A TÖRÖK LÍRA ÖSSZEOMLÁSA: TANKÖNYVI LECKE BEFEKTETŐKNEK
ElemzésekTörökország fizetőeszköze régóta folyamatosan gyengül, de ez az utóbbi időben a felgyorsult és összeomlásba torkollott. A folyamat érdekessége, hogy a fundamentális, gazdasági okok mellett közrejátszott a befektetők rossz döntése, köztük rengeteg kisbefektetőé is. A veszély pedig rég látszott, sok volt az intő jel.
Mindig van ok
Időről-időre előfordul, hogy egy-egy valuta árfolyama zuhanni kezd, ilyenkor elgondolkozunk, hogy vajon melyik valutával fordulhat még ez elő, melyik biztonságos, és melyik nem? Megnyugtatásul ki lehet jelenteni, mint örökérvényű szabályt, hogyha egy adott ország vagy valutaövezet gazdasági helyzete, de ezen belül különösen a fizetési mérlege és a költségvetési helyzete stabil, nem terheli visszafizethetetlen adósság, akkor annak valutája sosem omlik össze, de még csak nem is zuhan extrém mértékben.
Kódolva volt
Nemrég néztük meg, mi az oka annak, hogy az argentin peso az elmúlt évtizedek jó részében csak zuhant, és nemrég a folyamat felgyorsult, az árfolyam összeomlott. Nos, most ugyanez Törökországban zajlott a le a lírával, és egyáltalán nem váratlanul. Az esemény kódolva volt, mégpedig hosszú ideje. 3-4 évvel ezelőtt több befektetőtől, köztük alapkezelőtől is hallottuk, hogy török lírába, pontosabban török kamatozó eszközbe, állampapírba kell fektetni, mert hatalmas a kamata, remek hozamot lehet elérni, olyan sokat, hogy annyit csak nem értékelődik le a líra. Nos, ekkor lehetett sejteni, hogy baj lehet, hisz ha csak néhány, netán nem is olyan kevés hazai befektető rákap a lírára, hányan lehetnek még a világban? Márpedig ha mindannyian bevásárolnak, két következmény adódik. Az egyik, hogy a török állam kénytelen a világ befektetőit magas kamatokkal jutalmazni (ráadásul csak így tudja fenntartani egyre nagyobb finanszírozási igényét), másrészt egyszer csak eljön a pillanat, amikor a befektetők távozni óhajtanak, és akkor hihetetlen líraeladással, azaz euró-, és dollár vétellel önmaguk nyomják le a líra árfolyamát.Svájci frank, csak fordítva
Ugyanez a folyamat a svájci franknál is lezajlott, csak fordítva. Ott igen alacsony volt a hitelkamat, amikor a világban még nem volt ez jellemző, így boldog-boldogtalan frankban vett fel hitelt, így például mi is, pontosabban egy pár éven keresztül mindenki, aki lakáshitelt vett fel, de nem csak nálunk, hanem a környező országokban is. Emellett sokan még olyan ügyleteket is kötöttek, hogy frankban hitelt vettek fel, és más, magas kamatozású valutába fektették. Nos, egyszer csak eljött a pillanat, amikor ezeket a pozíciókat zárni akarták, a lakáshiteleket pedig tömegesen törlesztették: ez óriási frank-keresletet okozott, ami felfelé kezdte húzni az árfolyamot. Ha mindez nem lett volna elég, jött az eurózóna válsága, amikor sokan frankba menekültek, így aztán az árfolyam a fundamentumoktól elszakadva a magasba emelkedett (meglepő módon a svájci gazdaság alkalmazkodni tudott az erős frankhoz), és akkor mindenki bajban volt: spekulánsok, lakáshitelesek egyaránt.A kör bezárult
Nos, ez a folyamat most lejátszódik a líránál is, a másik irányban. Éveken át vették a magas kamatú eszközöket, a török állam belerokkan a magas kamatok fizetésébe, így kénytelen pénzt nyomtatni, túlzott hitelezésbe kezdeni, felfűtve az inflációt, ami viszont felborítja a fizetési mérleget, és leértékelési nyomást okoz. Az ördögi kör bezárul: a jegybanknak kamatot kell emelnie, hogy a befektetők ne meneküljenek annyira, viszont ezzel még nagyobb, még kevésbé teljesíthető kötelességei lesznek.Kiút
Az ilyen ördögi körből egy kiút szokott lenni: a gazdaság fundamentumainak fegyelmezett rendbetétele, ami magával hozza az infláció csökkenését, a fizetési mérleg és a költségvetés kiegyensúlyozását, ezek után a kamatcsökkentést. Persze a spekulatív befektetőknek valamikor távozni kell, ami még jó darabig nyomás alatt tartja a lírát, de a kiegyensúlyozás időszakában amúgy sem baj, ha viszonylag gyenge a valuta, viszont a zuhanás akkor egyszer és mindenkorra megáll.Így jártak
Hogy érzékeltessük, mi történt: 2014-15-ben, amikor oly lelkesen fektettek líra-eszközökbe a befektetők, egy euró valamivel kevesebb, mint 3 lírát ért. 2016-ban aztán indult a gyengülés, ami tavaly már be is gyorsult, ekkor már 5 lírát adtak egy euróért, majd most jött az összeomlás, amikor 5,70 is volt az árfolyam. 3-4 év alatt tehát a felére esett az árfolyam, azaz az euró 100 százalékot erősödött a lírához képest.A kamat, amit a befektetők kaptak, ennél természetesen jóval kevesebb, így most hatalmas veszteségeik vannak, melyeket most limitálnak, mielőtt még több pénzt veszítenének.Rajtuk már a török jegybank 300 bázispontos kamatemelése sem segít, a bizalom elszállt, ők már nem kockáztatnak. Erős kamatemeléssel átmenetileg ugyan meg lehet állítani a zuhanást (tőkeerős alapok ilyenkor beléphetnek, egy előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkező líra felpattanásra játszva), de hosszabb távú stabilizálódás csak a gazdaságpolitika átalakításával, az egyensúly helyreállításával lehetséges.
Argentin hasonlat
Törökország esetében egyébként van egy hasonlóság Argentínával: a 80-as évek elejétől hatalmas infláció és leértékelődés volt, egész az ezredfordulóig, viszont volt egy különbség is: az ország gazdasága közben növekedni tudott. A 2000-es évek elején aztán sikerült stabilizációt végrehajtani, a teljesen elinflálódott pénzből le is vágtak 6 nullát, az új líra utána sokáig stabil is volt, csak 2010-től indult egy enyhe leértékelődés, ami aztán az elmúlt években felgyorsult.Tanulság
A befektetők számára az a tanulság, hogy ha egy másik devizában fektetnek be, vagy vesznek fel hitelt, mindig számolni kell az árfolyammozgás lehetőségével.Ilyenkor át kell gondolni a folyamatokat, ismerni kell az adott ország gazdasági helyzetét, makrogazdasági adatait, de még arra is célszerű gondolni, hogy az egy irányba haladó befektetők tömege önmagában milyen későbbi hatást válthat ki. Egy viszonylag kis valutában hitelt fektetni, vagy akár vonzó kamat mellett befektetni meglehetősen kockázatos, hisz mint látjuk, nagy árfolyammozgás következhet. Fellegi Tamás
