Az ősmagyar sírokban miért van olyan sok ezüst?
ElemzésekA kalandozások során több tonna nemesfémet hoztak be elődeink a Kárpát-medencébe.
A régi korok történetírói többször kiemelték, hogy őseink megjelenése nem volt hétköznapi. Egy perzsa tollnok például ezt írta közel ezer éve: „Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek. Ruhájuk brokát, fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak.”
Ha a régi öltözködési szokásokra vagyunk kíváncsiak, akkor persze a múltra a legjobban a tárgyi emlékek segítenek ablakot nyitni. Az például feltűnő, hogy az ezüstleletek száma jelentősen több onnantól, hogy a magyarok megjelentek a Kárpát-medencében.
A nők mellett a tehetős férfiak is viseltek ékszereket. A feltárt sírok alapján nem csak gyűrűt, hanem olykor fülbevalót, nyak- és karperecet is. A csecsebecsék csak nagyon ritkán készültek aranyból. A tehetősebbeknél sokkal inkább jellemző volt az ezüst használata.A nemesfémek elsősorban a kalandozások révén kötöttek ki a Kárpát-medencében, bár egy részük nyilván kereskedelem vagy adók formájában talált utat hozzánk.
A beszámolókból tudjuk, hogy a kalandozások idején a magyarok többnyire kis csapatokban mozogtak, a halottaikat elégették, egyes becslések szerint pedig a „kalandozók” egy nap alatt, ha gyorsan kellett haladni akár 50 kilométert is képesek voltak haladni, ami a korabeli viszonyok között kifejezetten jónak számít. Ami nemesfémet pedig megtudtak mozdítani azt mind magukkal vitték.
A saját területükre még alsó hangon is úgy 15 tonna ezüstöt hoztak be az elődeink, de a tényleges szám ennek akár a sokszorosa is lehet. Nem véletlen szokták néha ironikusan ezt a korszakot a magyar „ezüst kornak” is hívni.Amikor 937-ben Itáliában kalandoztak akkor például egy krónika tanulsága szerint volt olyan alkalom, hogy a magyaroknak egy váltságdíj részeként egyebek mellett egy nagy ezüstből készült koronát, egy aranyozott ezüst tömjénfüstölőt, négy ezüstserleget és három ezüstkanalat is adtak.
Precíz eszközeik voltak
A Helikon kiadásában megjelent „Hétköznapok a honfoglalás korában” című könyv külön kiemeli, hogy az ősmagyarok soraiban az ötvösöknek komoly szerep jutott az elrabolt kincsek „átdolgozásában”.
„A honfoglaló ötvösök csaknem minden idegen ezüstöt beolvasztottak, és anyagukból magyar ízlés szerinti tárgyakat készítettek.
Mivel a korban gyakran forgott kézen tört ezüst is, és a nyersanyag adagolása is fontos volt, az ötvösök nem nélkülözhették a finom (bizánci eredetű) mérlegeket és a precíz súlyokat sem.”
A magyar királyok „úsztak az ezüstben”?
Ha lapozunk a történelem lapjaiban az Árpád-házi királyok koráig akkor azt látni, hogy a keresztény Magyarország első évszázadaiban csak egyszer, III. Béla idején készült részletes jövedelem-összeírás, amely sorra vette a király bevételeit. Ez alapján a magyar korona roppant gazdag volt: éves bevétele úgy 23 tonna ezüst körül mozgott.Ha a korabeli forrás pontos és nem túloz – már pedig erre azért van esély – akkor III. Béla egyike volt Európa leggazdagabb királyainak.
Jövedelme nagyobb volt, mint a francia vagy az angol királyé. Ha ez igaz, ezt részben annak köszönhette, hogy Magyarország roppant központosított volt: az állam birtokállományának körülbelül a 70 százaléka a királyhoz tartozott.
