Fordulat érik Európában: Amerika nélkül átvehető Ukrajna támogatása?

Emmanuel Macron elnök ugyanis folyamatosan keresi annak lehetőségét, hogy a belpolitikai kudarcok ellenére országos és nemzetközi szinten is látható maradjon, miközben az USA és Oroszország felé is mutatni akarja, hogy míg Németország a választásokra figyel, valamennyire az ő kezében van Európa vezető szerepe.

A találkozón kevés olyan dolog hangzott el, amelyet ne ismételtek volna már el a találkozón résztvevők néhányszor a háború kitörése óta, ugyanakkor az is láthatóvá vált, hogy abban kérdésben, hogy küldjenek-e katonákat a békét fenntartani Ukrajna területére, már korántsem egybehangzóak az álláspontok.

Az EU, illetve annak tagállamainak egy része is tehet arról, hogy az EU beleszólása az események folyásába ennyire csekély, holott láthatóan azt is kezdik felismerni, hogy a háború lezárása utáni Ukrajna további komoly problémákat és biztonsági kockázatokat is jelenthet majd Európa számára.

Háború és béke, amivel kezdeni kell valamit Európának is

Emmanuel Macron francia elnök az előző heti Trump-Putyin telefonbeszélgetés, a NATO védelmi miniszteri ülésen elhangzott amerikai bejelentések és a Müncheni Biztonsági Konferencián történtek után, de még a keddi - az ukrajnai béke elérését kitűző - rijadi amerikai-orosz külügyminiszteri szintű „ismerkedő” tárgyalások előtt azonnali rendkívüli informális európai csúcstalálkozót hívott össze Párizsban.

Az Európai Unió néhány tagállamának vezetője (Georgia Meloni olasz, Pedro Sanchez spanyol, Mette Frederiksen dán, Donald Tusk lengyel és Dick Shoof holland miniszterelnökök és Olaf Scholz német kancellár), Nagy-Britannia miniszterelnöke, Kier Starmer; a NATO főtitkára, Mark Rutte valamint az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke vett részt.

A találkozó témája Ukrajna, illetve Európa biztonságának kérdése volt.

Ahogy Macron fogalmazott: „az európaiakkal, az amerikaiakkal és az ukránokkal együtt” tartós békét akarnak létrehozni. A találkozón számos európai állam vezetője nem volt jelen, így például az Ukrajnával közvetlenül szomszédos Szlovákia, Magyarország és Románia, valamint Oroszországhoz közel fekvő Balti államok sem.

Az Élysée-palota közleménye szerint az informális találkozóra szóló meghívóban Macron elnök a következő témákat jelölte meg:

• Európa milyen biztonsági garanciákat tud vállalni az ukrajnai béke tartós megőrzése érdekében;
• Európai katonák esetleges Ukrajnába küldése;
• A Trump-adminisztráció által kezdeményezett ukrajnai béketárgyalások;
• Lehetséges közös európai válaszok Európa biztonságának megerősítésére.

Az Amerikai Egyesült Államok az utóbbi időben többféle módon kifejezte azt, hogy Európa a partvonalra került annak tekintetében, hogy hogyan is vesz majd részt Ukrajna helyzetének és saját biztonságának garantálásában.

Az is világos, hogy az EU-ra, illetve annak vezetőire, az USA sem tekint partnerként, és kész akár arra is, hogy nélküle döntsön olyan kérdésekben, mely Európa egészének biztonságát befolyásolja. A találkozó fő témája épp ezért többek között az volt, hogy Európa milyen biztonsági garanciákat tud vállalni az ukrajnai béke tartós megőrzésével kapcsolatban, és hogyan tud Európa nagyobb szerepet játszani saját védelmében.

Újra elismételt felismerések

A találkozó után szinte valamennyien „új korszakról”, „új szakaszról” beszéltek, amibe az Egyesült Államok és Európa viszonya lépett és abban is egyetértés volt, hogy nagyobb felelősséget kell vállalniuk Európa saját biztonságának garantálásában. Valamennyien úgy látták, hogy az „EU jövője” forog kockán, és hogy a védelmi kiadásokat bizony növelni kell. Ami Ukrajna helyzetét illeti, egyetértettek abban, hogy Ukrajnának biztonsági garanciákra van szüksége, amelyek azonban nem képzelhetőek el az USA nélkül. Ugyanakkor, semmi olyan újat nem mondtak, amely a háború csaknem ezer napja alatt ne hangzott volna már el. Bár a francia elnök hangsúlyozta, hogy a találkozónak nem célja döntéseket meghozni (de egy 16. szankció elindításában egyetértettek a felek), arról továbbra sem született semmilyen előremutató nyilatkozat, hogy ez konkrét lépésekre lebontva mit is jelentene pontosan.

