Az emberek a világháború előtt úgy éltek, mintha nem látnák, hogy jön a világégés

Hogy miféle pusztítást tudnak végezni a modern fegyverek arról 1914 előtt a lakosság jó része nem igen tudott. Ráadásul a városokban, ahol az emberek valamennyire követték a nemzetközi eseményeket sokan tévesen azt hitték, hogy ha kiüt egy nagyobb háború az nem fog túl sokáig tartani.

A századfordulón ugyan voltak magasrangú, nagynevű katonatisztek, mint Herbert Kitchener, akik figyelmeztettek, hogy egy kiterjedt fegyveres konfliktus Európában akár évekig is húzódhat, de a közép- és a felsőosztály köreiben a véleményükkel ők voltak kisebbségben. A három évig tartó krími harcoknál (1853-1856) ugyanis sokkal élénkebben élt a fejekben a porosz–francia háború, amely 1870 és 1871 között mindössze hat hónap leforgása alatt lezajlott

és bíztak benne, hogy egy újabb európai konfliktus hasonlóan gyors lenne.

A közhangulat persze országonként eltért egymástól. Nézzük mi volt a helyzet öt európai államban.

Franciaország

A háború előtti hónapokban a franciákat egy politikai botrány foglalkoztatta igazán. Azután ugyanis, hogy a volt francia miniszterelnököt Joseph Caillaux-t módszeresen lejáratta a Le Figaro nevű napilap, a politikus felesége fogta és több pisztolylövéssel végzett az újság vezetőjével. A háború előszele igazán csak 1914 júliusában jutott el a franciákhoz.

A nagyobb városokban több nacionalista tüntetésre is sor került, bár voltak háború-ellenes megmozdulások is, melyeket részben a szocialista párt szervezett.

Mint annyi más helyen a franciáknál ebből a társadalmi diskurzusból a falvak lakói nagyrészt kimaradtak, épp ezért őket sokkolta, amikor kiütött a háború.

Németország

A németek többsége már 1914 nyara előtt is úgy érezte, hogy a háború elkerülhetetlen. Hisz akár csak a britek és a franciák ők is gyarmatbirodalmat akartak kiépíteni.

Mondhatni csak olaj volt a tűzre az 1911-es marokkói válság. Ugyanis azután, hogy a franciák folytatták Marokkó gyarmatosítását, sérültek a német gazdasági érdekek. A németek remélték, hogy ezért kapnak némi kárpótlást, ám kompenzáció gyanánt végül be kellett érniük Közép-Afrikában Francia Kongó egy kisebb darabjával.

A francia-német megegyezést nemzeti tragédiaként fogták fel.

A Die Post kimondhatatlan szégyenről és gyalázatról beszélt. Egy volt vezérkari főnök pedig leszögezte: az hogy Németország megint behúzott farokkal kullogott el a konfliktusból kételyeket ébresztett, hogy a Német Birodalomnak egyáltalán van-e jövője.

A háborús hangulatot 1914 előtt fűtötte a nagyfokú orosz-ellenesség is.

Oroszország

A XX. század elején az oroszok már túlestek egy vesztes háborún. A cár bízott benne, hogy Japánt gyorsan térdre tudják kényszeríteni, ám az 1904 és 1905 között zajló konfliktusban az ázsiai ország megalázó vereséget mért rájuk. Oroszország eleve rengeteg problémával küzdött. Az iparosodás náluk még csak a szárnyait bontogatta. Óriási méretük ellenére jócskán le voltak maradva Nyugat-Európától.

A lakosság több mint négy-ötödét még mindig a parasztság tette ki. 

Holger Afflerbach történész szerint a vesztes japán háború miatt a lakosság bizalma megrogyott a vezetőkben, egy újabb csatározáshoz pedig 1914 előtt nem igazán fűlt a foguk. A városi lakosság köreiben viszont náluk is szép számmal akadtak háborúpártiak.

Osztrák-Magyar Monarchia

Mivel a Monarchia egy multikulturális ország volt, lehetett rá számítani, hogy a háborúra a különféle nemzetek merőben másként fognak reagálni. Ám sokak óriási meglepetésére nem ez történt.

A németek, a magyarok és a szlávok is egyaránt felsorakoztak a császár mögött és többségében kiálltak a háború mellett.

Lev Trockij, aki ebben az időben Bécsben tartózkodott annyira hihetetlennek tartotta az egészet, hogy végül arra jutott: az emberek egyszerűen azért mennek ekkora lelkesedéssel a háborúba, mert megunták a hétköznapi életüket.

Brit Birodalom

Nagy-Britanniát 1914 elején túlságosan is lekötötték a gyarmatai ahhoz, hogy Európában harcba akarjon vonulni. A közvéleményt elsősorban az ír helyzet izgatta a világégés előtt. Hisz a parlament két évnyi előkészület után elfogadta a Home Rule törvényt, amely részleges önállóságot adott az íreknek. Az északi Ulster régió protestánsai viszont azt akarták, hogy a térségükre ne terjedjen ki a jogszabály.

A világégés előtt összességében háború-ellenes volt a hangulat. A harcok első napjaiban a londoni Trafalgar téren több ezres tüntetés követelte, hogy a Brit Birodalom maradjon ki a konfliktusból.

A fordulópontot Belgium német inváziója hozta el. Hogy mennyire lelkesek voltak a britek azt jól mutatja, hogy a harcok első két évében, amikor még nem volt elrendelve a mozgósítás, kétmillió férfi jelentkezett önkéntesként a háborúba.