Az emberkereskedelem létezik, csak nem vesszük észre – brutális eszközökkel hálózzák be az áldozatokat

Nem csak az emberek adásvétele emberkereskedelem

Az emberkereskedelem sajnos még napjainkban, Európában és bizonyos formában Magyarországon is létező jelenség. Hazánkban az a fajta emberkereskedelem szerencsére már megszűnt, amikor berántottak valakit egy sötét furgonba és úgy rabolták el, de más módokon ma is történnek ebbe a kategóriába sorolható bűncselekmények az országban. Ahhoz pedig, hogy ezt a társadalmi jelenséget megértsük érdemes tisztázni mit jelent az emberkereskedelem. Az emberkereskedelem alatt ugyanis nem feltétlen emberek áruként való adásvételét kell érteni – hangzott el a Károli Gáspár Református Egyetem és a Belügyminisztérium által „Emberkereskedelem aktuális helyzete Magyarországon” címmel szervezett konferencián.

Természetesen ide sorolható a személyek eladása, megvásárlása, cseréje is, de hazánkban elsősorban nem ez a fajtája jellemző. Emberkereskedelemnek számít ugyanis a prostitúció, a szexuális kizsákmányolás, a kényszermunka, a koldulásra kényszerítés és a rabszolgatartás is. Európában és Magyarországon pedig ez utóbbi formái az elterjedtek az emberkereskedelemnek – tudtuk meg.

Az elkövetők, a bűnszervezetek, bűnözők, az áldozatot rendszerint fizikai erőszakkal, megtévesztéssel, sanyargatással, az áldozat kiszolgáltatott helyzetével való visszaéléssel kényszerítenek valakit bele ebbe a szörnyű állapotba, ahonnan nagyon nehéz kitörni.

Ahhoz azonban hogy a bűnözésnek ezt a formáját fel számolhassuk nem elég csupán felderíteni az ilyen bűncselekményeket, hanem a megelőzésre is nagy hangsúlyt kell fektetni, ehhez pedig fel kell tárni, hogy kik válhatnak potenciális áldozattá.

Az áldozati létnek nem kritériuma a bezártság

Héra Gábor, szociológus kutató, a Családbarát Magyarország Központ munkatársa a konferencia során kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy a szociális ellátórendszer, az oktatás szakemberei már elég korán találkoznak azokkal az emberekkel, akik veszélyeztetettek. Jelenleg azonban különböző okokból gyakran nem sikerül ezeket a veszélyeztetett embereket megtartani és onnan egyenes út vezet az áldozattá váláshoz – húzta alá.

Az áldozatokra jellemző a diszfunkcionális családi háttér – ismertette. Ezek az emberek gyakran már olyan családi helyzetbe születnek ahol maguk a szülők is veszélyeztetettek, kizsákmányolhatóak. Ezen a helyzeten pedig nagyon nehéz kívülről változtatni – hangsúlyozta.

Az áldozatoknak gyakran nincs mozgástere, nincsen pénze, biztos megélhetése, kapcsolati hálója, nem biztosított a lakhatása és ezért könnyű behálózni őket. Ezután áldozatként azonban nehéz elmenekülni az elkövetőktől.

Ennek a folyamatnak megvan a mechanizmusa – fogalmazott. Az áldozatok gyakran az utcán élnek, nincstelenek, a társadalomba nem sikerült integrálódniuk, nincs olyan családtagjuk akit felhívhatnának, akitől segítséget kérnének. Az elkövetők az ilyen embereket szemelik ki legtöbbször, majd behálózzák őket. Munkát, szállást, ételt ígérnek neki. Biztos megélhetéssel, biztonsággal kecsegtetik őket. Az áldozat pedig sokszor önként sétál be ebbe a csapdába, ahonnan alig van kiút. A beígért dolgokból többnyire semmit nem kap meg az áldozat a fogva tartójától. Helyette bántalmazzák, munkára kényszerítik őket, sőt a pénzüket is elveszik, ha járt nekik valamilyen segély, nyugdíj, szociális juttatás. Persze, hogy a postástól hogyan tudják az elkövetők felvenni a pénzt az elkövetők, anélkül, hogy lebuknának az felfoghatatlan – tette hozzá.

Kitörni ebből a helyzetből azonban már sokan nem tudnak. Sokszor még akkor sem, ha fizikailag meg lenne a lehetőségük elmenni. Ennek több oka is van. A bántalmazás különösen erős motívuma ezeknek a bűncselekményeknek. Az áldozat önértékelése, önbizalma megtörik a fizikai, vagy akár a szóbeli bántalmazások miatt. Az információhiány is nehezíti a helyzetüket. Az áldozatok gyakran egyszerűen nincsennek tisztában az elérhető szolgáltatásokkal kapcsolatban, nem tudják hogyan és honnan kellene segítséget kérni.

A fogvatartók pedig számos módszert használnak az áldozat megtörésére. Izolálják őket a külvilágtól, folyamatos ellenőrzés, felügyelet alatt tartják, megfélemlítik őket. Azoknak az áldozatoknak az esetében, akiknek van családja, a kizsákmányolók gyakran azzal tartják sakkban őket, hogy megtalálják és bántalmazni fogják az áldozat családtagjait, ha az elszökik tőlük - ismertette.

