Drónok háborúja - számba vettük az ukrajnai háborúban bevetett drónokat

XXI. századi hadviselés

Az ukrajnai háborúból nap mint nap számos hír érkezik. Függetlenül attól, hogy sok az egymásnak ellentmondó információ, rendkívül gyorsan tájékozódhatunk a frontvonalak állásáról, a fegyverszállításokról, a különböző katonai akciókról és az ellenséges felek által használt fegyverekről.

Ez utóbbiak közül pedig különösen érdekes a drónok szerepe. Az ukrajnai háború bizonyos értelemben egy igazán XXI. századi konfliktus. Habár mindkét fél tömegével vet be elavult hidegháborús fegyvereket, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy alapjaiban különbözik ez a háború a korábbi fegyveres konfliktusoktól, akár a jugoszláv háborúktól is. Az információs hadviselés soha nem látott szintre emelkedett, a tüzérség szerepe különlegesen felértékelődött és megjelentek a drónok a hadseregek eszköztárában.

Mind az ukránok, mind az oroszok a háború kezdete óta tömegével vetik be a különböző katonai, vagy éppen polgári kereskedelmi forgalomban elérhető drónokat. Számba vettük, milyen drónokat használ a két ország hadserege.

Bayraktar TB2

Az ukrajnai háborúban a legnagyobb médiafigyelmet egyértelműen a török Bayraktar TB2-es drónok kapják. Legendák keringenek a török harcidrónok sikereiről és a gyártónál az utóbbi hónapokban sorban állnak a vevők a Bayraktarokért.

A török drónok voltaképpen valóban praktikus és veszélyes fegyverek, azonban nem szabad abba a hibába esni, hogy legyőzhetetlen csodafegyverként tekintünk rájuk. A török drónok sikere ugyanis legalább részben az elavult orosz eszközök és a hibás orosz katonai tervezés számlájára írandó. A Bayraktar egyébként egy egyszerű, de nagyszerű koncepció. Viszonylag nagy, 300 kilométeres a hatótávolsága; relatíve kisméretű, 12 méteres a szárnyfesztávolsága és 4 fegyverfelfüggesztési ponton képes 4 darab lézervezérelt bombát szállítani.

Hátránya a Bayraktarnak, hogy maximálisan 7600 méteres magasságig képes felszállni, ezt a magasságot pedig a legtöbb légvédelmi rendszer könnyedén befogja, továbbá nem túl gyors, a végsebessége mindössze 220 kilométer/óra. A Bayraktar gyakorlatilag akkora mint egy kisrepülőgép. Viszonylag kicsi a radar keresztmetszete, ez pedig az egyik nagy előnye.

Az öreg hidegháborús időkből származó radarokat egész jól ki tudja játszani, így a korosabb légvédelmi rendszerekkel nem, vagy csak korlátozottan lehet ellenük védekezni.

Egy modern radar azonban, mint amilyen akár a Magyar Honvédség által a jövőben rendszeresített NASAMS rendszer Sentinel radarja lesz, simán kiszúr egy ilyen drónt és a légvédelmi rendszer könnyedén le is szedi azt. Az oroszoknak is van olyan légvédelmi rendszere, ami semlegesíteni képes a Bayraktart. Tipikusan ilyen a Pancir-Sz1 önjáró csapatlégvédelmi rendszer. A probléma tehát nem abból adódik, hogy kivédhetetlen lenne a Bayraktar csapás, hanem sokkal inkább abból, hogy az orosz egységeket gyakran semmilyen értelmes csapatlégvédelem nem kísérte és a védtelen libasorban közlekedő páncélosokra könnyedén lecsaptak az ukrán hadsereg drónjai. 

Ezen túl természetesen elvitathatatlan a Bayraktarok sikere, de fontos kiemelni, hogy egy modern jól szervezett hadseregnek közel sem tudtak volna ekkora károkat okozni. Az utóbbi időben egyébként az oroszok is egyre inkább készülnek a Bayraktarok támadásaira.

