A stagnálás réme leselkedik Németországra? – Európa „lokomotívja” félgőzzel pöfög

Bármilyen meglepő, de Németország jelenleg a G7-ek egyetlen olyan tagállama, amelynek gazdasága két egymást követő évben nem növekedett, és minden jel arra mutat, hogy 2025-ben is stagnálás vagy csak jelképes mértékű bővülés várható. Ez önmagában is figyelmeztető jelzés lenne, de a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a globális kihívásokkal – ellátási láncok újrarendezése, technológiai versenyfutás, klímapolitikai átállás – párhuzamosan belső bizonytalanságok is feszítik a német gazdaságot.

A gyenge teljesítmény hátterében számos egymásra rakódó strukturális és geopolitikai tényező áll, melyek közül kiemelkedik az exportvezérelt modell válsága, az amerikai–európai kereskedelmi feszültségek fokozódása, valamint az ipari termelés globális versenyhátránya.

Az új amerikai vámintézkedések, Donald Trump elnök második ciklusának első protekcionista lépései már most éreztetik a hatásukat: a német kormány szerint a vámháború körüli bizonytalanságok komolyan visszafogják a beruházási kedvet, ami a rövid távú növekedési kilátásokat még tovább rontja. Az exportorientált német gazdaság aligha tudja kihúzni magát a bajból, ha egyszerre csökken a globális kereslet és éleződik a nemzetközi verseny – a német cégek pedig már így is szenvednek a kínai riválisok előretörésétől.

A német gazdaság már 2020 előtt sem produkált jelentős növekedést, azonban a pandémia utáni felpattanás 2021-2022-ben biztató volt. Az energiaválság, az ellátási láncok rendellenességei, az ukrajnai háború következtében jelentkező piaci zavarok és a globális gazdaság turbulens változásai 2023-2024-ben visszalökték ezt a növekedést egy stagnálás körüli, minimálisan csökkenő szintre.

Habeck: „Brüsszel készüljön válaszlépésekre”

A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy Robert Habeck gazdasági miniszter nyílt felszólítással fordult az Európai Unióhoz és az Egyesült Államokhoz, hogy mielőbb rendezni kellene a kereskedelmi nézeteltéréseket. Ugyanakkor hangsúlyozta: nem árt, ha Brüsszel felkészül az ellenintézkedések lehetőségére is, hiszen a német gazdaság mélyen integrált a globális ellátási láncokba, és a protekcionizmus nem csupán közvetlen, hanem súlyos közvetett hatásokkal is fenyeget. Kis túlzással: ha Washingtonban köhintenek, Berlin máris az ágyat nyomja.

Zsugorodó kivitel

A német export teljesítménye eközben tovább romlik: a 2024-es 1,1 százalékos visszaesést követően 2025-ben már 2,2 százalékos mínuszt vár a kormány. Ez a szám önmagában is figyelemre méltó, de az igazán nyugtalanító az, hogy ez már nem átmeneti kilengés, hanem egy lefelé tartó trend. A kormány reményei szerint 2026-ra visszapattanás jöhet, de az optimizmust már csak 1,3 százalékosra várt jövő évi exportnövekedés táplálhatja – ez messze elmarad a korábbi évek teljesítményétől, amikor a német kivitel még képes volt húzni a nemzetgazdaság egészét.

A jó hír: csökkenő infláció

Van azonban egy mutató, amely – legalábbis látszólag – jó hír: az infláció végre elérte a 2 százalékos célt, és jövőre várhatóan 1,9 százalékra mérséklődik. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az energiaárak stabilizálódtak, másrészt annak, hogy a kereslet gyengesége nem generál inflációs nyomást. Az infláció alacsony szintre mérséklődése alapvetően kedvezőnek tekinthető, azonban nem szabad elfelejteni, hogy jelen esetben a pénzromlás visszaszorulása részben a gazdaság gyengélkedésének a fájdalmas következménye. Jellemző közgazdasági folyamat, hogy egy recesszióval kacérkodó gazdaságban gyengülnek az inflációs folyamatok. Mégis fontos kiemelni, hogy a stagnálással karöltve jelentkező magas infláció, vagyis a stagfláció sokkal rosszabb forgatókönyv lenne és egy inflációs válság kezelése többynire nagyobb kihívás, mint egy stagnáló gazdaság beindítása Épp ezért az alacsony infláció önmagában nem gyógyír, de egyszerűbbé teszi bármilyen gazdaságmentő program beindítását.

Munkaerőpiac

A berlini prognózisok szerint a munkanélküliség idén 6,3 százalékra emelkedik a tavalyi 6 százalékról, majd 2026-ra kissé csökkenhet, 6,2 százalékra. Ez önmagában nem drámai adat, de jól jelzi, hogy a gazdaság gyengesége lassan, de a munkaerőpiacra is kezd átszűrődni. A korábban példamutató német foglalkoztatottsági ráta megrekedt, és noha egyelőre nem tört ki valódi munkaerőpiaci válság, a trend nem biztató.

