Magyarország elfeledett aranykora – Amikor a királyunk az angol uralkodónál is gazdagabb lehetett
ElemzésekBár a köztudatba nem épült be olyan mélyen, mint Mátyás király vagy a honalapító Szent István, mégis az ország egyik legdícsőbb korszaka tartozik a nevéhez. III. Béla alatt a magyar korona bevételei a nyugat-európai királyokéval vetekedtek.
Pedig a kezdetek nem voltak egyszerűek. Egy politikai egyezség értelmében Bélát 15 éves korában elküldték Konstantinápolyba. Évekig a bizánci udvarban nevelkedett. Amikor Béla hazatért, hogy felüljön a trónra, sokan idegenként kezelték. Annyira, hogy az esztergomi érsek nem volt hajlandó feltenni a fejére a Szent Koronát, de még a saját anyja is inkább az öccsét tette volna meg királynak.
Az uralkodása ezen a ponton gyors véget is érhetett volna, csak hogy Béla távol a hazájától Bizáncban alaposan kiismerte a diplomácia fortélyait. A belső viszálynak hamar véget vetett: az egyházfőkkel kiegyezett, a koronázásból az esztergomi érseket kihagyták, majd a ceremónia után Béla leszámolt azokkal, akik ellene áskálódtak. Na nem olyan durván, mint a nagyapja: az anyját és az öccsét szimplán csak bezáratta.
Az 1172-től induló és 24 évig tartó uralkodása alatt Magyarországot a bőség jellemezte.
Felismerte, hogy a magyar pénzromlást meg kell állítani. Alatta a vert érmék nemesfémtartalma és súlya is megnőtt.
Bár olyan hangzatos diadalokat nem aratott, mint Mátyás király, viszont számos régi magyar területet visszafoglalt a Szerémségben és Horvátországban, sőt a hadai egy tengeri csatában még Velencét is legyőzték.
Élelmiszerben nem volt hiány III. Béla alatt. Amikor a keresztesek Barbarossa Frigyes német-római császár vezetése mellett átvonultak az országon bőven jutott nekik is. Egy krónika minderről így emlékszik meg:
Amikor a császár úr abba a városba érkezett, amelyet Esztergomnak neveznek, s amely a magyarok fővárosa, a király ünnepélyesen ezer vitéze kíséretében személyesen vonult eléje […] A király elvitte a császár urat az Attila városának nevezett helyre, ahol a császár négy napon át vadászattal töltötte az idejét […] Ezt követően közismert, hogy a király az egész seregnek hatalmas mennyiségű élelmiszert adott.
Érdekesség, hogy a keresztény Magyarország első évszázadaiban csak egyszer, III. Béla idején készült részletes jövedelem-összeírás, amely sorra vette a király bevételeit. Ez alapján a magyar korona roppant gazdag volt: éves bevétele úgy 23 tonna ezüst körül mozgott.
Ha a korabeli forrás pontos és nem túloz – már pedig erre azért van esély – akkor III. Béla egyike volt Európa leggazdagabb királyainak.
Jövedelme nagyobb volt, mint a francia vagy az angol királyé. Ha ez igaz, ezt részben annak köszönhette, hogy Magyarország roppant központosított volt: az állam birtokállományának körülbelül a 70 százaléka a királyhoz tartozott. Nálunk a király bevételei majdnem lefedték az ország összbevételét, míg tőlünk nyugatra azért más volt a gyakorlat.
De III. Béla alatt nem csak a királyi kassza, hanem a kultúra is virágzott. Az uralkodása idején születhetett meg a legrégibb egybefüggő magyar nyelvemlék a Halotti beszéd. Felvirágoztatta az írásbeliséget. Ő hozta létre az oklevél kibocsátással foglalkozó kancelláriát. A történészek úgy tartják, hogy a magyarság történetét megíró Anonymus is III. Béla udvarában volt jegyző.
Királyi parancsra Béla korában épülnek monostorok a Pilisben, Egresen, Pásztón, Szentgotthárdon és Zircen.
Bár mára III. Béla emléke némileg elhalványult, közvetlen utókora még a meghatározó uralkodót látta benne. Az unokája IV. Béla a „Nagy” jelzőt is ráaggatta.
III. Béla és Châtillon Anna magyar királyné sírja a budapesti Mátyás-templomban (Kép forrása)
