Az olaszok most tényleg magukkal ránthatják egész Európát
ElemzésekSzerdán tarthatnak újabb szavazást Mario Draghi esetleges újabb kormányalakításáról. Draghi politikai stabilitást adott egy gazdaságilag nehéz időszakban. Olaszország államadóssága a GDP 150 százaléka, és nagyrészt az Európai Központi Banktól függ a finanszírozása. Ha új választások lesznek, jelentősen nő egy adósságválság kockázata, ami egész Európát magával ránthatja.
Miközben Mario Draghi kormányfő Algériából próbál gázt beszerezni az energiaválság kellős közepén, elképesztő felelőtlenségről tesznek ismét tanubizonyságot olasz politikai vezetők, akik megbuktatták a kormányfőt a múlt héten.
Hétfőn még tartottak az egyeztetések, az eddigi egységkormány pártjai kezdenek visszavonulót fújni, és egyre többen támogatnának egy újabb Draghi-kabinetet.
Most azonban nem a már rendszerűnek tekintett kormányválságról van szó, hanem egy gazdaságilag törékeny helyzetben egy újabb adósságválság kockáztatásáról. Ami egész Európát lehúzhatja a mélybe.
Olaszország az EU harmadik legnagyobb gazdasága, 60 milliós lakossággal, az államadósság pedig kezelhetetlen szintű, a GDP 150 százaléka körül alakul már. Ha pedig gázellátási válság alakul ki, akkor az olasz jegybank szerint már jövőre 2 százalékos recesszió jöhet.
Ez nem egy görög válság lenne
Ennél magasabb szint (190 százalék) csak a görögöknél alakult ki, és az olaszhoz képest sokkal kisebb gazdaság megmentése is annak idején súlyos, elhúzódó válságot okozott az egész euróövezetben.
Az olasz államadósság finanszírozása az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlása és alacsony kamatszintje mellett tartható csak fenn.
Az eurózónában rekordszintre emelkedő, 8,6 százalékos infláció mellett azonban az EKB is lépéskényszerbe került, nemsokára kamatemelést kell végrehajtania.
A piacok ezt már árazzák, az olasz tízéves állampapírok hozama emelkedik, Draghi megfúrása pedig csak olaj volt a tűzre.Az általa vezetett egységkormány tavaly februárban alakult, és - a pártokat megkerülve - Sergio Mattarella köztársasági elnök Mario Draghit, az Európai Központi Bank előző elnökét kérte fel kormányalakításra.
Draghi programjának lényege a Covid-járvány utáni gazdasági helyreállítás, az EU Helyreállítási Alapjából Olaszországnak járó mintegy 200 milliárd euró programjainak összeállítása, a pénzek gyors lehívása, és a pénzügyi helyzet stabilizása.
A kormányába az összes nagy politikai erő belépett, egyedül a Giorgia Meloni vezette szélsőjobboldali Olaszország Testvérei (Fratelli d'Italia) nem vesz részt benne.
Az olasz államadósság GDP-hez mért aránya (%)
Előrehozott választások, vagy újabb Draghi kabinet
Ezt az egységkormányt robbantotta fel nemrég Giuseppe Conte exkormányfő, a most már nem a legnagyobb parlamenti pártnak számító, kettétört, 11 százalékon álló Öt Csillag Mozgalom vezetője, aki nem szavazta meg Draghi energia válságkezelő programját. A miniszterelnök nem hagyta magát zsarolni, és beadta lemondását, amit Sergio Mattarella köztársasági elnök nem fogadott el.
Újabb koalíció összeállítását kérte Draghitól, hogy ez összejöhet-e, szerdán lehet majd többet tudni, addig is zajlanak az egyeztetések a pártok között.
Giuseppe Conte exkormányfő, az Öt Csillag Mozgalom vezetője buktatta meg a kormányt, őt pedig korábban Matteo Renzi minipártja fúrta meg
Kormányválság egy gazdaságilag kritikus időszakban
Giuseppe Conte kiugrása a koalícióból nem is jöhetett volna rosszabb időben. Az olasz gazdaság most számos komoly kihívással küszködik, melyek a szokásos problémákon - munkanélküliség, szerkezeti gondok, stb. - messze túlmutatnak. A jobbközép pártoknak világos, végrehajtható, költségvetésileg kivitelezhető kormányprogramjuk nincs.
- energiaválság: a gázárak elszálltak, mert nem tudni, július 22-én dől el, újraindítják-e az oroszok a gázszállítást az Északi Áramlaton
- társadalmi feszültségek, infláció: a magas rezsiárak miatt Olaszországban a társadalom egyre szélesebb részében megélhetési válság alakult ki,
- gazdaság helyreállítása: az ehhez kulcsfontosságú uniós pénzek gyors lehívása politikai együttműködést igényelne, mert az olasz gazdaság még mindig nem érte el a járvány előtti szintet,
- az Európai Központi Bank szigorít: kamatot emel és csökkenti a kötvényvásárlási programját, ami növeli az olasz államadósság költségeit.
Az EKB úgynevezett pandémiás vészhelyzeti vásárlási programjának (PEPP) megszüntetésekor, majd az eszközvásárlási
program (APP) bejelentése után is nőtt az olasz hozamszint.