Ilyenkor elveszik a személyi okmányokat, ha volt a bankkártyájukat is. A helyzetet külön nehezíti, ha az áldozat alkohol vagy drogfüggő. Ebben az esetben még könnyebben irányítható és a függőségével is ellenőrzés alatt tartható.

Összeségében tehát elsődleges feladat azt megakadályozni, hogy valaki áldozattá válhasson. Már kicsi korban figyelni kell azokra a gyermekekre, családokra, akik potenciálisan veszélyeztettetek és meg kell akadályozni, hogy ezek a gyermekek leszakadjanak a társadalomról, így lehet megelőzni, hogy valaki áldozattá váljon. Ha viszont már megtörtént a bűncselekmény, akkor a szakembereknek az az elsődleges feladata, hogy egyáltalán felismerjék ki is az áldozat.

Az áldozati létnek ugyanis nem feltétlen kritériuma, hogy be legyen közvetlenül zárva az adott személy. Van hogy egy szűk területen például a faluban szabadon mozoghat, elmehet boltba, cigarettáért. Olyan is van, hogy kis pénzösszeget is a rendelkezésére bocsátanak, amiből ezt-azt vásárolhat magának. Van, hogy hiába találkozik az áldozat olyan személlyel, például rendőrrel aki segíthetne neki, nem mer, vagy nem akar szólni. A szakembereknek ezt észre kell venni - hangsúlyozta. Ebből a szempontból egyébként az egész társadalomnak kéne, hogy legyen egyfajta jelző rendszerben betöltött szerepe – tette hozzá. Fontos lenne, hogy felismerjük, ha ilyen bűncselekményt látunk és tudjuk, kit kell ilyen esetben értesíteni. Ezen pedig a társadalom edukációja, tájékoztatása segíthet.

Generációkon keresztül görgetik

De Coll Ágnes, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni programvezetője szintén úgy vélekedett, hogy általában már gyermekkorban elkezdődik az áldozattá válás. Ezeknek a gyermekeknek gyakran már maguk a szüleik is áldozatok, vagy legalábbis áldozat típusok voltak - fogalmazott.

Épp ezért valamit tenni kell hogy ne görgessék generációkon keresztül ezt a szerepet - hangsúlyozta.

Azok, akik áldozat típusok rendszerint az érzelmi fejlődésükben maximum a tinédzser kort érik el, a felnőttkort nem és így nem is képesek felnőttként nevelni a gyermekeiket. Így alakul ki ez az ördögi kör, ha csak közben nem történi korrekció.

Itt jöhet képbe a gyermekvédelmi jelzőrendszer. Ezért fontos hogy felismerjék, tudják kinek kell szólni, kit kell értesíteni, mit és hogyan kell tenni, hogy a gyermek kikerülhessen ebből a csapda helyzetből.

A magánember szerepe is fontos – vélekedett. Alapvetően áldozathibáztató társadalomban élünk, ez pedig a XX. századi diktatúrák öröksége - hangsúlyozta. Amíg a generációkból nem kopik ki a bántalmazói örökség, addig nagyon átfogó sokrétű munkára van szükség.

A médiában például még mindig nincs elég szó arról, hogy mi is az az emberkereskedelem. Sokan azt hiszik ez a jelenség valóban egy adásvétel, egy ember megvásárlása pénzért. Fontos volna, hogy az emberek felismerjék mi az emberkereskedelem és ha ilyet tapasztalnak jelezzék a megfelelő szervezetek, a hatóságok felé – húzta alá.

A jelző rendszerbe sorolhatók egyébként az egészségügyi dolgozók is, akik sajnos a túlterheltség és az információ hiány miatt gyakran elmulasztják a jelzési kötelezettséget – tette hozzá.

Épp ezért fontos lenne, hogy tudják, hogy fel lehet hívni az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot (OKIT) és hogy vannak áldozatsegítő központok, ahol tudnak segíteni. Emellett pedig az is nagyon fontos hogy ezeken a helyeken nagyon felkészült szakemberek dolgozzanak, akik meg tudják csinálni az azonosítást és azt úgy tudják megtenni, hogy az áldozat nem sérül – fogalmazott. Hiszen ha az áldozat valahol ajtót kap gyakran visszatér a bántalmazóhoz, például a futtaójához, aki prostitúcióra kényszerítette – tette hozzá.

Ezért fontos, hogy ki kap jogosítványt arra, hogy az áldozatokat ellássa – húzta alá.

Kiemelte, hogy ha valakit kimentenek ebből a közegből, akkor utána van esélye rá, hogy végleg szabaduljon. Elmondta, hogy a saját, több mint tíz évnyi tapasztalata azt mutatja, hogy az áldozatokról egy idő után lekopnak a stricik. Ennek a sajnálatos oka az, hogy találnak mást. Épp ezért nem jellemző, hogy túlzott energiát fektessenek egy olyan lány megtalálására, aki elszökött tőlük. Ettől függetlenül van olyan eset is, amikor tényleg fenyegetik a családot és magát az áldozatot is, miután megszabadul az elkövetől. Sajnos vannak ügyek, amelyek brutálisságukkal megdöbbentik még a sokat látott szakembereket is. Ilyenkor néha még hónapokkal később is azt lehet hallani, hogy terrorizálják az áldozatot és a családját.

Éppen ezért személyre szabottan differenciáltan, kell hozzányúlni egy-egy feladathoz, nem lehet uniformizált eljárásrendet futószalag szerűen alkalmazni – hangsúlyozta.