Bedőlhet-e Olaszország?

Elemzések2020. ápr 15.Sz.A.

Idén közel 10 százalékkal zuhan az olasz gazdaság teljesítménye, az ország bankrendszere ráadásul még mindig nem heverte ki az előző válságokat. Kérdéses, ha nem lesz közös eurókötvény (koronakötvény) ki és mennyiért lesz hajlandó az olasz adósságot finanszírozni. Romano Prodi volt kormányfő szerint "gazdasági tragédia" lesz, ha nem segít az EU, mert az Olaszország számára kulcsfontosságú szektorokban tarthat a legtovább a válság.

A múlt héten ugyan megszületett a megállapodás a koronavírus elleni uniós mentőcsomagról, de átmeneti megkönnyebbülés után a befektetők valószínűleg újra aggódni kezdenek. Mégpedig a sok éve “Európa beteg embereként” emlegetett Olaszország emelkedő adóssága miatt. Az euróövezet mentőalapja, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) körül ugyanis óriási viták alakultak ki, a Giuseppe Conte vezette kabinet egyelőre az ESM nélkül, a deficit elengedésével próbál forrást teremteni a válságkezelésre. Romano Prodi, az Európai Bizottság volt elnöke és korábbi olasz kormányfő ezzel szemben azt szorgalmazza, hogy igenis vegyék igénybe az ESM forrásait, annál is inkább, mert sokat lazítottak a pénzügyi feltételein.

Prodi szerint "ne nézzék az ajándékló fogát", mert az olasz gazdaság számára kulcsfontosságú szektorokban (turizmus, vendéglátóipar) jöhet a legkésőbb a kilábalás, ami "gazdasági tragédia".

A volt kormányfő erről egy bolognai fórumon beszélt, kiemelve azt is, hogy a Covid-adóként emlegetett egyfajta ingatlanadó nem lenne kiút, kevés bevétel mellett csak megosztaná a társadalmat. Prodi erősségként említette, hogy magas az olaszok megtakarítási rátája, ugyanakkor nagyon magas az állam eladósodottsága.

Az eurózóna pénzügyminiszterei ugyan megegyeztek egy 500 milliárd eurós mentőprogramról egyeztek meg, amelybe beletartozik az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) 240 milliárd euróig terjedő megelőző hitelkerete is, de még mindig kérdéses, hogy az Európai Unió miként finanszírozza a mentőcsomagot, mert erről nincs megegyezés. Az olaszok és spanyolok által szorgalmazott koronakötvényeket –  miszerint a válságkezelés költségeinek fedezésére az uniós tagállamok közösen bocsássanak ki állampapírt – a gazdagabb északi államok, elsősorban Hollandia és Németország ellenzi. 

Wolfgang Münchau, a Financial Times szerkesztője véleménycikkében arról ír, hogy a befektetők hamar rájönnek, ez a csomag így nem sokat ér.

És ha nincs megfelelő uniós segítség, akkor nem kizárt, hogy Olaszország néhány év múlva bedől. Érzik egyébként a jelenlegi csomag hiányosságait Brüsszelben is. Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke egy interjúban elmondta: elképzelhetőnek tartja, hogy az EU 1500 milliárd eurós alapot állítson fel a koronavírus gazdasági hatásainak mérséklésére.

A finanszírozás mikéntje azonban továbbra is kérdéses. Vagyis egyelőre azzal kell számolni, hogy nincs valódi jelentős uniós segítség, ami azért baj, mert Münchau szerint a járvány miatti gazdasági visszaesés sokkal nagyobb lesz a vártnál. 

Német szakértők 4,2 százalékos gazdasági visszaesést jósolnak az eurózónának az idei évre, és 5,8 százalékos növekedést jövőre. Az IMF tegnap közzétett előrejelzése azonban ennél mélyebb, hat-hét százalékos visszaesést jósol az euróövezetnek, azon belül is 7-7 százalékot Németországnak és Franciaországnak. De 2021-re már V alakú visszapattanásban reménykednek. Ha valóban így alakulnak a dolgok, akkor nem lesz szükség további közös mentőcsomagra, de Münchau szerint tévednek a szakértők. A járvány miatti kijárási korlátozások, leállások hatása sokkal tovább tart a leginkább érintett szektorokban – ilyen a turizmus vagy a közlekedés –, mint azt egyesek feltételezik.

Az olasz államadósság tavaly 2300 milliárd euróra, a GDP 132,2 százalékára rúgott, és idén legalább 135 százalék körül alakul a ráta. A görögök után Európa második legmagasabb eladósodottságú országáról beszélünk, és az idei visszaesés mértéke is csak Görögországban lesz magasabb, 10 százalék az IMF becslése szerint.

Münchau szerint a koronavírus okozta gazdasági krízis miatt Olaszország eladósodottsága a GDP 160-180 százalékára nőhet.

A súlyosbodó gazdasági környezet visszaránthatja az olasz hitelintézeteket is a válságba. A rossz hitelek állománya megint megugorhat, amelyet a bankok és a kormány évek óta igyekezett leépíteni.

A rövid távú zavarokat talán még el tudná viselni az olasz gazdaság, de félő, hogy a láncreakciók végül teljesen bedöntik az országot. Attól lehet tartani, hogy a hitelminősítők és a befektetők egy elhúzódó járvány esetén kétségbe vonják Róma fizetőképességét, és az olasz gazdaságban ez a harmadik visszaesési periódus a 2008-as válság óta. 

Komoly kockázat, ha a hitelminősítők hirtelen úgy döntenek, hogy lerontják az olasz államadósság-osztályzatot. Olaszország eleve úgy futott neki a koronavírus-járványnak, hogy két hitelminősítőnél, az S&P-nél és a Fitch Ratingsnél, a BBB adósbesoroláshoz leminősítést valószínűsítő negatív kilátás van érvényben. Kérdés, hogy a piac milyen áron hajlandó finanszírozni az emelkedő adósságrátájú országot.

Már eddig is előfordultak jelentős olasz kötvényeladási hullámok: márciusban volt olyan, amikor a tíz éves olasz-német hozamfelár 235 bázispont körülire ugrott, ami jelzi, hogy mennyi kockázati prémiumot tartanak indokoltnak a befektetők azért, hogy a biztonságos német helyett olasz papírt tartsanak. 

Más kérdés a politikai kiszámíthatóság megteremtése: a jelenlegi kormánykoalíció két partnere, a népszerűségét vesztő Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a balközép Demokrata Párt (PD) széthúz, és

egyre többen vetik fel egy közös egységkormányt, vagy szakértői kormányt, akár Giuseppe Conte, akár esetleg Romano Prodi részvételével.