A Skywalker kora a feje tetejére állítja a Star Wars világát

Amikor egy epikus sorozat elér a zárórészéhez a néző általában már tudja mire számítson. Annak idején a Gyűrűk Ura trilógia utolsó darabjánál a Király visszatérnél azok is sejtették, hogy a Hatalom Gyűrűje valamilyen úton módon elkerül a Végzet hegyéhez, akik egyébként nem is olvasták a könyveket. Épp így a nyolcadik Harry Potter filmnél se lehetett kérdés, hogy Voldemort és az ifjú varázslótanonc valamilyen formában szembe fognak kerülni egymással.

A Star Wars kilencedik részénél a Skywalker koránál már nem ilyen egyszerű a helyzet. Az író-rendező J.J. Abrams ugyanis a jelek szerint nem volt teljesen megelégedve a legutóbbi rész történetével. A film jelentős része ugyanis azzal foglalkozik, hogy átírja és átértelmezze mindazt, amit eddig megtudtunk. A meglepő, sőt néhol egész bizarr fordulatokkal nem is vár sokat. Már rögtön a film nyitószövege világossá teszi, hogy a készítők nem akarják szorosan követni az előző részek cselekmény-szövését.  

Ezután mintha csak felülnénk egy hullámvasútra: a film elképesztő sebességgel kezd el robogni. Ahogy a galaxist veszélyeztető Első Rend és a jók maroknyi csapata az Ellenállás elkezdenek hadakozni, az akciójelenetek, a humoros kiszólások és Abrams vad ötletei hajmeresztő tempóban kezdik el váltogatni egymást. Néha olyan mintha a rendező egy komplett trilógiát akarta volna besuvasztani a bő két órás játékidőbe. Jellemző, hogy több új, érdekes helyszín és lény van ebben a filmben, mint az előző két epizódban együttvéve.

A Skywalker kora az első reakciók alapján roppant megosztó lett, amiben semmi meglepő nincs. Aki a klasszikus Csillagok Háborúja filmek stílusában készült filmeposzt szeretne nézni az valószínűleg csalódni fog. Az pedig, hogy a film több ponton direkt szembemegy az előző epizódokkal minden csak nem elegáns. Viszont Abrams sajátos űrkalandjának így is megvan a maga bája. A látvány sokszor egészen elképesztő, a karakterek szerethetőek, az utolsó fél óra pedig meglepően erős lett.