Ezekről a területekről akár le is mondana Ukrajna a békekötésért

Először említette meg Ukrajna elnöke azt a problémát, hogy a 2014 előtt Ukrajna részét képező, de akkor de facto függetlenné vált vagy Oroszországhoz csatlakozott területek lakossága hogyan állna hozzá az Ukrajnához való visszatéréshez.

Gyanítható, hogy a kérdés felvetése nem volt teljesen véletlen, az esetleg üzenetértékű is lehetett, hogy adott esetben, ha mindkét fél hajlandó valamilyen kompromisszumra, mi az amiről Ukrajna különösebb gond nélkül lemondana.

A szóba jöhető területek

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a napokban arról beszélt, hogy míg a Krím lakossága talán örömmel fogadja az ukrán felszabadítókat, addig

Donyeck már közel 10 éve elszakadt részei biztos hogy nem akarnának visszatérni, hisz ott 10 éve folytak harcok, rengeteg szeparatista van, akik maguk is aktívan harcolnak Ukrajna ellen.

Tulajdonképpen nem is véletlen, hogy a Krímen kívül, melynek elsősorban stratégiai és részben történelmi-lélektani jelentősége van, Donyeck és Luhanszk került az oroszok célpontjába.

Az elszalasztott 1991-es lehetőség

Ebben a két megyében az orosz nyelvű és érzelmű lakosság mindig is többségben volt, így tulajdonképpen 1991-ben,

még a Szovjetunió felbomlása előtt lehetett volna megállapodni az akkor még belső határok etnikai módosításáról,

hogy az immár problémamentesek legyenek a nemzetközivé válók. Erre akkor nem került sor, az egyetlen, aki megtehette volna, az Jelcin orosz elnök volt, hisz 1991 őszén ő volt az, aki Minszkben az ukrán és az belorusz vezetők jelenlétében kezdeményezte és aláírta a Szovjetunió néhány héttel korábbi feloszlatását. Miután nem tette, az eddigi belső határokat elismerte nemzetközinek, és utána az egész világ ezt tette.

Nyílt háború nélkül

Ez az a pont, ahonnan már nincs visszaút: egyoldalúan már nem lehet erőltetni a határváltoztatást. Putyin ennek ellenére szánta el magát erre, de 2014-ben még adott a formára:

nem az orosz reguláris erők léptek harcba, hanem a Prigozsin-féle magánhadsereg, a Wagner katonái jelentek meg jelzés nélkül, magukat donyecki és luhanszki szeparatistáknak kiadva.

A Krímben is ők jelentek meg: orosz jelzésű katonát senki nem látott, csak miután formálisan is Oroszországhoz csatolták a félszigetet.

Akkor Donyeck nagyobbik, Luhanszk kisebb részét foglalták el, majd megmerevedtek a frontok, de időről időre fellángoltak a harcok. Érdekes módon a 8 éven át frontvonalként szolgáló donyecki rész a front legmasszívabb szakasza ma is: ott az oroszok alig tudtak előrébb törni, a két oldal alaposan beásta magát közel egy évtized alatt.

Ez alapján logikus, hogy a 10 éve elszakadt donyecki részért nem is érdemes Ukrajnának küzdeni, ez már egy alap lehet a tárgyalásoknál.

Mérséklődő orosz célok

Ennél bonyolultabb a megye még ukrán kézen lévő része, valamint Luhanszk, melynek nagy részét tavaly foglalták el az orosz erők. A tavaly februári háború megindítás előtt Oroszország tulajdonképpen ezt a két területet említette, mint Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokat, melyeket csak akkor ismert el Putyin, és ezek "megvédését" jelölte ki háborús célként.

Miután azonban Kijevet is megpróbálták elfoglalni, hirtelen többféle háborús cél is lett, de a kiindulópont mégiscsak az orosz többségű két terület volt.

A Krím már Oroszország része volt akkor, még ha ezt nemzetközileg alig ismerte is el valaki, a herszoni és zaporizzsjai területek elfoglalása elsősorban a Krím szárazföldi bejáratának megszerzését célozhatta, és úgy tűnt, hogy lett volna erejük az oroszoknak, megpróbáltak volna a Moldovától elszakadt Dnyesztermenti Köztársasággal is összeköttetést létesíteni. Az ukrán ellentámadások miatt azonban ez meghiúsult.

Amiről nem mondana le Ukrajna

Most Ukrajna megkísérli a Dnyeperen átkelve felszabadítani a Dnyeper és a Fekete-tenger közti részeket, megcélozva a Krím bejáratát, majd esetleg Zaporizzsja megye déli részét is.

Ennél többet azonban vélhetően akkor sem tudnak elérni, ha mindez sikeres, és erre utalhatott most az ukrán elnök: Donyeckben már nincs mit felszabadítani. A Krím vélhetően hasonlóan tárgyalási alap, miután lassan 10 éve orosz terület, így arról is könnyen le lehet mondani.

Kompromisszum jövőbeni garanciáért

Tulajdonképpen Ukrajna számára a háború előtti status quo valószínűleg elfogadható lenne, esetleg kisebb módosításokkal, vagyis további oroszok által lakott és luhanszki és donyecki területek is lemondhatnak, Oroszország pedig azt kommunikálhatná, hogy megvédte a népköztársaságokat, melyek közben csatlakoztak Oroszországhoz.

Ami Ukrajnának ennél fontosabb lenne,

egy olyan nemzetközileg garantált békeformula, ami kizárja, hogy Oroszország még egyszer megpróbálkozzon Ukrajna megtámadásával.