Franciaország hagyományosan az EU-t francia érdekeket megsokszorozó eszközként tartja számon.

Macron tart attól, hogy az USA a multilaterális egyeztetések helyett a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok erősítését priorizálja, és ez által ki tudja majd használni egymással szemben az európai országokat is. Párizs meg van győződve, hogy mind Washington, mind pedig Moszkva egy erősebb, határozottabb fellépés nélkül az EU-t láthatatlanná tenné.  Ezt próbálta kompenzálni ezzel az első párizsi találkozóval is, azonban kérdéses, hogy ezzel mit is sikerült pontosan elérnie.

Európai védelem = Ukrajna biztonsága?

A szövetségi választások előtt álló német kancellár, Olaf Scholz elutasította azt, hogy bármilyen diktátumot rákényszerítsenek Európára, és az is kiemelten fontos szerinte, hogy a háború lezárása ne jelentse Ukrajna nyugati orientációjának, szuverenitásának és demokráciájának végét sem. Ukrajnának erős hadseregre van szüksége ahhoz, hogy a békét hosszú távon fenn tudja tartani, és ehhez az EU és valamennyi partner segítségére szüksége van.

Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Lengyelország miniszterelnöke, Donald Tusk szerint Európa jelenleg saját magát sem tudja megvédeni, nemhogy mást, épp ezért az európai védelem megerősítése kulcsfontosságú. A munkáspárti brit miniszterelnök szerint az európai védelmi kiadásokkal együtt az Ukrajnának nyújtandó támogatást is fokozni kell, és ő volt az egyetlen, aki küldene katonákat békefenntartóként Ukrajnába. A dán miniszterelnök szerint Ukrajnának az erő pozíciójából kell részt vennie a béketárgyalásokon, amelyekbe be kell vonni Kijevet minden körülmények között. Szerinte az ukrajnai béke és az európai biztonság ugyanannak az éremnek a két oldalát jelenti.

Azzal az Európai Bizottság elnöke, a volt német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen is egyetért, hogy Ukrajna egy katonai erő által fenntartott békét érdemel, amely teljes védelmet nyújt Ukrajnának, biztosítva annak függetlenségét, szuverenitását és területi integritását is.

Scholz szerint ahhoz, hogy az európai védelem erősebb legyen, fiskális szabályait kell megreformálnia, például azzal, hogy a túlzott deficiteljárásnál a védelmi kiadásokat ne vegyék figyelembe, amennyiben az adott tagállam a GDP-je 2%-ánál többet költ védelmi kiadásokra. Ezt egyébként már az Európai Bizottság elnöke is többször felvetette.

Ez néhány évvel ezelőtt még szokatlan reakció lett volna egy német politikustól, de a választások előtt álló Németországban egyébként is egy fontos téma a német fiskális fegyelem fellazításának kérdése. Ez Franciaország számára is prioritás, hiszen így Párizs is könnyebben érné el a 3%-ot.

Nem Európa vezetői, hanem a „lúzerek klubja”

A találkozót számos kritika érte. Míg Magyarország miniszterelnöke „lúzerek klubjának” nevezte az ott összegyűlt politikusokat, addig a szlovének szerint jól látszik, hogy az egyes államok nem kapnak egyforma bánásmódot az EU-n belül.

A cseh miniszterelnök is kritikusabb hangvételben beszélt a csúcsról (érezhetően közelednek a választások), és szerinte nem újabb informális csúcsra, hanem konkrét lépésekre lenne végre szükség.

Ötletekkel is segítette kollégáit: szerinte a Green Deal újragondolása prioritás lenne, hiszen ezzel segítenék az EU versenyképességét (az európai parlamenti választásokon a cseh kampány egyik meghatározó témája is ez volt, hiszen a Green Deal az iparára büszke cseheket nagyon hátrányosan éri); a törvényeket nem betartó bevándorlókat minél hamarabb ki kell toloncolni; csökkenteni kell a bürokráciát; a védelmi kiadásokat pedig növelni kell.

