Felpöröghet-e a német gazdaság motorja? - Legnagyobb partnerünkön a világ szeme

A német vállalati élet vezetői, politikusok és elemzők úgy tűnik, egyvalamiben egyetértenek: az új német kormány nem engedhet meg magának egy „lusta nyarat”. A kampányígéreteket minél előbb be kell váltani.

A reformra váró területek közé tartozik a nyugdíj-rendszer is. Mint annyi más nyugati országban, a németeknél is az 1950-es évek második felében és az 1960-as években volt a legmagasabb a születési ráta. Akik ebben a korszakban születtek, már nyugdíjba vonulnak, emiatt egyre nehezebb előteremteni az idősek ellátásának fedezetét. A munkaerő létszáma nem növekszik olyan gyors léptékben, hogy a rendszer fenntartható legyen. A nagy kérdés, hogy a jövőben milyen forrásból tudják majd kifizetni a nyugdíjakat?

A balközép Szociáldemokrata Pártból (SPD) érkező új munkaügyi miniszter, Bärbel Bas felvázolta az elképzeléseit. A németországi nyugdíjrendszer, amelyet 1889-ben hoztak létre, egy olyan állami nyugdíjbiztosítási rendszeren alapul, amely itthon is ismerős: a nyugdíjakat a jelenleg foglalkoztatottak járulékaiból fizetik.

Viszont az önfoglalkoztatók Németországban nem kötelesek beszállni a "közösbe", mivel a magánnyugdíjat is választhatják. Az állami nyugdíjrendszer csak a munkavállalóknak kötelező. A köztisztviselők is kimaradnak, ezért a dolgozó népesség mintegy 12 százaléka nem járul hozzá az idősek juttatásainak fedezéséhez.A német politikusok egy része szerint a jelenlegi rendszer megmentésének az egyetlen módja az, ha a jól fizetett társadalmi csoportok minden tagját arra kényszerítik, hogy fizessenek az állami nyugdíjalapba. Az ötletet támogatók sorába most Bärbel Bas is beállt.

Több embert kell bevonni a nyugdíjbiztosítás finanszírozásába. A köztisztviselőknek, a parlamenti képviselőknek és az önfoglalkoztatóknak is be kellene fizetniük a nyugdíjalapba

– mondta a miniszter.

Gesztusok a szavazóbázisnak

Sok eszközt az új vezetés ezzel kapcsolatban nem hagyott magának, hiszen Németország új koalíciós kormánya megfogadta, hogy nem csökkenti az időskori nyugdíjakat, nem emeli a nyugdíjjárulékokat és nem emeli meg jobban a nyugdíjkorhatárt a korábban tervezettnél.

A nyugdíjasok jelentős és növekvő szavazóbázist jelentenek. A kilátások azonban borúsak: az 1960-as évek elején hat dolgozó jutott egy nyugdíjasra. Most ez az arány 2:1-re csökkent.

Az előző pénzügyminiszter, Christian Lindner, a Szabad Demokraták (FDP) képviselője azt javasolta, hogy a kormány vegyen fel évi 12 milliárd eurós hitelt, és fektesse be a részvénypiacra. Lindner szerint a 2030-as évek közepére a részvényeknek legalább 200 milliárd eurót kellene érniük. Ez az összeg a javaslata szerint a nyugdíjrendszer támogatását segíthetné. Az SPD az előző kormányzat idején nem fogadta tárt karokkal az ötletet.

Amikor a kanadai gyökerű Mercer rangsorolta a világ legjobb nyugdíjrendszereit, a listájukon Németország a 20-dik helyezést kapta. Több nyugat-európai ország is eléjük került: köztük Hollandia és Dánia is.

A Mercer is kiemelte elemzésében: Németországnak sürgősen új módszert kell találnia a nyugdíjrendszer finanszírozására.

A diagnózis: krónikus stagnálás

A németországi nyugdíjrendszer szükséges átalakításával is foglalkozik Ulrika Malmendier és Claudia Schaffranka, a Német Gazdasági Tanácsadó Testület vezető közgazdászainak az IMF véleményrovatában megjelent közös elemzése, amely elsősorban a német gazdaság válságjeleivel foglalkozik. A szakértők elsődleges megállapítása az, hogy Berlinnek minden rendelkezésre álló fiskális mozgásteret úgy kell felhasználnia, hogy a hosszú távú versenyképességet erősítse jövőorientált beruházásokkal. Ellenkező esetben a krónikus stagnálás szinte biztos a német gazdaságban, sőt, a jelenlegi problémák kifejezetten hosszú távú kezelést vesznek igénybe.