Az ukránok körülbelül 50 Bayraktarral rendelkeztek a háború elején, azóta ezekből nyilván számos példány elpusztult, azonban újabbak is érkeztek az ukrán hadsereghez.

A Byraktar TB2-es drónok gyártójának, a Byakar nevű török vállalatnak az alábbi bejegyzésében egy Litvánián keresztül Ukrajnának szánt drónja látható. A litván lakosság gyűjtést szervezett, hogy egy Bayraktar TB2-es drónt vegyen az ukrán hadseregnek. A török cég azonban ingyen a rendelkezésükre bocsátott egyet és cserébe azt kérte, hogy az összegyűjtött pénzt humanitárius célokra fordítsák:

A csapásmérés mellett az ellenséges csapatok felderítésére is alkalmazzák a Bayraktar drónokat. Ez nagy segítséget jelent az ukránoknak. Korábban a különleges erők egységeit kellett ilyen feladatokra használni, most azonban csak egy drónt kell kockáztatni.

A Bayraktar esetében egyébként a jó ár-érték arányt szokták még előnyeként emlegetni. Ez abban az értelemben igaz is, hogy sokkal olcsóbb, mint az izraeli, vagy amerikai csapásmérős drónok, de azok azért komolyabb képességekkel is bírnak. Az olcsósága pedig relatív. Egy Bayraktar TB2-es körülbelül 2 millió dollárba kerül, ami mostanság nagyságrendileg több mint 850 millió forintnak felel meg. Ebből azért érezhető, hogy a Bayraktart sem lehet filléres fogyóeszközként kezelni.

Switchblade 300

Az ukrán haderő másik fontos drónja egy úgynevezett öngyilkos drón, vagy más néven kamikaze drón. Ezek az amerikai Switchblade 300 drónok. Az Egyesült Államok vélhetően 700-1000 darabot szállít-szállított belőlük Ukrajnának. Ezek apró, alig több mint fél méter hosszú, robbanószerrel teleltöltött drónok. A Switchblade egy csőből indítható, a szárnyai ezután rugók segítségével nyílnak ki.

A célterület felé berepülve képesek egy helyben megállni, megkeresni a célpontot, amelyet úgy semmisítenek meg, hogy közvetlenül becsapódnak és a becsapódás pillanatában felrobban a bennük elhelyezett robbanószer is. A hatótávolsága 10 kilométer. A benne lévő robbanófej nagyjából egy 40 milliméteres gránát robbanótöltetének felel meg. Ezzel kisebb bunkerek, könnyebben páncélozott járművek megsemmisítésére kiválóan alkalmas. Nappali és infravörös kamerát, valamint GPS-t is használ a célpont azonosításához. Kis mérete és elektromos meghajtása miatt nehéz azonosítani. Egy modern csapatlégvédelmi eszköz, mint például a Rheinmetall Skyranger rendszere nagyon hatékonyan képes lenne védekezni ellenne, tehát ez esetben sem kivédhetetlen fenyegetésről van szó, az oroszok azonban nem készültek fel az ilyen eszközök elleni védekezésre.

A gyártó AeroVironment bejegyzésében a Switchblade 300 drón látható működés közben:

DJI Mavic 3

Bármilyen furcsa, de bárki által megvásárolható polgári drónokat is bevet az ukrán hadsereg és az orosz fél is. Ezek közül igen kedvelt a DJI Mavic 3 drón. A profi katonai drónokhoz képest filléres eszköz. 1900 dollár körül már hozzá lehet jutni, ez átváltva alig több, mint 800 ezer forint.

Ezeket a drónokat jó minőségű kamerákkal felszerelve felderítésre is használják, valamint gyakran robbanószereket applikálnak rájuk, így improvizált kamikaze drónként is működhetnek.