Az EU vezetőit nem csak a brüsszeli állásponttal szembemenő politikai körök, hanem a védelmi ipar egyes képviselői is kritizálják. A Rheinmetall vezetője szerint az EU csak magát hibáztathatja, hogy nincs jelen a tárgyalásokon, mivel sokat tett azért, hogy a „nagy” szereplők külön kezeljék őket. Szerinte a gyerekasztalhoz került az EU, ahhoz az asztalhoz, ahova a gyermekeket szokták ültetni, amíg a „nagyok” vacsoráznak a nagy asztal körül.

A Rheinmetall vezetője szerint ez többek között azért is van így, mert az EU nem volt képes komolyan kezelni védelmi kiadásait – azokat nem hatékony módon koordinálta.

A múltban azonban több európai vezető, beleértve a Balti államokat vagy Nagy-Britanniát is, bizalmatlan volt Macron európai közös védelem létrehozását szorgalmazó ötletével kapcsolatban. Sokan néztek úgy erre a kezdeményezésre mint amely hosszabb távon aláássa majd a transzatlanti szövetséget, és amelynek célja a francia hadiipar felpörgetése lenne.

Most azonban hirtelen elfogadhatóvá és prioritássá vált ez a kérdés (francia érdek ide vagy oda), miután hamarosan elérkezünk a háború harmadik évfordulójához.

Ahogy azt a magyar kormány is szorgalmazta, Európának lett volna lehetősége egy béketerv kidolgozására, de ezt senki nem vette komolyan, sőt, a legtöbb állam most eszmél rá arra, hogy Ukrajna könnyen válhat a „magára hagyott” Európa legnagyobb problémájává. Elszalasztott lehetőség volt, hogy még Trump beiktatása előtt nem álltak elő az európai államok egy békekoncepcióval, és ehelyett Ukrajna győzelmének fontosságát hangsúlyozták.

A kihagyott Európa esélyei

A találkozó célja az európai egység és tettrekészség demonstrálása lehetett, valójában azonban pont az ellenkezőjét sikerült közvetíteni miután a találkozó bármiféle döntés vagy közös közlemény nélkül ért véget.

Mindezzel akaratlanul is azt az üzenetet küldte, hogy a Trump adminisztrációnak igaza volt, amikor – legalábbis egyelőre – kihagyta Európát az ukrajnai békét megcélzó amerikai-orosz tárgyalásokból, hiszen Európa inkább hátráltatná ezeket a tárgyalásokat, ha még szűkített körben sem sikerül egységes álláspontot kialakítania.

Ugyanakkor vannak olyan kérdések, amelyekben megkerülhetetlen az EU, és fontos lenne pozícióinak kihasználása.

Ide tartozik például a befagyasztott orosz állami vagyon kérdése - az első szankciós körben 200 milliárd euró értékű Oroszországhoz köthető vagyont fagyasztottak be, amit a Brüsszelhez köthető Euroclear vagyonkezelő felügyel.

Ennek az összegnek a sorsáról régóta vita van Washington és a nagy nyugat-európai államok között, de a háború utáni sorsa különösen is kényes kérdés. Zelenszkij egyfajta kártérítésként követeli az ország újépítésére, de Moszkva erről hallani sem akar, miközben Párizs és Berlin is hezitál, mert a nemzetközi jog szerint Oroszországot illeti meg a konfliktus lezárása után a vagyon, és ha ezt Nyugat-Európa nem tartja be, hitelességét veszti, ugyanakkor ennek az összegnek a visszaszolgáltatása Putyinnak lehetőséget adna a fegyverkezésre, ami Európára nézve további biztonsági kockázatokat rejt.

Az EU-nak tehát most egyszerre több problémával is szembe kell néznie: egyrészt veszít nemzetközi súlyából, továbbra is csak beszél arról, hogy a védelmi kiadásokat növelni kellene (a hogyan kérdésre is csak határozatlan elképzelések vannak); egyelőre nincs jelen az Ukrajnáról szóló tárgyalásokon sem.

Putyin és Trump telefonbeszélgetése csak megerősítette azt, amit már régóta lehetett tudni, mégpedig, hogy Európa, ha nem tud olyan védelmi erőt felmutatni, amivel legalább képes elriasztani Oroszországot, akkor jelentős veszély leselkedik rá. Mindenből következően a fegyverkezést és a védelmi kapacitás megnövelését, akár jóléti társadalmi berendezkedés rovására is meg kell valósítani. Tetszik vagy sem, az Európai Unió lesz az, amelynek egy háború utáni Ukrajnával is kezdeni kell majd valamit és egyáltalán nem mindegy, hogy erre hogyan készül.