról beszélt, hogy az IMF új makrogazdasági támogatási programja keretében 10 milliárd dollárt különít el Ukrajnának. Dmitro Szologub szerint az előző készenléti helyett ez kibővített alapkeret (EFF) formátumú lesz. „A program összege az időtartamától – 2,5-4 év – függ. Úgy gondoljuk, a rendelkezésünkre bocsátott összeg 5-10 milliárd dollár lesz” – mondta.

Vagyis úgy tűnik, Ukrajna esetében az IMF rugalmasan kezeli az ukrán kéréseket, amiben minden bizonnyal szerepe lehet annak is, hogy nem akarják nehéz helyzetbe hozni az új elnököt, akinek az Oroszországgal folytatott konfliktus kezelése amúgy is komoly feladatot jelent.

Románia

Romániának 2009 óta egy készenléti és két – 2011-ben és 2013-ban kötött – elővigyázatossági IMF-hitele volt, mindegyik két-két évre szólt. A 2009-ben igényelt hitel hozzávetőlegesen 12,9 milliárd euróra rúgott, amelyből Románia körülbelül 11,9 milliárd eurót hívott le. Ezen felül további 5 milliárd eurót az Európai Bizottságtól, 2 milliárd eurót pedig a Világbanktól vett fel az ország a 2008-as válság következményeinek kezelésére. A hitel utolsó részletét 2016 elején törlesztették.

A hitelmegállapodás feltétele volt, hogy az ország strukturális reformokat hajtson végre, és csökkentse az államháztartás hiányát. Ez utóbbit – igen komoly megszorítások bevezetésével, a közalkalmazotti fizetések 25 százalékos csökkentésével és az általános forgalmi adó 19 százalékról 24 százalékra történő emelésével – sikerült is mérsékelni, a reformok azonban azóta is késnek.

A két elővigyázatossági hitelszerződés ugyan megszületett, a rendelkezésre álló összegeket azonban Bukarest nem hívta le, mert nem volt rá szükségük.

A 2013-ban megkötött szerződés tavaly ősszel járt le, és szó volt arról, hogy újabbat igényelnek, azonban mégsem került arra sor. Többek között azért nem, mert a valutaalap képviselői elégedetlenek voltak a kormány adókönnyítési terveivel, illetve mert korábban már csökkentették az élelmiszerek, 2016-tól pedig az összes áru és szolgáltatás áfáját, ráadásul ezzel párhuzamosan fizetésemelések is voltak a közszférában. 

Mindezek a példák jól mutatják, hogy az IMF-hitelek nyújtását sok esetben a szervezet olyan feltételekhez köti, amelyek teljesítése éppen ellentétes hatást vált ki az adott ország gazdaságában, mint amelynek elérését az alap kitűzte. S hiába a bőszen hangoztatott szemléletváltás, alapjaiban a mai napig nem változott a szervezet hozzáállása a hitelnyújtáshoz.

Pakisztán

A tavaly augusztusi kormányváltás után Imran Khan miniszterelnök tudatosan próbált közeledni az IMF-hez, hogy az ország kilátástalan pénzügyi helyzetén javítson, de a megszorításoktól való félelem miatt csak idén májusban tudták tető alá hozni a megállapodást a Valutaalappal 6 milliárd dollár kölcsönről, melyet három évre elosztva kapnak.

Az ország IMF programban részvétele az eddigi tapasztalatok alapján inkább kudarcnak tekinthető, mivel már 22. alkalommal kellett nemzetközi segítséget kérniük az akut pénzügyi problémák miatt.

Egyelőre ezúttal sem látni, vajon mi változhat, bár Khan kormányfő az IMF több kiadáscsökkentő feltételét sem volt hajlandó teljesíteni. Ennek ellenére elemzők szerint az átlagemberek számára mégis inkább negatív lesz a hitel hatása, főként a rezsiárak emelése és a rúpia árfolyamának várható gyengülése miatt.