Amit a Covid-vakcinákról tudni kell – információk virológusoktól

Mint a pécsi virológusok megállapítják, számos tudományos kérdés nyitott még a koronavírus-oltóanyagokkal kapcsolatban.

• Hatástartósság: mennyi ideig és milyen fokú védelmet nyújtanak az elkészült vakcinák. A Moderna mRNS alapú vakcinájáról már hallhattuk, hogy a vizsgálati időben mért 3 hónap alatt stabil immunválasz állt fenn, így bíztatóak az első eredmények. Feltételezhető, hogy a védettség hosszabb távú lehet, az előzetes eredmények alapján.
• Azt a legtöbb vakcina esetében már tudjuk, hogy a súlyos megbetegedés kialakulásától megvéd, de azt, hogy ez a vírus terjedését is érinti-e, tehát a beoltottak tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel továbbra is képesek-e átadni a vírust, még nem tudjuk.
• A klasszikus vakcinatechnológiák esetében ismert jelenség, hogy 65 év felett és azoknál, akiknek a testtömeg-indexe meghaladja a 40-et (vagyis elhízottak), csökkent hatékonyság figyelhető meg. A COVID-19 esetében azonban éppen ezek a csoportok a leginkább veszélyeztetettek. Bíztató jel, hogy a kezdeti adatok a következő-generációs vakcináknál az ő esetükben is erős immunválaszt figyeltek meg.

A koronavírus-elleni vakcinák az előállítás alapján alapvetően két csoportra oszthatók.

1. A klasszikus megoldásokkal készülő oltóanyagok

Ide sorolható minden olyan technológia, ahol a teljes vírus (elölt vagy gyengített formában), vagy a vírusnak valamely fehérje alkotóeleme (jelen esetben a tüskefehérje) kerül felhasználásra az immunrendszer serkentésének céljából. Ezekben az esetekben, mind a felhasznált vírust, mind pedig a felhasznált fehérjét le kell gyártani, mégpedig nagy mennyiségben, megfelelő biztonsági körülmények közt.

Előnyük, hogy a legtöbb ez idáig használt vakcina ilyen technológiákkal készült. Hátrányuk, hogy sok esetben adjuvánsra (hordozó, hatásnövelő alkotóelem, immunitás fokozásához használják, amikor a vakcinakészítmény önmagában nem vált ki elég hangsúlyos választ) van szükség. Gyártási szempontból bonyolultabb az előállítás, hiszen megfelelő biztonsági körülmények közt kell a vírust szaporítani, vagy a fehérjék előállítását elvégezni. A legtöbb mellékhatást ezekben az oltásokban a hordozó anyag okozza, nem maga a vírus vagy a vírusfehérje.

2. Új generációs vakcinák

E technológia alapját az a megközelítés adja, hogy az immunrendszer számára szerephez jutó vírusfehérje elkészítését a szervezetre bízza, csak a fehérje előállításához szükséges gént juttatják a szervezetbe.

Vírusfertőzés során is ez történik, csak ott a természetes fertőzés következtében jut be a vírus örökítőanyaga a sejtekbe, fertőzést és komoly megbetegedést okozva ezzel.

A harmadik generációs, modern COVID-19 vakcinák esetében csupán a tüskefehérje génjét juttatják a szervezetbe, a sejtek természetes működésük során elkészítik magát a tüskefehérjéket, amelyek hatékonyan kiváltják az immunrendszer válaszát.

A közhiedelemmel ellentétben itt nem történik „génbeültetés”, ennek semmiféle molekuláris biológiai alapot nem teremt a technológia.

Az mRNS-alapú fehérjegyártás a sejtmagunkon kívül történik. Ide tartozik a Pfizer/BioNTech, vagy a Moderna vakcina. Használhatunk továbbá más, ártalmatlan vírusokat a bevitelhez. Általában különféle adenovírusokat alkalmaznak, melyekbe bejuttatják a koronavírus tüskefehérjéjét átíró gént. Az elv ugyanaz, mint a tisztán mRNS-alapú vakcináknál, ám itt nem lipid-nanorészecskét használnak, hanem egy működőképes, de ártalmatlan vírust. Az orosz Sputnik V vakcina és az Oxford/AstraZeneca oltóanyaga is ezen a technológián alapul. Ezzel a technológiával már létezik bejegyzett vakcina az Ebola vírus ellen, melyet már több százezer ember meg is kapott Afrikában az elmúlt években.

A modern, harmadik generációs vakcinák egyértelmű előnye, hogy ebben az esetben elég a vírus genetikai kódját ismerni, és minden más már jól ismert, laboratóriumban régóta alkalmazott technikák alkalmazásból adódik.

Részben ennek köszönhető, hogy ezek a technológiák 10 hónap alatt eredményes vakcinafejlesztést hoztak. Az eddigi adatok alapján rendkívül hatékony és markáns immunválaszt váltanak ki (90-95 százalékosat, szemben a hagyományos vakcinák 60-70 százalékával). Nincs szükség a hagyományosan ez idáig alkalmazott adjuvánsok alkalmazására, ami jelentősen csökkentheti az ismert mellékhatásokat.

A modern, harmadik generációs vakcinák hátránya, hogy mivel teljesen új technológiáról van szó, még sok tudományos kérdés megválaszolásra vár. Oltási reakciójukat (az oltást követő, részben az oltás helyén jelentkező nem specifikus tünetek) tekintve az mRNS-alapú vakcinák markánsabb reakciót váltanak ki (gyakoribb a kellemetlen lokális pirosodás, oltással összefüggő rövid láz stb).