Érdekes folyamat, hogy a magasabb tartomány felé visszafogottan kilengő munkanélküliségi ráta mellett bizonyos ágazatokban továbbra is munkaerőhiány tapasztalható, ez azt jelzi, hogy a német munkaerőpiacon a strukturális feszültségek tovább élnek. Utóbbi jelenségnek a gazdaság esetleges újbóli erősödése esetén lesz jelentősége.

Váratlan derű a borús horizonton

A többnyire pesszimista mutatók mellett azonban érdemes szót ejteni egy bizakodásra okot adó jelenségről is. Érdekes fénytörést mutat a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet legfrissebb hangulatindexe. Áprilisban 86,9 pontra emelkedett az index, ami kilenc hónapos csúcsnak számít, és felülmúlta a szakértők borúlátó várakozásait (a prognózisaikban 85,1 pontot jósoltak). A vállalatok aktuális üzleti környezete és a kilátásaik is jobban alakultak a prognózisoknál – igaz, továbbra is óvatosság jellemzi a piacot. A pozitív fordulat tehát inkább technikai jellegű, mint valódi fellendülés előhírnöke. Az amerikai vámfenyegetések miatti bizonytalanság ugyanis továbbra is ott lebeg a vállalati döntéshozók feje felett.

Az új német kormány, élén Friedrich Merz kancellárjelölttel, reményei szerint 2026-ban végre megtörhet a stagnálás: 1 százalékos növekedést prognosztizálnak, ami ugyan kissé alacsonyabb a januárban várt 1,1 százaléknál, de legalább már pozitív irányba mutat. A kérdés viszont az: elég lesz-e ez a gyenge ütemű növekedés ahhoz, hogy megtörje a bizalomvesztés spirálját? Egyáltalán: sikerül-e megvalósítani a sokat hangoztatott gazdaságélénkítést úgy, hogy közben a fiskális szigor is megmarad?

Közös érdekünk, hogy a mélyrepülésnek vége legyen

A német gazdaság hosszú idő után először nem húzza, hanem inkább fékezi az európai növekedést. A stagnálás immár harmadik éve tart, és még a legoptimistább előrejelzések is csak visszafogott javulást ígérnek. Az infláció valóban féken tartják, de egyelőre áll a növekedés is. A munkanélküliség enyhén kúszik felfelé, az export pedig csökken. Az Ifo-index ugyan javulást mutat, de a gazdasági alappálya továbbra is sérülékeny. A jelenlegi helyzet legalábbis aggályos, temetni azonban korai lenne a német gazdaságot.

A közelmúlt csapásai – a pandémia, az energiaválság, a geopolitikai sokkok – megtörték a korábbi növekedési pályát, és rámutattak a német gazdasági modell sérülékenységeire. Ezek a hatások azonban más országokat is negatívan érintettek. A GDP az elmúlt két évben csökkent, az infláció előbb elszállt, majd visszazuhant, a munkanélküliség ismét emelkedik egy évtizedes mélypontjáról, miközben az ipar és az export teljesítménye erősen visszaesett. Politikai értelemben mindez a status quo tarthatatlanságát hozta felszínre: a gazdasági gondok hozzájárultak a Scholz-kormány bukásához és egy új irányvonal igényéhez.

A kilátásokban egyszerre van jelen a félelem a tartós stagnálástól és a bizakodás abban, hogy a megfelelő reformokkal vissza lehet fordítani a kedvezőtlen trendeket. A német gazdaság most fordulóponthoz érkezett. A következő hónapok, évek döntésein múlik, hogy sikerül-e új lendületet adni Európa eddigi motorjának, vagy hosszan tartó stagnálással kell szembenéznünk. Láttunk már csodát - Németország a mostaninál komolyabb válságok után is talpra állt már – legyen szó a háború utáni újjáépítésről, a keleti tartományok felzárkóztatásáról, vagy a németek által rendkívül jól kezelt 2008-as pénzügyi válságról. Most súlyos alkalmazkodási és megújulási kényszerrel néz szembe az ország. Ahogy egy német közmondás tartja: “Aller Anfang ist schwer” – minden kezdet nehéz –, de megfelelő gazdaságpolitikával Németország esélyt kaphat arra, hogy leküzdje a jelenlegi nehézségeket, és ismét fenntartható növekedési pályára álljon.

Mindez Európa egésze szempontjából is kulcsfontosságú. Különösen igaz ez Közép-Európára, ahol a német működő tőke és a Németországgal fenntartott élénk kétoldalú kereskedelem meghatározóak az egyes nemzetgazdaságokban. Ennek megfelelően Magyarország esetében is (éppúgy mint a régió más országaiban) létfontosságú a német gazdaság egészsége, hiszen exportpiacaink és beruházóink jelentős része német kötődésű.