Nem biztos, hogy elég egy légvédelmi rakétarendszer - változóban a légvédelem

A nyugati technika is összecsapott Oroszországgal

Az országok és a fegyvergyártók békeidőben is folyamatosan fejlesztik a különböző Fet, haditechnikai eszközöket és a jelentősebb országok időről időre kidolgozzák a saját katonai stratégiájuk. Az viszont, hogy a fejlesztési irányok és az elképzelések helyesek voltak-e, rendszerint éles helyzetben, a hadszíntereken szokott kiderülni.

Az Ukrajnában zajló háborúból is valószínűleg számos következtetést levonnak majd a fegyvergyártók és a különböző országok, hiszen nem csak az egymással harcban álló felek, de átvitten a NATO országok haditechnikája is megmérkőzik a háború során az orosz eszközökkel.

Az orosz-ukrán háborúból például számos hír érkezik a Javellin páncéltörő rakéták orosz harckocsik és harcjárművek elleni hatékonyságáról, de épp így érdemes arról is szót ejteni, hogyan befolyásolhatja a hatékony légvédelemről alkotott elképzeléseket ez a háború.

Létezik hatékony védelem a drónok ellen?

Ha a légvédelemről beszélünk érdemes a potenciális ellenfelekről is beszélni. Hagyományosan a légvédelem a helikopterek, vadászrepülőgépek, bombázók, vadászbombázók, cirkáló rakéták, ballisztikus rakéták, szubszonikus csata repülőgépek, stb. ellen hivatottak védelmet nyújtani, az utóbbi években feltűnt azonban egy új ellenfelük. A drónok, már a hegyi-karabah-i háborúban előtérbe kerültek, sőt gyakorlatilag a török drónok nyerték meg Azerbajdzsán számára a háborút, így nem csoda, hogy az Ukrajnában zajló háborúban is fontos szerephez jutnak.

Ukrajna ugyanolyan Byraktar TB2-es török harci drónokat használ, mint amilyeneket Azerbajdzsán használt és Ukrajna is komoly sikereket ért el eddig vele. (Oroszország is használ drónokat, de azokról sajnos elég keveset lehet tudni.)

Jól irányzott dróncsapásokkal komplett katonai konvojokat tudnak az ukránok megsemmisíteni és óriási károkat okoznak az ellenfél berkeiben.

Felmerülhet persze, hogy miben tud többet egy drón, mint egy hagyományos vadászgép?! A drón előnye amellett, hogy olcsó, az az, hogy többnyire meg tudja kerülni a hagyományos légvédelmi rendszereket. Ha kell, olyan alacsonyan repül, ahol az öregebb radarok nem látják meg, ráadásul a kis méretük miatt is nehezebben detektálhatóak, emellett fürgék, mozgékonyak, és akár városi környezetbe, házak közé is lehet velük manőverezni. Ha pedig a radarrendszerek nem tudják őket felderíteni, akkor a hagyományos légvédelmi rendszerek sem hatékonyak ellenük.

Emiatt már kifejezetten ’’drónvadász’’, harcjárműre telepíthető radarendszereket is kifejlesztettek. Ilyen például a német Hensoldt Spexer 2000 3D-s radarrendszer, amit Boxer harcjárművekre telepítenek. Emellett ma már ki tudják szúrni a drónokat a modern radarrendszerek is például az izraeli vaskupola radarrendszere, amit a Magyar Honvédség is megvásárolt, de a szintén a Honvédség által rendszeresített NASAMS légvédelmi rendszer saját Sentinel radarjai is képesek felderíteni a ezeket a veszélyes pilóta nélküli repülőket.

A rakéták nagyon drágák

Nem elég azonban csupán felderíteni egy támadó drónt, hanem likvidálni is kell. Erre természetesen a rakétát használó légvédelmi rendszerek is alkalmasak. A Magyar Honvédség jövőre érkező NASAMS légvédelmirendszerének az AMRAAM rakétái is képesek erre a feladatra, éppúgy, mint a már rendszerben lévő Atlas indítóállványokról kilőhető Mistral rövid hatótávolságú rakéták. Ezekkel azonban az a baj, hogy gyakran egy légvédelmi rakéta kis túlzással többe kerül, mint némelyik drón.

Önjáró légvédelmi gépágyúk

Itt jöhet képbe a légvédelmi gépágyú, aminek a lövedékei relatíve olcsók egy drónhoz képest. A hagyományos légvédelmi gépágyuk azonban túl lassúak a drónok leszedéséhez. Ilyenek például az Ukrajna és Oroszország által is használt ZSZU-23-4 önjáró légvédelmi gépágyúk.

Ma már erre is kidolgoztak megfelelő eszközöket ilyen a Rheinmetall Oerlikon Skyranger 35 rendszere, amivel már a drónokat is könnyen le lehet vadászni. A Skyranger telepíthető Boxer-re vagy Lnyx harcjárműre is. A Skyranger egyik modern változatát valószínűleg Magyarország is beszerzi.

A Rheinmetall hivatalos YouTube csatornáján az alábbi videón tekinthető meg az Orelikon Skyranger 35 rendszer működés közben:

Egyértelművé vált tehát, hogy a nagy légvédelmi ütegek, a komplex rendszerek mellé szükség van olyan könnyű, és olcsó lőszert használó légvédelmi gépágyúkra, amik gyorsmozgásúak és képesek kísérni a csapatokat.

Az ukrajnai háború ugyanis erre is felhívta a figyelmet. Az oroszok nagyobb, főképp tankokból és kevés gyalogságból, egyéb járművekből álló egységeket alkalmaznak. A nagy lomha tankok pedig így védtelenné vállnak nemcsak a Javellinekkel, hanem a drónokkal szemben is.

