A portugál zseni, aki összehozta a világ negyedik legnagyobb autógyártóját

A francia PSA csoport, a Peugeot tulajdonosa, valamint a Fiat Chrysler (FCA) fúziójával mindkét vállalat nagyon jól járhat, miközben létrejön a világ negyedik legnagyobb autóipari vállalkozása. Pedig első pillantásra nem tűnik jó alkunak, hogy a két csoport igazgatótanácsa annak ellenére egyezett meg úgy, hogy az új társaságban 50-50 százalékos tulajdonos lesz a PSA és az FCA, hogy a két vállalat értéke közel sincs egálban. A várható előnyök azonban nem csak a bajban lévő Fiat-Chryslert lendíthetik ki a holtpontról, hanem a Peugeot-nak is bejáratot nyithatnak az amerikai piacra.

Az egyesülés megvalósításában kiemelkedő szerepe van Carlos Tavares portugál üzletembernek, a PSA csopport vezérigazgatójának. Arról a Carlos Tavaresről van szó, aki egy évtizeddel ezelőtt a japán Nissan autókonszern vezetőjeként az amerikai Chrysler és a Nissan összeolvasztásán dolgozott. November elején pedig visszatért, hogy befejezze a munkát.

Tavares ugyanis a francia PSA vezetőjeként felügyeli és irányítja a Peugeot és Citroen márkák újjáéledését, illetve 2017-ben a német Opel megvásárlása körül bábáskodott.

A PSA vezetői most az olasz-amerikai amerikai Fiat Chrysler csoporttal (FCA) történő 45 milliárd dolláros egyesülésen dolgoznak, és ez is nagy mértékben az autóbolond Tavaresnek köszönhető - olvasható a Financial Times hasábjain.

A fanatikus portugál üzletember a párizsi Champs-Elysées-ről egy olcsóbb helyre költöző Peugeot-főhadiszálláson arról beszélt, addig nem akar nyugdíjba menni, amíg versenyezni tud.

Carlos Tavares, a PSA csoport vezérigazgatója

Hogy nem beszél a levegőbe, azt jól mutatja egy 24 órás versenyen történt eset, amikor az autóján keletkezett mechanikus hibát kijavította, majd visszaült és egészen a célig hajtott. Az ilyesfajta kitartás az FCA-val történő egyesülés során – amely már az utolsó lépéseknél tart – is nagyon fontos. Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy kútba esik az egész ügylet, mert az olasz-amerikai cégcsoport inkább a Renault felé kacsingatott. 

– Aznap reggel, amikor hírét vettük, hogy az FCA-nal a Renault is képbe került, igencsak fagyos volt a hangulat – emlékezett vissza Tavaresnek a folyamatban résztvevő egyik kollégája. De amikor az FCA-Renault-tárgyalások összeomlottak, Tavares ismét visszakerült a játszmába. 

Ha minden rendben lezajlik, a világ negyedik legnagyobb autógyártóját vezetheti Tavares – mellette az FCA által delegált John Elkann lesz az elnök –, aki egyébként közismerten puritán ember.

Versenyautóiba használt féktárcsákat vásárol, kerüli a luxushoteleket és limuzinrszolgálatokat, és mindig fapados légitársasággal utazik. Gyárlátogatáskor pedig sokszor szendvicseket vásárol a helyi boltban ahelyett, hogy étteremben ebédelne.

A legrosszabbul öltöző autóipari vezérigazgatóként ismerik, aki konfekcióöltönyöket visel a méretre készült drágább ruházat helyett. Max Warburton elemző szerint Tavares a legtakarékosabb autóipari vezérigazgató.

Tavares puritánságával szöges ellentétben áll John Elkann, az FCA legnagyobb részvényese, az Exor fő tulajdonosának életmódjával. Elkann, aki közeli barátságot ápol a Renault-vezér Jean-Dominique Senarddal, először nem nagyon értette meg magát Tavaresszel a korábbi tárgyalásokon. De kialakult köztük a párbeszéd, miután a két vállalatcsoport nem kerülheti el az egyesülést, mert csak erőik egyesítésével tudnak megfelelni az autóipar legújabb kihívásainak. 

– Amikor John Carlosra néz, olyasvalamit lát, amit már látott korábban másban – mondta Elkann egy közeli munkatársa, Sergio Marchionnéra, a Fiat korábbi, tavaly elhunyt vezetőjére utalva. Elkann volt az, aki 2004-ben Marchionnét kiemelte az ismeretlenségből, a segítségével felfuttatta az üzletet, és egy autóipari birodalmat épített ki. 

Hosszú vezetett tehát a Fiat és a Peugeot frigyéhez. Szakértők még azt is megjegyzik, Tavares mindig is arról volt híres, hogy szabad kezet ad munkatársainak. Sokan ezzel magyarázzák Peugeotnál majd az Opelnél elért sikereit. Persze Tavares karrierjének is voltak nehéz pillanatai.

Például 2013-ban, amikor azt követően rúgták ki a Renaulttól, hogy egy interjúban kijelentette, nem várja meg, amíg főnöke, Carlos Ghosn nyugdíjba megy, hiszen máshol, a General Motorsnál vagy a Fordnál vezetői szék várja. 

A mostani ügyletről egyes elemzők azt állítják, a PSA gyakorlatilag felvásárolja az FCA-t, és Párizs fog irányítani, míg mások szerint az FCA jár igazán jól, hiszen sikerült megszerezniük Tavarest. Az olasz sajtóban a hír egyértelműen pozitív előjelű: a Fiat már korábban is súlyos problémákkal küszködött, az autóiparban zajló változások pedig elkerülhetetlenné tettek egy újabb fúziót.

Az olasz La Repubblica elemzései például kiemelik, hogy a fúzió hírére a Fiat részvények egy nap alatt nyolc százalékot emelkedtek (az Exoré is), míg a PSA 12 százalékot esett. Bár a két vállalat 50-50 százalékos egyezsége annak ellenére jött létre, hogy a Fiat-Chrysler kevesebbet ér mint a PSA, 

a két vállalat együttesen a kínai és az amerikai piacokon egyaránt erősebb lehet. 

Míg a PSA jelentheti a bejártatot Kínába (a kínai kisebbségi tulajdonos révén), addig az amerikai piacon erősnek számít a Fiat-Chrysler, ami a PSA-nak hozhat új piacokat.

Olasz lapok arra is emlékeztetnek, hogy a Fiat korábban több alkalommal is állami támogatást kapott, a tavalyi eladási adatai nem voltak fényesek, veszteséget termelt, és az autóipari átalakulásban nehezen venné fel a versenyt a jövőben a fúzió nélkül. Külön kiemelik azt is, hogy az elektromos autógyártásban jelentősnek számító PSA-val kifejezetten jól járt.

Az ügylettel olyan hatalmas társaság jön létre, amelynek éves árbevétele több, mint 170 milliárd euró, nyeresége 11 milliárd euró, és évi 8,7 millió járművet értékesít, amellyel eléri a General Motors és Hyundai-Kia vállalatcsoportok teljesítményét. A  létrejövő új vállalat eladásai Európában a történelmileg is élen álló Volkswagen-csoport értékesítését is túlszárnyalhatják.