ENSZ béketárgyaló: Azt is nézni kell, hogyan jutottunk el az újabb izraeli háborúhoz!

Nincs mentség a Hamász Izrael elleni ördögi támadására, de azt is mérlegelnünk kell, hogyan jutottunk el idáig, és van-e még járható út a regionális béke és stabilitás felé mind az izraeliek, mind a palesztinok számára - írja elemzésében az ENSZ korábbi balkáni békenagykövete.

Noha a mostani háború csak az elején tart, kötelességünk végiggondolni a lehetséges forgatókönyveket - véli Carl Bildt, Svédország korábbi kormányfője.

Emékeztet, hogy miután létrejött a béke Izrael és két szomszédja között – először Egyiptommal, majd Jordániával – mindenki az 1967 óta izraeli megszállás alatt élő palesztinok kérdésével kezdhetett foglalkozni.

A 1993-95-ös Oslói Megállapodás egy olyan jövő lehetőségét teremtette meg, amelyben egy palesztin állam békésen létezik Izrael mellett, és a két állam közös fővárosa Jeruzsálem.

Tragikus azonban, hogy a Jom Kippur háború utáni két évtizedes diplomáciai fejlődést három évtizedes visszaesés követte. A megbékélést és a békés kompromisszumot ellenző erők mindkét oldalon felülkerekedtek

- véli Carl Bildt.

A palesztin fundamentalisták a Hamászban és a kapcsolódó szervezetekben megerősödtek, az izraeli fanatikusok pedig kiterjesztették illegális telepieket a megszállt területeken, amelyekről azt feltételezték, hogy egy jövőbeli palesztin állam területévé válhatnak. Mindkét oldal fanatikusai közös erővel rombolták le a hidat, amelyet az Oslói Megállapodás épített.

Azonban a nemzetközi közösség is felelős ezért a kudarcért. Az Európai Unió és az Egyesült Államok túlságosan megosztott volt ahhoz, hogy figyelmét komolyan egy tartós békefolyamat kialakítására fókuszálja.

Egyszerűbb volt megfeledkezni a palesztin kérdésről. Az október 7-i támadás előtt se volt szinte már semmi sem az oslói eredményekből.

A diplomata szerint az illegális izraeli telepek tovább terjeszkedtek, de facto apartheid rendszert hozva létre Ciszjordániában, a Palesztin Hatóság pedig minden hitelét vesztette. A fiatal palesztinok a jövőjüket kétségbeejtőnek látják, és vannak, akik arra a következtetésre jutottak, hogy az erőszak az egyetlen kiút.

A közelmúltban létrejött Ábrahám-egyezmény kétségtelenül pozitív fejlemény, amely megnyitotta az utat az Izrael, valamint az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein közötti diplomáciai kapcsolatok normalizálása felé.

De tévedés volt azt hinni, hogy a palesztin kérdést félre lehet tenni.

Előbb-utóbb újra fel kellett bukkannia, és a Hamász borzalmas terrortámadásával most ez be is következett.

A világ figyelme érthető módon Izrael azon szándékára irányul, hogy felszámolja a Hamaszt. Hamarosan szemtanúi leszünk egy hatalmas izraeli fegyveres hadműveletnek, amelynek célja a csoport vezetésének és infrastruktúrájának megsemmisítése a sűrűn lakott Gázai övezetben.

De mi történik majd a cél elérése után?

- teszi fel a kérdést Bildt a Project Syndicate hasábjain.

Vajon Izrael újra megerősíti a közvetlen irányítást a pusztulásra ítélt Gáza felett? Lehetővé teszi-e, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült palesztinok százezrei visszatérjenek otthonaikba? Vagy egyszerűen visszavonul, és megkockáztatja, hogy a biztonságát veszélyeztető fenyegetés újra gyökeret verjen?  Ezekre a kérdésekre nem létezik igazi megoldás.

A jelenlegi körülmények között Gáza elszigeteltsége mindig probléma lesz a Közel-Keleten, függetlenül attól, hogy ki kormányozza.

A fegyverek elhallgatása és a halottak számbavétele után, a politikai vezetők kötelessége, hogy újra a békére törekedjenek. Nyilvánvaló, hogy az érzelmek minden oldalról hevesek. De fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy lehetséges-e – és mire lenne szükség ahhoz – hogy 2023 egy új békefolyamat, egy új 1993 kezdete legyen - véli Carl Bildt.

Nyilvánvalóan ma egészen más a helyzet, hiszen mindkét oldalon megmerevedtek az álláspontok. Azonban jó kiindulási pont lenne, ha visszatérnénk a 2002-es arab békekezdeményezés alapelveihez, melyben Szaúd-Arábia javaslatában előterjesztette, hogy normalizálja a diplomáciai kapcsolatát Izraellel, ha cserébe Izrael kivonul a megszállt területekről, és új jövőt biztosít a palesztinok számára. Elképzelhető, hogy a jelenlegi generáció kudarca után talán mindkét oldalon új vezetők jelennek meg, és így térnek vissza a korábbi békekezdeményezés kereteihez.

Mint minden békefolyamat esetében, most is szélesebb nemzetközi kontextusba ágyazott alapelvek elfogadásával kell kezdeni, a nagyhatalmak (Egyesült Államokat, EU) részvételével és talán most Kínát sem lehet kihagyni. Egy ilyen békefolyamat csak egy álom, de ilyen vízió nélkül rövid idő elteltével a tragédiák újra meg újra megismétlődnek.

A következő napokban és hetekben borzalmak szemtanúi leszünk. Alapvetően fontos a nemzetközi jog, különösen a nemzetközi humanitárius jogok tiszteletben tartása. Ez az alap, melyre egy békés jövő épülhet - írja a volt ENSZ diplomata.