Az új kormánynak az infrastrukturális beruházások és a védelmi kiadások növelésére irányuló költségvetési terve egy jó kezdet - írja a két tanácsadó. Miközben az elmúlt öt évben Németország gazdasága stagnált, az amerikai gazdaság 12 százalékkal, az euróövezet egészében pedig 4 százalékkal nőtt. Az előrejelzések sem túl bíztatóak: a következő két évben is lassú növekedésre lehet számítani, a GDP pedig évente mindössze 0,4 százalékkal nőhet.

Az elemzők szerint a német gazdaságnak nem a munkahelyek hiányoznak, hanem a munkavállalók. A következő 10 évben a helyzet tovább romlik, mivel 20 millió munkavállaló vonul nyugdíjba, miközben csak 12,5 millió lép be a munkaerőpiacra, ami tovább emeli a munkaerőköltségeket.

A munkaerőköltségek valójában a német árversenyképesség csökkenésének fő okai, még az emelkedő energiaáraknál is nagyobb mértékben. A termelékenység lassú növekedése és a bérek emelkedése együttesen - más nagy európai gazdaságokhoz, például Franciaországhoz és Spanyolországhoz képest is - az egységnyi munkaerőköltség romlásához vezetett.

A versenyképesség csökkenése, az amerikai vámok bevezetésének veszélye és a globális piacokon Kína részéről erősödő verseny együttesen nehezíti a német ipar helyzetét.

Az energiaigényes iparágak termelése 2022 eleje óta szinte folyamatosan csökken, miközben az energiaárak nemcsak történelmi és az Egyesült Államokhoz viszonyított szinten, hanem számos szomszédos európai országhoz képest is magasak maradtak. 

Az autóiparban, a gépgyártásban és a vegyiparban a meglévő technológiákat használja Németország, de emellett fontos lenne a német gazdaság diverzifikálása olyan high-tech ágazatokba, mint az informatika és a biotechnológia. Bár a magánszféra kutatás-fejlesztési kiadásai nemzetközi szinten viszonylag magasak, ezek elsősorban a „közepes technológiai színvonalú” ágazatokra koncentrálódnak, amelyek már nem képesek biztosítani a kívánt növekedést - emelik ki a szerzők.

A stagnálás másik oka az európai kockázati tőkébe tőkét helyezni hajlandó nagy intézményi befektetők hiánya. Ők vagy kevésbé kockázatos eszközökbe fektetnek be, vagy a nagyobb, már megalapozott amerikai alapokat részesítik előnyben.

Segítene a tőkepiac

A közgazdászok szerint Németország évek óta elhanyagolja a jövőorientált állami beruházásokat, különösen az infrastruktúra, a védelem és az oktatás területén.

A növekedés beindításához Németországnak és a többi európai országnak nagy integrált piacokra van szüksége, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások növekedését.

Bár az egységes piacon nincsenek formális kereskedelmi akadályok, számos nem kereskedelmi akadály továbbra is fennáll, melyek akadályozzák a német és más európai vállalatokat abban, hogy bővüljenek és kihasználják a csaknem 500 millió fogyasztót számláló egységes piac által kínált lehetőségeket.

A nemzeti villamosenergia-rendszerek összehangolt kiépítése csökkentené a rendszerköltségeket és növelné az energiakereskedelem hatékonyságát. Itt is fontos, hogy ne kizárólag a hazai igényekre összpontosítsanak, hanem egy közös európai energiaügyi megoldást szorgalmazzanak – vélik a közgazdászok.

A digitalizáláshoz, a védelemhez és a zöld átálláshoz szükséges jelentős beruházások finanszírozásához Németországnak az erősebb és integráltabb tőkepiacok kiépítésére kell összpontosítania.

Németországnak növelnie kell a hazai munkaerő-állományt: a magas színvonalú és megbízható gyermekgondozás biztosítása elengedhetetlen az anyák munkaidejének növeléséhez, mivel jelenleg a nők mintegy fele részmunkaidőben dolgozik. Az idősek munkában maradását ösztönző intézkedések közé tartozik a korai nyugdíjazás korlátozása és a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz való igazítása.

Az új kormány és a parlament elfogadott egy pénzügyi csomagot, amely mentesíti a GDP 1 százalékát meghaladó védelmi kiadásokat a „adósságfék” alól, amely Németország alkotmányában rögzített korlátja az államadósság növekedésének, ami szintén jó kezdet lehet – vélik a közgazdászok.