Előbújt az orosz medve a barlangjából: senki nem számított arra, ami most történik - térképen a háború

A papírforma Oroszországnak kedvez

Olyan sebességgel törnek előre az oroszok a Donbasszban, amilyenre a háború kezdete óta egyszer sem volt példa. Az orosz hadsereg úgy tűnik egyre sikeresebben érvényesíti jelentős méretbeli fölényét az ukrán haderővel szemben. 

Míg a háború első szakaszában egy alapvetően összeszedetlen, gyengén felszerelt, korszerűtlen orosz sereg képe rajzolódott ki előttünk, addig mostanra egyre inkább azt a rettegett orosz medvét láthatjuk a harctéren, amire mindenki számított a kezdetektől fogva.

A papírforma persze Oroszországnak kedvez. A több mint 140 milliós lakosságszámú, nyersanyagokban gazdag, a világ második legerősebb hadseregével rendelkező Oroszország áll szemben a 40 milliós lakosságú, nehéz gazdasági helyzetben lévő Ukrajnával. Olyan óriási különbség ez, hogy Ukrajna részéről már az is komoly hadisiker, amit eddig véghezvittek, ez elvitathatatlan. 

Valóban villámháború volt a cél?

Oroszország legnagyobb problémája a háború első szakaszában az utánpótlás gördülékeny megoldása volt. Ezen a kihváson azóta felül kerekedtek, habár azt érdemes megjegyezni, hogy nagyon leszűkítették a területet, ahol offenzívát folytatnak, tehát drasztikusan lerövidítették az utánpótlási vonalakat, ez pedig minden bizonnyal hozzájárult a sikereikhez. A villámháborús terveknek, már amennyiben egyáltalán léteztek ilyenek, teljesen megfelelt az eredeti orosz taktika. Egyszerre támadták Ukrajnát szinte minden irányból. Ukrajna azonban felkészültebbnek bizonyult a vártnál, illetve Oroszország kissé alul teljesített, így végül ez a módszer nem vezetett sikerre. Érdemes megjegyezni, hogy nem vittek oda az oroszok elegendő haditechnikát és katonát ahhoz, hogy sikerre vigyék azt a nagyszabású hadműveletet, amit a háború elején indítottak. Hatalmas kérdés, hogy vajon ennyire elszámították magukat az oroszok, ennyire lebecsülték az ukránok erejét, vagy valójában a Nyugat tévedett és oroszország célja nem is egy villámháború volt. Erre releváns választ persze lehetetlen adni, de valójában az utóbbi verziónak is van realítása. A kezdeti hadművelettel gyorsan megroppantották az ukrán gazdaságot és az infrastruktúrát, valamint sikerült elérniük, hogy ne egyetlen területen koncentrálódjon a teljes ukrán hadsereg, hanem egyszerre több ponton is kelljen védekezniük, tehát szétforgácsolódjanak. Mindez pedig hozzájárult az orosz hadsereg mostani sikereihez a Donbassz-ban.

Egyre gyorsabban haladnak

A Donyec-medencében ugyanis jelentős fölényt sikerült kialakítania az orosz hadseregnek, amit mostanra egyre nagyobb sikerrel váltanak újonnan megszerzett területekre. Az első döntő fordulópont valójában Mariupol elfoglalása volt, ami után az orosz hadsereg a teljes figyelmét a szomszédos Luhanszk megye maradék ukrán kézen lévő területei felé fordíthatta. Ezután Szeverodonyeck elfoglalása volt a második kulcsesemény. Szeverodonyeck teljes körbekerítéséhez és megszállásához még körülbelül egy-másfél hónap kellett az oroszoknak, Mariupolhoz még ennél is több. Most azonban Liszicsanszknál látszik, hogy elfogyott a levegő a térséget védő ukrán katonák körül. Az oroszok nap napután újabb településeket foglalnak el, és rekordsebesség alatt szinte teljesen elvágták a külvilágtól Liszicsanszkot. Még Szeverodonyeckben szinte ki sem tűzték az orosz zászlót, amikor a Donyec túlpartján, délen már megindult egy bekerítő hadművelet, aminek keretében sorra vették be a környező kisvárosokat, falvakat az oroszok és a szakadárok. A gyűrű fokozatosan egyre szorosabbra zárult Liszicsanszk körül, mostanra pedig már azt a főutat is blokád alá vette az orosz hadsereg, ami a legfőbb utánpótlási útvonal volt a még tisztán ukrán fennhatóság alatt álló Bakhmut és Liszicsansz között. Eközben magához Bakhmuthoz is egyre közelebb kerültek, valójában már csak néhány kilométerre vannak a város határától. Bakhmut közelében egyébként már most komoly harcok folynak. Az ukrán katonák próbálják még a városon kívül feltartóztatni a támadókat.

Liszicsanszk bekerítése és ostroma; Forrás: saját gyűjtés (növekedés.hu)

Sikeres átkelés a Donyec folyón

Ennél is fontosabb, hogy közben Liszicsanszktól északra sikerült átkelnie az oroszoknak a Donyec folyón. Hetekkel korábban, még Szeverodonyeck ostroma alatt egyszer már megpróbálkoztak ezzel a művelettel Bilohorivkánál, akkor azonban az átkelési kísérlet kudarcba fulladt. Most azonban a már orosz kézen lévő Kreminnától délre, a Donyec folyó sarkanytújánál sikerült átkelniük és létrehozniuk egy hídfőállást. Azóta itt már el is foglalták Pryvillya városát.

Mindez pedig azt jelenti, hogy az orosz haderő valószínűleg csak napokra van Liszicsanszk teljes körbezárásától, úgy hogy eközben már a település elővárosában zajlanak a harcok.

Mik az új célpontok?

Szeverodonyeck eleste után Szlavjanszk és Kramatorszk lehetnek az oroszok legközelebbi célpontjai. Ezeknek a településeknek az elfoglalása persze nem lesz könnyű feladat. Jelenleg mindkét város tisztán ukrán ellenőrzés alatt álló területen fekszik, így már a két város körbezárása is hosszú időt vehet majd igénybe, és az sem kérdés, hogy folyamatosan készülnek az ukránok a védekezésre.

Térkép az Ukrajnában zajló háborúról és a hozzá tartozó jelmagyarázat; Forrás: saját gyűjtés (növekedés.hu)

Befagyott frontvonalak

Más területeken eközben csak kisebb összecsapások zajlanak. Herszon és Mykolaiv között, illetve Harkovnál szinte teljesen befagytak a frontvonalak. Ez az oroszoknak kedvező, mert nem kell katonákat átcsoportosítaniuk a Donbasszból. Az orosz légitámadások folyamatosak, és mostmár olyan városokat is ismét támadnak, amelyekben hetek óta nem kellett szólnia a légoltalmi szirénáknak. 

Miért adták fel a Kígyó-szigetet?

Érdekes fordulat, hogy a Fekete-tengeren Ukrajna könyvelhetett el egy kisebb győzelmet. Oroszország feladta ugyanis a Kígyó-szigetet és kivonta onnan az egységeit. Habár az oroszok ezt jószándékú gesztusként próbálják beállítani, a valóság inkább az lehet, hogy a folyamatos ukrán támadások miatt túl sok energiát, erőforrást igényelt a sziget megtartása. A Kígyó-sziget elhagyása azonban egyben azt is jelenti, hogy Odessza elfoglalására legfeljebb hetek - hónapok múlva készülnek az oroszok (vagy egyáltalán nem készülnek rá).