Amerikai bikapiac a hatalmas recesszió árnyékában: Mi lesz ebből az őrületből?

Az elmúlt száz évben az amerikai gazdaságban nem volt akkora recesszió, mint 2020 második negyedévében.

Ugyan a negyedéves 32,9 százalékos visszaesés egy speciális amerikai kimutatási technikának köszönhető, amely voltaképpen a negyedéves hatást nagyon furcsán (négyszerezve) évesíti, de ettől függetlenül is, hacsak a negyedével kalkulálunk, ilyen mély recessziót a nagy világválság (1929-1933) éveiben sem láttunk.

De a tőzsde szárnyal

Az európai és az ázsiai piacok „észre is vették” a koronavírust, a gazdaság lefagyását, mert az európai piacok erős idei mínuszban vannak, az ázsiaiak jobban muzsikálnak, a kínai és a koreai tőzsdék szintet tartottak.

Az amerikai piacok azonban egyszerűen hasítanak. A legjobban a Nasdaq, amely növekedési piac 20 százalékkal van az év eleji szintje felett, de pluszos a hagyományos iparágakat reprezentáló S&P 500 is.

Az ilyen áremelkedést valahogy meg lehet magyarázni. Minden érvben van igazság is, de az összkép így sem ad magyarázatot erre a folyamatra.

El lehet mondani a következőket:

Új világrend épül, és ebben az érintésmentes, digitális világban a legfontosabb amerikai technológiai papírok mindent visznek, vagyis az úgynevezett FAANG-csoport (Facebook, Apple, Amazon, Netflix, Google) jogosan értékelődik fel.

Azt is ki lehet mutatni, hogy amikor balhé van, a befektetők a nagy piacokban bíznak, vagyis a világ befektetői átcsoportosítottak, amerikai részvényeket vesznek, mindenhonnan máshonnan kiszállnak.

Szintén igaz, hogy a dollár erősödése is sújtja a fejlődő piacokat, a fejletteket viszont nem zavarja.

Választási év is van az Egyesült Államokban, ez is inkább a longosoknak szokott kedvezni.

Ez mind igaz, de vajon létezhet-e olyan üzleti modell, amelyben az Amazon az éves nyeresége 80-szorosát éri? Hova nőhet még ennyit ez a gigacég? És, ha nincs ilyen modell, mikor és hogyan fog minden összeomlani?

Kisbefektetői őrület

A jelenlegi árszint egész egyszerűen nem lehet kóser, hosszabb távon biztosan nem. Arról van szó ugyanis, hogy az amerikai befektetők, elsősorban a lakossági kisbefektetők egyszerűen teljesen ráfókuszáltak a jó hírekre, és ebben a nyájhatásban és csordaszellemben nem bírják abbahagyni a vásárlásokat, egymást taposva törik magukat mindenért, ami megvehető.

Az egyik hajtóerő az, hogy van pénz. Részben az egész gazdaságban is, mert az amerikai kormány és a FED bődületes tételben bocsátja a likviditást a piacra. Ez rövid távon fontosabb piaci hatás, mint a vállalatok nyereségképzése, vagy az értékeltsége.

De pénz van az egyének szintjén is, ahogy Donald Trumpék osztják az úgynevezett „helicopter money”-t, vagyis a rászorultság nélkül mindenkinek járó fejpénzt, annak jelentős része szintén a tőkepiacon landol.

Nem mindenkinek van ugyanis szüksége a megélhetéséhez erre a jövedelem-kiegészítésre, de ha ő is megkapja a csekket, akkor azt megtakarításként helyezi el, mégpedig jó amerikai módra, nagyrészt részvényekben.

Tőkeáttétel

Ám az aranyláznak, a piramisjátéknak soha nincs jó vége. Ma az amerikaiak döntő többsége ráadásul jelentős tőkeáttétellel tőzsdézik. Olyan megoldásokat, befektetési alapokat, opciókat, ETF-eket, warrantokat, vagy online befektetési lehetőségeket választ, ahol egy dollárral valójában öt, rosszabb esetben tíz dollár befektetésének a nyereségét nyeri meg, vagy veszteségét veszítheti el.

Amíg megy a piac felfelé, az emberek csak gyorsabban vagyonosodnak. A baj csak az, hogy amikor egy tőkeáttételes befektető tízszeres áttétellel van a piacon, akkor tíz százalékos áresésnél már mindenét elvesztette, ha többet esik a piac, még adósságot is felhalmoz.

Nem ismerik a besszt

Az amerikai befektetők jelenlegi generációja erre nem készül, nem is lehet felkészülve. Hiszen nem nagyon ismeri a bukás ízét. Aki az elmúlt egy évtizedben tőzsdézett, az leginkább azzal veszített, hogy kimaradt valami nagy emelkedésből. Ha ezek az emberek most azt látják, hogy a Covid-19 hatására esett a piac, abban csak egy olyan beszállási pontot láttak, amelyre régóta vártak.

Erre azonnal lecsaptak, és csapkodnak ma is, pedig közben már nem pusztán a beszállási pont illant el, de valójában már sokkal magasabban vannak az árak, mint amikor érdemes volt venni, de ők nem tudnak leállni.

Tényleg más lett a gazdaság

A lakossági kisbefektetők fórumain tombol (a megalapozatlannak tűnő) optimizmus.

A befektetői modellek egyszerűen átnéznek a koronavíruson, azt gondolják, hogy minek bajlódjunk a rossz 2020 második negyedéves számokkal, az már a múlt. Valóban a múlt, de a mostani árszintek olyan vállalati nyereségeket modelleznek, amelyek szerint 2021-ben a cégek már nem is fognak emlékezni a vírus hatásaira, mintha csak egy rossz álom, egy kisiklás lett volna az április és június közötti időszak.

Lehet, hogy így lesz, de 32,9 százalékot nem tud úgy bukni a gazdaság, hogy indokolt legyen a 20 százalékos áremelkedés. Ilyen akkor sincnen, ha minden különleges körülményt is megfelelően figyelembe veszünk.