- adósságválság fenyeget: a kormányfő lemondásának hírére tovább drágul a GDP 150 százalékára rúgó adósság finanszírozása,
- a gazdaság növekedése lassul, recesszió jöhet: az Európai Bizottság friss előrejelzése szerint az idei 2,9 százalékos bővülést jövőre már csak 0,9 százalékos emelkedés követheti - ha nincs gázválság,
- a gázellátás bizonytalansága: az olasz központi bank előrejelzése szerint az orosz gázszállítás teljes elzárása esetén jövőre és 2024-ben is recesszióba süllyedhet az olasz gazdaság,
- a mezőgazdasági termelés gondjai: az aszály miatti kiemelkedősen rossz a termés, rekordalacsony szinten a Po folyó szintje, az országban erdőtüzek pusztítanak,
- az olasz bankszektor kockázatai ismét előtérbe kerültek, akárcsak a 2010-12-es időszakban.
Min vesztek össze?
A 2019-es választásokat megnyerő elitellenes Öt Csillag Mozgalom a Draghi vezette egységkormányt eredetileg támogatta, de a magas infláció miatti elégedetlenség, valamint az ukrajnai háború megítélése kettétörte a pártot.
Kilépett a frakcióból és a pártból is Luigi Di Maio külügyminiszter, és alapított egy új pártot.
Giuseppe Conte, az Öt Csillag vezetője már többször kérte az ukrajnai fegyverszállítások leállítását, és a béketárgyalások szorgalmazását. Emellett a magas energiaárak kezelését nem tartotta elégségesnek.
Ez azonban csak a felszín.
Valójában a pártok már a választásokra készülnek, és mindenki a magas, 8 százalék körüli infláció, elsősorban az elszálló energiaárak miatti elégedetlenséget próbálja a saját javára fordítani, az elégedetlenek szavazatát megszerezni.
Nyilván kormányon belül ez jóval nehezebb feladat, mint ellenzékből. A technokrata, széles körben elismert, atlantista Draghi ugyanakkor nem hajlandó állandó zsarolás és bizonytalanság közepette kormányozni, ezért is adta be a lemondását.
Milyen forgatókönyvek jöhetnek?
A kialakult patthelyzetben a kevés józanul gondolkodó politikusok egyike a 80 éves Sergio Mattarella köztársasági elnök, aki maga is már szeretett volna kiszállni a politikai cirkuszból. Mandátuma idén lejárt, de a pártoknak több szavazási fordulóban sem sikerült helyette más jelöltben megegyezni, így jobb híján vállalta, hogy marad.
Mattarella egyébként már a mandátuma lejárta előtt világossá tette: nem szeretne még egy ciklust vállalni, sőt, arról tett ki fotókat, hogy már bepakolta a holmijait az elnöki Quirinale palotában, mandátuma ugyanis február 3-án lejárt.
Az elnökválasztás káoszt hozott az olasz politikai életbe: egyrészt a baloldali pártok csak a jelenlegi kormányfőt, Mario Draghit találták alkalmasnak a posztra, másrészt a jobbközép pártoknak nem sikerült dűlőre jutniuk egy közös jelölt állításáról.
A tragikomédiába illó szavazások alkalmával a legtöbb képviselő üres szavazólapot dobott be., így maradt végül Mattarella, aki a legtolsó szavazáson a legtöbb támogatást lapta.
Most ismét kulcspozícióba kerülhet Silvio Berlusconi, aki akár meg tudná győzni Matteo Salvinit, hogy maradjon Draghi új kormányában, vagy egy életképest jobbközép koalíciót rakhat össze.
Kérdés azonban, van-e ehhez elég ereje, egészsége, és politikai befolyása. Annyi a javára írható, hogy politikusi pályafutása során számos kormányválságot menedzselt és remek taktikus.
Csak pár hónap miatt rúgtak fel mindent
A 2019 óta tartó kormányzati ciklus jövő februárban mindenképp lejárna, ha tehát előrehozott választásokra kerülne sor, amire egyre nagyobb az esély, akkor sem nyernének vele sokat a politikai pártok.
Draghi személye eddig viszonylagos garancia volt a politikai és gazdasági stabilitásra, egy előrehozott választás azonban teljes bizonytalanságot hozna. Elvileg az Olaszország Fivérei nyerné, amely egyedül azonban nem lenne képes kormányt alakítani, támogatottsága jelenleg 23 százalékon áll.
Ezért tárgyalások zajlanak egy esetleges jobboldali blokk összekovácsolásáról. Ennek tagjai lenne
- a korábban népszerű, de mára meggyengült Liga, Matteo Salvini vezetésével
- az utóbbi időben az egészségügyi problémáival a hírekbe kerülő Silvio Berlusconi vezette Forza Italia, illetve
- a blokkot irányítani vágyó Giorgia Meloni.
Egyrészt világos programot az energiaválság és az esetleges recesszió kezelésére egyelőre nem mutattak, másrészt a pártvezetők között is súlyos nézeteltérések vannak.
Ha nem sikerül rövid időn egy újabb Draghi-kabinet összerakása, előrehozott választásokra kell készülni ősszel, ami egész Európának bizonytalanságot hoz.