Ezekből a drónokból egyes becslések alapján akár 5-6 ezret is bevethettek eddig az ukránok. Előnyük, hogy nagyon nehéz őket az apró méretük miatt kiszúrni. Hátrányuk, hogy rövid, 30 kilométeres a hatótávolságuk, alacsonyan, maximum 6000 méter magasan repülnek és elég lomhák, legfeljebb 68 kilométer/órás sebességre képesek. Mivel civil drónok, így könnyen lehet ellenük akár az AliExpressen néhány száz dollárért vásárolt zavarókészülékekkel is védekezni. Ilyen zavaró berendezésekkel az orosz hadsereg is operál.

A kevésbé komoly drónok ellen ráadásul vannak egészen profi jelzavaró berendezések, sőt olyan eszközök is, amelyekkel át lehet venni a drón felett az irányítást és leszállásra lehet őket kényszeríteni.

Európában már gyakran a rendőri erők is rendelkeznek ilyen eszközökkel, de arról nincsennek információk, hogy mennyire szofisztikáltak az oroszok által használt drón elleni elektronikus berendezések.

A gyártó DJI alábbi bejegyzésében a Mavic 3 drón látható:

Swarmly Poseidon H10/H6

Ezeken túl félprofi drónokat is használnak az ukránok. Ezeket egy ciprusi cégtől, a Swarmly nevű dróngyártótól vásárolják. Eddig körülbelül 50 darab érkezhetett Ukrajnába a Poseidon H10 és Poseidon H6 névre hallgató drónokból.

Előnyük a hosszú levegőben tölthető idő és a nagy teherbírás. Alapvetően nincsennek felfegyverezve, de könnyen felfegyverezhetőek. Az oroszok által használt zavaró berendezésekkel szemben pedig kifejezetten hatékonyan működik a zavarvédelmük. Komolyabb légvédelmi rendszerekkel persze könnyedén kiiktathatóak, ha sikerül őket azonosítani, azonban előnyük, hogy a legtöbb komoly légvédelmi rakéta darabja többe kerül egy ilyen drónnál.

Fontos azonban kiemelni, hogy ezek a drónok igazán nagy károkat nem tudnak okozni az ellenfélnek.

A gyártó Swarmly bejegyzésében Poseidon H10 drónok láthatóak:

Orlan-10

Természetesen az orosz hadsereg is használ drónokat, nem is keveset, csak ritkábban hallani róla a médiában. Az orosz erők egyik legfontosabb harci drónja az Orlan-10. Alapvetően ez egy merevszárnyú felderítő drón. Az oroszok nagy mennyiségben használják őket erre a célra, de a pontos darabszám nem ismert.

Továbbfejlesztett verziója csapásmérő drónként is alkalmazható, ebből azonban nagyon kevés állhat az oroszok rendelkezésére. Az Orlan-10-ről nehéz megítélni, hogy mennyire hatékony eszköz. Annyi bizonyos, hogy az orosz tüzérségnek a célok felderítésében nagy segítségére volt. A Bayraktar TB2-es viszont mindenképpen egy sokkal szofisztikáltabb, jelentősen fejlettebb eszköz. Annyi azonban jól látszik, hogy az ukránok számára nyugatról szállított modern Stinger MANPADS vállról indítható légvédelmi rakétákkal, vagy a britek által szállított Martlet föld-levegő rakétákkal eddig több mint 80 darabot lelőttek belőlük az ukránok. Ez is azt mutatja, hogy modern eszközökkel lehet védekezni a drónok ellen.

Kronshtadt Orion

Az oroszoknak emellett van egy kifejezetten földi célok támadására kifejlesztett csapásmérő drónja is, ez a Kronshtadt Orion. Valószínűleg ez az eszköz is fejletlenebb a török drónoknál. Az Oroszországot sújtó szankciók miatt nagy darabszámban máig nem tudták rendszerbe állítani, pedig eredetileg 500 darabos csapásmérő drónflotta felállítását tervezte az orosz hadvezetés. Ezt húzta keresztül az orosz hadiipart súlytó félvezető- és chiphiány. Oroszország, hogy pótolja ezt a képességét Irántól rendelt csapásmérő drónokat a nyáron az amerikai hírszerzés szerint. Moszkva természetesen sokáig tagadta ezt, hiszen a Kreml álláspontja szerint Oroszország megfelelő mennyiségű drónnal rendelkezik, azonban mostanra meg is jelentek az iráni drónok a harctéren, így nem is kérdés, hogy valóban drónokat vásároltak az oroszok Teherántól, nemrég pedig az Orosz Föderáció is elismerte a drónvásárlás tényét. 