Az ukrán háború egyik fontos harctéri tanulsága, hogy a tankok mellé szükséges nagyobb számú gyalogságot, és az azt szállító modern MRAP-kat, valamint komolyabb csapatlégvédelmet küldeni.

Rendkívül hatékonyak az amerikai Stinger rakéták

A csapatlégvédelem terén azonban egy újabb tanulság levonható az ukrajnai háborúból. Érdekes módon talán épp az eszköztáruk szűkössége miatt (nincs komoly, modern légvédelmi rakétarendszerük) de az ukrán hadsereg elég hatékonyan használja a könnyű légvédelmi eszközeit.

Ukrajna az Egyesült Államoktól kapott számos úgynevezett MANPADS azaz Man-portable air-defense systems, magyarul ember által is hordozható, vállról indítható FIM-92 Stinger légvédelmi rakétát. Már jóval korábban is léteztek ilyen jellegű eszközök, például a Szovjetuniónak is voltak ilyen fegyverei mint az SA-7, azonban azok korábban nem voltak elég pontosak, nem voltak elég hatékonyak. A Stinger viszont az orosz-ukrán háborúban megmutatta, hogy hatalmas potenciál van ezekben a fegyverekben és komoly veszélyt jelentenek az ellenséges repülőgépekre, vagy akár a drónokra is. Az összecsapások során többször megmutatkozott, hogy akár drága vadászgépeket is le tudott szedni egyetlen, a romok közt megbújó katona egy Stinger rakétával.

Amerikai katonák gyakorlatoznak FIM-92 Stinger rakétákkal:

Többszintű légvédelemre van szükség

Mindent összevetve tehát az orosz-ukrán háború megmutatta, hogy komplex többszintű légvédelmi rendszerek kiépítésére van szükség. Ahhoz, hogy meg tudja védeni magát, nélkülözhetetlen, hogy egy országnak legyen modern felderítő radar rendszere. Emellett nyilvánvalóan szükség van a különböző hatótávolságú légvédelmi rakéta rendszerekre is, hiszen egy nagy repülőgépekkel végrehajtott légicsapást, vagy egy rakéta támadást csak azokkal lehet igazán hatékonyan elhárítani. Egy kisebb méretű országnak lehetőleg egy közepes és egy rövid hatótávolságú légvédelmi rakéta rendszert érdemes fenntartani az önvédelemre. Emellett azonban ma, a drónok világában, hiába vannak rakéta rendszerek szükség van a csapatokkal együtt mozogni képes mobilis légvédelmi eszközökre. MANPADS rakétákra és önjáró légvédelmi gépágyúkra egyaránt.

Nem biztos, hogy Patriot ütegeket kell venni

Jelenleg a közép-európai országok légvédelme ilyen szempontból rendkívül hiányos. Az esetek jelentős részében a Varsói Szerződés idejéből megmaradt Strellák, KUB-ok, Sz300-asok szolgáltatják a légvédelmet és mellettük gyakran öreg radarrendszereket alkalmaznak a mai napig. Ezek fölött az eszközök fölött azonban eljárt az idő és a mostani háború megmutatta, hogy nagyon fontos lenne őket modern eszközökre cserélni, ami alatt nem feltétlenül azonnal Patriot ütegek vásárlását kell érteni.

Érdekes példa erre Horvátország. Márciusban egy vélhetően Ukrajna területéről indult öreg Tu-141-es robotrepülőgép zavartalanul átrepült Románia és Magyarország légterén, majd a horvát főváros külvárosában lezuhant. Az eset nagy port kavart és arra sarkallta a horvát vezetést, hogy elkezdjenek gondolkozni a horvát légvédelem fejlesztésén. Ennek érdekében fel akarják gyorsítani a Dassault Rafale vadászgépek beszerzését és légvédelmi rakéta ütegek telepítésén is gondolkoznak. Horvátország a légvédelmi rendszerek közül azonnal a manapság a lengyelek és a románok körében is oly népszerű Patriot ütegre vetett szemet, de mivel az nagyon drága és megterhelné a horvát védelmi büdzsét, ezért arra kérték a NATO-t (valójában inkább az USA-t), hogy telepítsenek Horvátországba Patriot ütegeket. A NATO ezt a kérést elhárította azzal az érvvel, hogy Horvátország fenyegetettsége ezt nem indokolja és ebben alapvetően igazuk is van. A Patriot egy olyan eszköz, amivel akár interkontinentális rakétával végrehajtott atomcsapást is el lehet hárítani, viszont rendkívül drága hozzá egy rakéta. Ha Horvátország berepülő drónoktól szeretné megvédeni magát valószínűleg tényleg nem a Patriot üteg a legmegfelelőbb választás, hiszen elég költséges lenne vele drónokra vadászni. Valószínűleg Horvátország akkor járna a legjobban ha beszerezne egy olcsóbb MANPADS rendszert, illetve hazánkhoz hasonlóan választana egy viszonylag olcsó, és olcsón is üzemeltethető légvédelmi rakéta rendszert, mint amilyen a NASAMS, illetve az ATLAS Mistral.

XXI. századi szintre léphet a magyar légvédelem

Amennyiben egyébként a Honvédség valóban rendszeresíti nagyobb darabszámban a Rheinmetall Skyranger rendszerét, illetve ha befejeződik az ATLAS Mistral korszerűsítése, megérkeznek az új radarok és a NASAMS rendszer, valamint ha esetleg valamilyen MANPADS légvédelmi rakétát is beszerzünk, akkor Magyarország légvédelme gyakorlatilag mindenben meg fog felelni annak, ami a XXI. században egy ekkora ország hadseregétől elvárható.