A védőoltások működése és kockázatai
ElemzésekVárhatóan néhány hónapon belül Magyarországra is megérkeznek az első koronavírus elleni védőoltások, ezért célszerű áttekinteni, milyen módon fejtik ki hatásukat általában a vakcinák, és milyen ismert veszélyeik vannak.
A védőoltások felkészítik az immunrendszert arra, hogy amikor találkozik velük, felismerje a betegséget okozó baktériumokat vagy vírusokat.
A vakcinák „megtanítják” az immunrendszert arra, hogyan készítsen ellenanyagokat és memória sejteket az adott kórokozó ellen, hogy amikor az behatol, késlekedés nélkül mozgósítani tudja az immunsejteket.
Aki be van oltva egy betegség ellen, az észre sem veszi, ha megfertőződik, mert ez a mechanizmus már az első fertőzéskor működésbe lép, és ártalmatlanná teszi a kórokozókat anélkül, hogy a betegség tünetei kialakulnának.
A vakcinák tartalmazhatnak élő, gyengített kórokozókat, vagy nem elölt vírusokat és baktériumokat, vagy ezeknek csak valamely részét, illetve a baktériumok által termelt, de hatástalanított méreganyagokat. A koronavírus elleni oltóanyagok között ugyanakkor vannak, amelyek egy egészen új eljárással készülnek, ezek a genetikai anyagot tartalmazó, úgynevezett RNS-vakcinák, amelyek nem tartalmazzák a vírus teljes génállományát, így nem okoznak fertőzést. (Az eljárást a magyar származású kutató, Karikó Katalin és egy amerikai kutató közösen fejlesztette ki, nagyon gyorsan elő lehet állítani a vakcinát.)
Az oltásokat követően a védettség kialakulásához idő, általában 1-2 hét kell. A legtöbb oltásnál több dózisra van szükség a megfelelő hatás eléréséhez, vagyis oltássorozat szükséges.Mivel pedig még a védőoltással elért immunizáltság idővel csökkenhet, emlékeztető oltásra is szükség lehet. (Ez történik például akkor, amikor sérülések esetén tetanusz injekciót kapunk.)
Az MTI infografikája egyszerűsítve mutatja be a vakcinák hatásmechanizmusát:
Bár a védőoltások esetében is mellékhatásokról szoktak beszélni, a szakemberek szerint ez nem pontos megfogalmazás, mert itt nagyon más típusú jelenségről van szó.
A védőoltások nem gyógyszerek, hanem immunológiai készítmények, hiszen feladatuk nem a szervezet hibás működéseinek átállítása vagy szabályozása, hanem az immunrendszer felébresztése, megerősítése egy adott kórokozóval szemben. Ezek a tények ma már annyira elismertek, hogy a gyógyszerek esetében használt mellékhatás meghatározás helyett, immunizálást követően a szakemberek az oltást követő nemkívánatos esemény szakkifejezést alkalmazzák.
Gyakoriság szerint a következő szinteket különböztetik meg a nem kívánatos eseményeknél:
- Nagyon gyakoriak (10-ből több mint 1 oltottnál fordulnak elő)
- Gyakoriak (10-ből kevesebb, mint 1 oltottnál fordulnak elő)
- Nem gyakoriak (100-ból kevesebb, mint 1 oltottnál fordulnak elő)
- Ritkák (1000-ből kevesebb, mint 1 oltottnál fordulnak elő)
- Nagyon ritkák (10000-ből kevesebb, mint 1 oltottnál fordulnak elő)
Minden vakcinánál más és más nemkívánatos események következhetnek be, ezek mindegyikét felsorolják az oltóanyag betegtájékoztatójában akkor is, ha több százezer oltást követően, csak egyszer fordult elő.
Általánosságban elmondható, hogy a leggyakrabban olyan múló tünetek alakulnak ki, mint az injekció helyén fellépő fájdalom, bőrvörösség, a szövetek helyi megkeményedése, duzzanat, fáradtság, fejfájás, láz, stb., ami pár nappal az oltást követően magától megszűnik.
Ritkán vagy nagyon ritkán előfordulhatnak súlyos események is.
Ennek oka lehet az oltással összefüggő, de az oltástól független, az oltást követően jelentkező tünet is, a szervezetben már meglévő és az oltás által kiváltott tünet, a szervezet pont aktuális állapota (például túlérzékenysége).
A vakcinák esetében minden egyes súlyos mellékhatást be kell jelenteni és ki kell vizsgálni.