Mohajer-6

A Mohajer-6 egy nagyobb méretű iráni csapásmérő drón. Kategóriájában ez feleltethető meg leginkább az ukránok által használt Bayraktar TB-2-nek. Alapvetően 4 precíziós irányítású rakéta szállítására alkalmas 4 felfüggesztési ponton a szárnyon, valamint további két kilövőnyílás található a gép törzsén. 

A végsebessége 200 km/h körül alakul, az irányítókkal való kommunikációs hatótávolsága pedig 200-500 kilométer. Különösebben nem tud magasra repülni, 5000 méter körüli a maximális repülési magassága, ez nyilvánvalóan kiszolgáltatottá teszi számos légvédelmi rendszerrel szemben.

Oroszország úgy tűnik Mohajer-6-osokat is vásárolt Irántól és elvileg az ukrán haderő egyet már meg is semmisített, valamint többször is észleltek a harctéren Mohajer-6 típusú drónokat. 

Shahed-136

Öngyilkos drónokkal is rendelkeznek az oroszok. Ezeket biztosan lehet tudni, hogy Irántól vásárolták. Az amerikai hírszerzés szerint akár 1000 darabot is rendelhetett Oroszország, ami tekintélyes mennyiség. Az oroszok egyik kiemelt célja ezekkel a drónokkal, hogy megsemmisítsék az ukrán légvédelmet, és kialakítsák a teljes légifölényt, ami a háború eleje óta nem sikerült nekik. Az iráni Shahed-136 öngyilkos drónokból valószínűleg százas nagyságrendben rendelt Oroszország és már be is vetették őket az ukránok ellen. Az orosz haderő az Ukrajnában bevetett drónok oldalán lévő feliratok alapján M142 Geran-2 néven rendszeresítették az iráni öngyilkos drónokat. A Shahed-136-os drónok kifejezetten fejlettek lehetnek. Viszonylag keveset tudni róluk. Mobilis eszköz, járműről is indítható.

Egy indítóállványról egyszerre akár 5 drón is kilőhető. Kezdetben, a repülés első fázisában egy segédhajtóműként szolgáló rakéta hajtja őket, ezután azonban a rakétát elhagyják és a törzs hátulján elhelyezkedő légcsavar veszi át az irányítás.

A robbanófej és a cél felderítésére szolgáló optika a drón orrában helyezkedik el. A benne lévő robbanóanyag elvileg egy adott területen belül több célpontot is képes megsemmisíteni, vagy legalábbis megsérteni-megrongálni. A különböző légvédelmi rendszerek elől is viszonylag könnyen képes lehet rejtve maradni, ha lehet hinni az eddigi híreknek, valószínű azonban, hogy egy igazán modern légvédelmi rendszer ezeket a drónokat is képes lehet semlegesíteni.

Fontos tanulság a légvédelmüket fejlesztő országoknak

Bár rendkívül nagy szerepet kapnak az ukrajnai háborúban a drónok, azonban mindkét fél gyakran vet be házi barkács megoldásokat és a drónok sikereit a korszerűtlen légvédelmi rendszerek is segíthetik.

Ez fontos tanulság lehet a légvédelem fejlesztésén gondolkozó országok számára. Az azonban szinte biztos, hogy egy olyan haderő ellen, amelyik modern radar rendszerekkel és fejlett légvédelmi eszközökkel rendelkezik, közel sem lennének olyan hatásosak a drónok, mint például Ukrajnában az orosz haderő ellen.