Eddig Japán a kereskedelmi háború egyik fő vesztese

A kereskedelmi háború nyomán kialakult új helyzetben Tokió célja a mihamarabbi egyezség: tavaly a Kína felé irányuló exportja hét százalékkal, Hong Kong felé pedig 17 százalékkal esett vissza. Mint Abe Shinzo japán kormányfő a davosi Világgazdasági Fórumon is jelezte: Japán célja a mihamarabbi megállapodás az USA és Kína között, és mindezt nem csak bilaterális alapon, hanem a nemzetközi törvények betartásával szeretnék elérni.

A második világháború óta, amikor Japán lemondott az önálló haderő fenntartásáról, a távol-keleti ország számára kiemelkedően fontos az USA-val fennálló szövetség.

Az Egyesült Államok ugyanis szerződésben vállalta, hogy biztosítja Japán nukleáris és hagyományos fegyverekkel történő védelmét.

Ezt a szövetséget utoljára Abe Shinzo japán miniszterelnök 2017 eleji washingtoni látogatásakor erősítették meg. Az akkori megbeszéléseket követően kiadott közös nyilatkozatban az is szerepel, hogy az USA erősíti jelenlétét a csendes-óceáni térségben, illetve hogy a szigetország nagyobb felelősséget vállal a kétoldalú biztonsági együttműködésben. A két ország szoros politikai és diplomáciai együttműködését jól mutatja, hogy alig egy évvel később,

2018 februárjában Abe Shinzo és Donald Trump közösen követelte Észak-Korea atomfegyvermentesítését.

Az Egyesült Államok távol-keleti, csendes-óceáni jelenléte szempontjából kiemelkedően fontos a Japánnal fennálló szövetség. Különösen most nagy jelentőségű ez az együttműködés, amikor az amerikai érdekek védelme érdekében a világ vezető hatalma lassan egy éve kereskedelmi háborúban áll a folyamatosan erősödő Kínával.

Az Egyesült Államok és Japán közötti szövetség, annak jelentősége szóba került a Trend FM rádióban is, ahol Orbán Viktória, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány szenior kutatója és Varga Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója elemezte az aktuális helyzetet.

A műsorban elhangzott, hogy világgazdaság „elkeletiesedése” – az a gondolat, hogy Kína egyszer átveszi a befelé forduló Egyesült Államok helyét a nemzetközi porondon – egyáltalán nem ver olyan nagy visszhangot a Távol-Keleten, mint nálunk. Ott továbbra is a multilaterális szabadkereskedelmi rendszerekbe vetett bizalom a meghatározó. A destabilizáló kereskedelmi háborúk, az elnyúló kétoldalú kereskedelmi tárgyalások és a fennálló nemzetközi intézmények gyengülése komoly kihívások elé állítják Washington szövetségeseit. Miközben Trump elnök az Amerika elsőbbsége köré épülő kampányígéretei betartásán munkálkodik,

japán partnere egyre inkább a fennálló nemzetközi rend őrének a szerepébe kényszerül.

2016 őszén Abe Shinzo a világ állam- és kormányfői közül elsőként utazott az Egyesült Államokba, hogy üdvözölje az újonnan megválasztott elnököt. Bár a japán-amerikai szövetség megerősítését célzó javaslatait minden bizonnyal Clinton asszonnyal tervezte megvitatni, végül egy aranyozott golfütővel érkezett a Trump Towerbe.

A Trump-kormány első évét jellemző kiszámíthatatlanságot követően egy szűk keresztmetszetű, unilaterális és merkantilista külpolitika rajzolódik ki, amely nem tesz különbséget Washington barátai és vetélytársai között, amikor az Egyesült Államok érdekei forognak kockán. Az USA hagyományos szövetségeseiből – akik a liberális piacgazdaság és a demokratikus értékek fenntartása mellett elkötelezett, Amerika-központú világrend legnagyobb haszonélvezői – ezek a változások komoly félelmet váltanak ki.

A törékeny kelet- és délkelet-ázsiai hatalmi egyensúly Kína irányába látszik elbillenni.

Az elmúlt három évtizedben kialakult, kényelmes munkamegosztás, amelynek keretében Washington a térség biztonságát, Peking pedig a jólétét szavatolta, a kínai katonai erő növekedésével és az USA regionális szerepének csökkentésével – például a Csendes-óceáni Partnerségből (TPP) való kivonulásával – alkalmazkodásra kényszeríti a térség országait, köztük Japánt.

Az egymás befolyását ellensúlyozó két óriáshatalom közötti ingadozás egyre költségesebb Ázsia kisebb államai számára. Időközben

Washington két kulcsfontosságú hidegháborús szövetségese, a Fülöp-szigetek és Dél-Korea is nyitott Peking felé.

Japánnak, amely 54 ezer amerikai katonát és 21 nagyobb amerikai támaszpontot fogadott be, jóval szűkebb a mozgástere. Abe Shinzót nem csupán a golf szeretete köti össze Trump elnökkel: a szigetország gazdasági súlyával arányos politikai szerepvállalásának kulcsa az amerikai-japán szövetség stabilitásának megőrzése.

Tokió célja a felemelkedő Pekinget bevonni a fennálló regionális rendbe, illetve megakadályozni, hogy Washington elhagyja azt.